1978. február 27-én, a Rákoskeresztúri köztemetőben Várszegi János temetésén az FTC nevében a búcsúbeszédet Nagy Béla mondta el.
Fájdalommal teli szívvel állunk barátunk, munkatársunk Várszegi Jani bácsi hamvainál. Hiába várjuk, többé nem lépi át klubházunk, az Üllői úti pálya kapuját. Nem jön többé, hogy közösen beszéljük meg, mi is legyen a Fradi Híradó következő számában, mivel lepjük meg olvasóinkat, ötleteivel, írásaival, mindig pontos és precíz munkájával nem szerez többé örömet a ferencvárosi szurkolóknak, az egyesület barátainak.
Várszegi János, a neves újságíró, aki egész életét a sportsajtóban töltötte el, s hosszú évek óta egyesületünk lapjának szerkesztője volt, eltávozott közülünk. A szíve, amely mindig a sportért dobogott, amely annyi nehézségen átsegítette, amely a háborús megpróbáltatások esztendői után is új erőt adott tevékenységéhez, megszűnt dobogni.
Közös munkáink során, számtalanszor éreztem azt a nagyfokú sportszeretetet, amely áthatotta egész lényét, őszinték voltak az írásai, soha nem rejtette véka alá a véleményét, s ezt a Fradi Híradó szerkesztésénél is láttuk, tapasztaltuk. Ezért bíztunk benne, ezért végezhette munkáját közmegelégedésre az FTC-nél is, közel egy évtizeden át. Ez a munka lehetővé tette, hogy sok százezer Fradi-szurkoló értesüljön az egyesület életéről, az örömökről és az időnkénti nehézségekről. Az FTC-híradó legutolsó száma még a nyomdában van.
Még benne szerepel — szerkesztette: Várszegi János.
Nem élhette meg, hogy ezt a számot is értékeljük, megbeszéljük. Utolsó telefonbeszélgetésünkkor ezt mondta:
— Most gyengének érzem magam, de holnap folytatjuk … A folytatás elmaradt, a fáradt szív nem dobban többé.
Fájó szívvel búcsúzunk mindnyájan a csendes, szerény Jani bácsitól, akinek emlékét a Ferencvárosi Torna Clubban is megőrizzük.
Vélemény, hozzászólás?