Voltak idők, amikor magyar klubcsapatok még fel tudták venni a küzdelmet az európai élcsapatokkal. Voltak idők, amikor a hazai újságok ilyen föcimmel jelentek meg:
„A Ferencváros ellenállhatatlan tudásával megsemmisítő vereséget mért a Rapidra” (1928, KK)
„A Ferencvárosa Közép-európai Kupa ez évi győztese!” (1928, KK)
„A Ferencváros Sárosi fölényes centerjátékával lehengerelte az Újpest csapatát!” (1933, Magyar Kupa)
„Öt nyílvessző a lila céltáblán!” (1990, Magyar bajnokság)
„A Fradi örömével van szintültig a kupa!” (1994, Magyar Kupa)
„Teljes a futballcsoda.” (1995, BL)
„Tízenhetedszer lett tele a kupa a Fradi boldogságával” (1994, Magyar Kupa)
„Idegtépő küzdelemben diadalmaskodott a Ferencváros nagyobb klasszisa, bár a Lazio is veszélyes játszott, de a zöld-fehérek technikailag és taktikailag is jobbak voltak.” (1937, VVK)
„A Ferencváros nagy bravúrral továbbjutott a Liverpool-la szemben, és bejutott a KEK legjobb nyolc csapata közé!” (1974, KEK)
Voltak idők, amikor a Ferencváros európai kupadöntőt játszott, VVK-t nyert (1965). Voltak idők, amikor olyan játékosok alkották a csapatot, aki aranylabdát kapott (Albert Flórián, 1967), akik világválogatottak lettek (Albert, Szűcs, Novák), akik ezüstcipőt (Nyilasi Tibor) kaptak, és akik simán felvették a párharcot olyan nevekkel, mint Hughes, Callagham, Keegan és Kennedy. Voltak idők, amikor olyan legendák ültek a Ferencváros kispadján, akiről így írt a Népsport:
„Dalnoki Jenő ezen a mérkőzésen jobb taktikusnak bizonyult Praisley-nél (Liverpool menedzsere).”
Voltak idők, amikor egy mérkőzésen 30 ezren buzdították a csapatot az Üllői úton, olyan hangulatot teremtve, hogy még az angol játékosoknak is közel 20 perc kellett ahhoz, hogy feleszméljenek a kábulatból.
És voltak olyan idők, amikor a fentiek miatt nagyon jó dolog volt Fradistának lenni.
2009-ben bár nem nyertünk kupát és nem is értünk el számottevő eredményt. Ettől még nagyon jó Fradistának lenni, mert nekünk megadatott, hogy van miről emlékeznünk.
Mert voltak olyan idők…
Vélemény, hozzászólás?