Tóth II. József
Tóth József
Tóth II. József (1929. május 16., Mersevát – 2017. október 9.) a csepeli grundokról jutott el az NB I-ig, később a válogatottig, s ezzel együtt a világhírig. Tóth II. József olyan időszakban lett válogatott, amikor jobbnál jobb játékosok, köztük természetesen szélsők is vetélkedtek a címeres mezért. A hetes számúért például Budai II. László, sőt, időnként egykori csapattársa, az egyébként balszélsőt játszó Czibor Zoltán is.
Tóth a Csepel saját nevelésű játékosa, 1948 őszén mutatkozott be a nagyok között. Előtte bajnokságot nyert az együttes, ám, a tehetséges ifi szélső abba a remek csapatba is beverekedte magát. Később a válogatók is felfigyeltek rá: tagja lett az aranycsapatnak, sőt, az 1954-es világbajnokságon emlékezetes mérkőzéseken is szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az Aranycsapat elfeledett legendái
Tóth II József és Várhidi Pál élete
Buzánszky Jenő elhunytával az Aranycsapat utolsó még élő tagja is eltávozott közülünk, így az Aranycsapat már csak az égi futballpályákon ejti ámulatba a közönséget – írták és hangoztatták a média képviselői az Aranycsapat jobbhátvédjének 2015. január 11-én bekövetkezett halála után.
Való igaz, hogy a Londonban világraszóló győzelmet aratott, legendás Aranycsapatunk klasszikus tizenegyének utolsó képviselője is befejezte földi pályafutását. Viszont még ketten élnek azok közül, akik az ötvenes évek utolsó nagy futballsikerének részesei lehettek, akik tagjai voltak a Svájcban világbajnoki ezüstérmet szerzett válogatott keretének.
Tóth II József és Várhidi Pál évekig együtt készült a köztudatban Aranycsapatként emlegetett tizeneggyel, csak apró nüanszokon múlott, hogy őket nem emlegetik a „Mágikus Magyarok” között. Bár szűkebb környezetükben mindkettőjüket nagy tisztelet övezi, de mégsem kapták meg azt a megbecsülést az elmúlt évtizedekben, mint a többi csapattag, amit egyébként ők is kiérdemeltek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
