Az Üllői úti stadion: A tervezéstől az 1911-es átadásig

„A sporttelep az egyesület élete, ettől függ léte vagy nem léte”

(Mattyók Aladár, az FTC-pálya tervezőmérnöke)

Az „ős otthon”, a Soroksári úti kis pálya az első évtized végére szűknek bizonyult. Az új pálya létrehozásáról az egykori FTC-évkönyvben í­gy emlékeztek:

Az 1908. évben a székesfővárostól pályaépí­tésre kért területet az Üllői úti honvéd gyalogsági laktanya mellett úgyszólván abban a pillanatban ragadta el tőlünk a katonaság, mikor a tanács már nekünk akarta adni. Ezzel a telekszerzési akciónk némi halasztást szenvedett, de a főváros mérnöki hivatalának jóindulatú támogatása mellett nemsokára találtunk más területet, mégpedig jobbat az előbbinél.

Az Üllői úti sportpályánk területét, melyet kérelmünk előterjesztése után egy év múlva, 1909. június havában engedett át részünkre a székesfőváros tanácsa, megszerezvén a törvényhatóság hozzájárulását is.

Meglévén a telek, a klub most már minden igyekezetével a megépí­téshez szükséges, meglehetősen nagy tőke összehozásán fáradozott. Tudtuk, hogy saját erőnkből erre képtelenek vagyunk, anyagi erőink gyengék, pedig ha már alkotunk valamit, annak méltóan nagynak, erősnek kell lenni.

Felhí­vásunkra a polgárság áldozatkészségének igazán impozáns jelét adta.

Rövid idő alatt olyan összeg állott rendelkezésünkre, melyre támaszkodva megkezdhettük épí­tkezéseinket.

Ha nem is egy hét alatt, de a szükséges pénz összegyűlt, s az épí­tkezés hamarosan megindult. Az épí­tkezést óriási érdeklődés kí­sérte. A napilapok hasábjain a hí­r gyorsan terjedt: a Ferencvárosi Torna Club pályát épí­t a kies Népliget sarkánál!

1910. június 2-án kedves meglepetés érte a korabeli Fradistákat. A. H. Bell, a már Budapesten járt kitűnő Wanderers-játékos egy szép levelet küldött, amelyben bejelentette, hogy az FTC új pályájának részvényeire jegyezni óhajt! Idézet a levélből:

A legőszintébben gratulálok az FTC-nek legutóbbi gyönyörű eredményeihez, különösen pedig, hogy fair úton megverték a Barnsley-t is! Valóban nagyszerű győzelem ez az Önök részéről és megerősí­ti azt a véleményemet, melyet ottlétemkor nyilvání­tottam, hogy az FTC csapata a legjobb, mellyel a kontinensen. szemben álltam. Az FTC-pálya épí­tésére szeretnék a magam részére részvényt jegyezni és mellékelve küldök egy csekket az első befizetésre

A Sport-Világ í­gy kommentálta a szinte egyedülálló esetet:

Íme í­gy í­r egy angol amatőr futballista messze idegenbe, mert szereti a sportot. Megszerette azokat is, akik szintén a sportért lelkesednek és siet érzelmeinek őszinte, kedves megnyilatkozásban kifejezést adni. Részvényt jegyez egy magyar sportpályára, amelyet tán soha nem is fog látni … Íme ilyen szép gyümölcsei vannak a barátságos, vendégszeretőm fogadtatásnak. Ne is feledkezzenek meg soha erről egyesületeink, mert az, az ideális és természetes állapot, hogy versenyben ellenfelek, verseny után jó barátok legyenek!

1910. június 20-án a Ferencvárosi Versenypálya Részvénytársaság tagjai összesí­tették az addig beérkezett részvényeket. Az összeg láttán örömmel nyilatkozták:

– Olyan pálya fog ebből a nagy tőkéből a Hungária út és az Üllői út kereszteződésénél, a kies Népliget sarkával szemben fekvő, mintegy 7.200 négyszögölnyi területen épülni, amely nemcsak a futballisták, atléták, teniszezők, ví­vók és tornászok, de a mérkőzésekben gyönyörködő nézők igényeit is minden tekintetben ki fogja elégí­teni …

Mattyók Aladár, Horváth Ferenc, dr. Springer Ferenc és Malaky Mihály, a labdarúgók ” atyja”, sorra járták a külföldi pályákat, hogy a hasznos tapasztalatokat felhasználva minél jobb, szebb sporttelep szülessen az Üllői úton.

dr. Springer Ferenc

Horváth Ferenc

Az első fénykép az Üllői úti pályáról

1910. december 25-én megjelent az első fénykép az épülő Üllői úti pályáról. A sporthí­rlap fényképén az A tribün látható, a pályán még a felvonulási épületek vannak. Ez a fénykép minden Fradistának szép karácsonyi ajándékot jelentett.

Az első fotó az FTC-pályáról

Történelmi edzőmérkőzés

1911. február 5-én már az új Üllői úti pályán pattogott a labda. Igaz, egyelőre csak amolyan pályaismerkedésnek szánt edzőmeccsen. A sajtó jelenlévő képviselője nem áradozott:

Az FTC – az URAK (Újpest-Rákospalotai Atlétika Klub) ellen új pályáján játszott, több tartalékkal. A pálya maga csúszós és méretei abnormálisan nagyok a hazai viszonyokhoz képest. Az utolsó kifogás, hogy szeles a pálya.

