Tempó Fradi Alapítvány
VI. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna – Műsorfüzet
VI. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna – Plakát
VI. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna – Versenykiírás
Tempó, Fradi! – 10 évesek lettünk
10 évvel ezelőtt csupán hobbinak indult. Amikor 2009 tavaszán felvetődött az FTC történelmének elektronikus feldolgozása, még alig ismertük egymást. Szurkolói oldalakon találkoztunk, ott még csak az akkoriban divattá váló „nick-nevekkel” beszélgettünk a Fradiról, a labdarúgásunk dicsőséges történetéről, Nagy Béla könyveiről, az írott sajtó, a régi ereklyék szeretetéről. Egy idő után megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne rendszerezni, a kor igényeihez igazítani az addig felgyülemlett információt, adatot, képet és videót. Addig, amíg a média, az internet és kommunikáció nem telepedett rá mindennapjainkra, a könyvek jelentették a szórakozás, a tudás alapját. Meghitt és bensőséges viszonyban voltunk a regényekkel, a lexikonokkal, a nyomtatott sajtóval. Amit tudtunk, amit szerettünk volna tudni és ahová szerettünk volna eljutni, azokat az élményeket a könyvek (benne Nagy Béla több mint száz kötetével), a bekötött újságok hozták el. Az olvasás élménye éppen abból fakad, hogy szinte a lélegzetünket visszafojtva követjük, nyomon valakinek a sorsát melyről tudjuk, hogy a sajátunk is lehet. Ezt az érzést szerettük volna „lefordítani” az internet nyelvére. Eleinte a lelkesedés vitt minket, egy nagyon kezdetleges honlapon nyitogattuk a szárnyainkat. Az első bejegyzésünk dátuma: 2009. május 10. 10 év nem hosszú idő, még gyermekek vagyunk, még az iskolapadokat koptatjuk, és bár már többször mondtuk egymásnak, hogy látjuk az út végét, de mindig jön valami új, valami magával ragadó újság vagy kép, jönnek a dicsőséges múltunkat alakító játékosok, vezetők, a Fradit évtizedek óta szerető szurkolók, akik megosztják velünk emlékeiket, naplóikat, gyűjteményeiket, örökbecsű ereklyéiket, és egyből az út elején találjuk magunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
V. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna
Immáron ötödik alkalommal nyitottuk ki az emlékezés albumát
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!
Összetett dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre, egy szóra és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, míg csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszeríteni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Szabadulni meg nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szívünknek, hogy legszívesebben örökre ott maradnánk.