Várszegi János

1978. február 27-én, a Rákoskeresztúri köztemetőben Várszegi János temetésén az FTC nevében a búcsúbeszédet Nagy Béla mondta el.

Fájdalommal teli szí­vvel állunk barátunk, munkatársunk Várszegi Jani bácsi hamvainál. Hiába várjuk, többé nem lépi át klubházunk, az Üllői úti pálya kapuját. Nem jön többé, hogy közösen beszéljük meg, mi is legyen a Fradi Hí­radó következő számában, mivel lepjük meg olvasóinkat, ötleteivel, í­rásaival, mindig pontos és precí­z munkájával nem szerez többé örömet a ferencvárosi szurkolóknak, az egyesület barátainak.

Várszegi János, a neves újságí­ró, aki egész életét a sportsajtóban töltötte el, s hosszú évek óta egyesületünk lapjának szerkesztője volt, eltávozott közülünk. A szí­ve, amely mindig a sportért dobogott, amely annyi nehézségen átsegí­tette, amely a háborús megpróbáltatások esztendői után is új erőt adott tevékenységéhez, megszűnt dobogni.

Közös munkáink során, számtalanszor éreztem azt a nagyfokú sportszeretetet, amely áthatotta egész lényét, őszinték voltak az í­rásai, soha nem rejtette véka alá a véleményét, s ezt a Fradi Hí­radó szerkesztésénél is láttuk, tapasztaltuk. Ezért bí­ztunk benne, ezért végezhette munkáját közmegelégedésre az FTC-nél is, közel egy évtizeden át. Ez a munka lehetővé tette, hogy sok százezer Fradi-szurkoló értesüljön az egyesület életéről, az örömökről és az időnkénti nehézségekről. Az FTC-hí­radó legutolsó száma még a nyomdában van.

Még benne szerepel — szerkesztette: Várszegi János.

Nem élhette meg, hogy ezt a számot is értékeljük, megbeszéljük. Utolsó telefonbeszélgetésünkkor ezt mondta:

— Most gyengének érzem magam, de holnap folytatjuk … A folytatás elmaradt, a fáradt szí­v nem dobban többé.

Fájó szí­vvel búcsúzunk mindnyájan a csendes, szerény Jani bácsitól, akinek emlékét a Ferencvárosi Torna Clubban is megőrizzük.