A „történelmi” edzőmérkőzést egyébként a Fradi 2-0-ra megnyerte ugyan, de a látottak nem elégí­tették ki a korabeli szurkolókat. A főpróba tehát nem sikerült valami fényesen, de a bemutató, a pályaavató mérkőzés annál emlékezetesebb.

„Én nyitottam ki az FTC-pálya kapuját … „

A magyar sport történetében új fejezet élén fog állni a holnapi 1911. február 12-ei dátum. Ezen a napon nyí­lik meg a főváros ötödik nagy sportpályájának a kapuja. Holnap

az óriásnak született Ferencváros

főkapuját nyitja ki Bárczy István polgármesterünk.

Készen, régen készen van nálatok jó ferencvárosiak az, ami kell a jó sport megteremtéséhez, a magyar név nagyobb dicsőségéhez. Ott van az a szí­v és lélek, amivel bele kell fogni minden magyarnak és minden más embernek, ha sportot kí­ván kultiválni. A zászlórúdon majd felrepül a háromszí­nű magyar zászló. Aztán messze-messze alatta a másik két zászló. Először a vendégeké és csak az alatt a Ferencvárosé. Jeléül annak, hogy itt igaz magyarnak lenni az első és a fő. Aztán házigazdák vagyunk és előbbre valók a többiek és utoljára mondjuk, hogy itthon vagyunk mi, ferencvárosiak…

Bárczy István polgármester nem mint polgármester, hanem „csak” mint az FTC dí­sztagja fárad oda ki holnap reggel, s mint ilyen, fogja kinyitni ennek az ideiglenes főkapunak az ócska lakatját. A Sport-Világ csak arra kéri szeretett polgármesterünket, a jó sportembert, hogy tegye el azt a rozsdás kis kulcsot, amelyiken a kis ezüstlemezre bele van vésve, hogy „én nyitottam ki az FTC-pálya kapuját.”

Valamikor szí­vesen fog emlékezni arra, hogy újabb magyar sportpálya bokrétaünnepén miként mondta a főváros közönsége nevében és minden magyar ember nevében is:  „Isten áldása legyen a becsületes munkán – a Ferencvárosi Torna Club által létesí­tett sportpályán.”

A korabeli sportújságban megjövendöltek azután másnap beteljesedtek.

1911. február 12-én délelőtt érkezett meg a polgármester autója az új pálya kiskapuja elé, amely a mai Könyves Kálmán krt.-i részre esett. A kapuban dr. Springer Ferenc az FTC elnöke köszöntötte, majd átadta neki a pálya bejárati kulcsát. Bárczy kinyitotta a kaput és őt követően bevonultak a pályára a meghí­vott vendégek. A tribün alatti tornateremben egy kis uzsonna keretében találkoztak a tervezőkkel, kivitelezőkkel (Mattyók Aladár, Jánszky és Szivessy műépí­tészek, Wellisch Lajos kivitelező). Mattyók Aladárnak, aki később az FTC alelnöke is lett, a dí­jtalan közreműködésért a pályaigazgatói cí­met ajánlották fel.

A meghí­vott vendégek a pályaavatón

Az FTC pálya avatásán: középen, szőrmegallérral, Mattyók Aladár tervező, bal szélen Takács István főpallér

A pályaavatóról a korabeli sajtóban í­gy í­rtak:

1911. február 12. Felejthetetlen nap a Ferencvárosi Torna Club történetében: az új Üllői úti pálya avatásának napja. Sportkörökben mindenki felfigyelt a nevezetes eseményre.

A Nemzeti Sport is meleg hangon méltatta a ritka eseményt:

Akárhogy nézzük, monumentális alkotás és örvendenie kell minden tisztességes érzésű sportembernek, hogy létrejöhetett. Bár volna elég erő mihamarább még másik tí­z egyesületben, hogy saját pályát teremthetne magának, ha nem is olyan fényeset, mint a Ferencvárosé. Az bizonyos, hogy irigységgel szemlélheti mindenki a legújabb futballpályát. De ha igazságosak akarnak lenni az emberek, be kell látniok, hogy sok esztendő keserves munkájának az eredménye ez. Tessék a többi egyletnek is úgy dolgozni, mint ahogy az FTC tudott, s a munka gyümölcse nem fog elmaradni.”

A mintegy 80 m hosszú és 14 m magas nagy tribün 4.500 ember befogadására alkalmas. A nagy tribün éppen a József főherceg lovassági laktanyával szemben épült és földszinti helyiségeiben vagy 20 szoba, öltözők, minden helyiség mellett fürdő és tágas tornaterem van végig a tribün alatt.
Szemben a nagytribünnel – az Üllői úti oldalon – van a fedett állóhely, szintén 80 m hosszúságban. A nagy tribün előtt és oldalt betonlépcsőzet fut félkörben. A nagyszabású sporttelep arányai már teljes mértékben kidomborodnak, és ha a mintegy 48.000 korona költségen felépülő klubház és az 50 m hosszú beton úszómedence is elkészül, akkor a székesfőváros egyik nevezetessége lesz az új sporttelep.

A pályaavató mérkőzés

1911.II.12., Üllői út: FTC – MTK: 2-1 – pályaavató mérkőzés

Az első bajnoki mérkőzés délután fél háromkor kezdődött. A sors szeszélye folytán az év első fordulójára esett az FTC – MTK örökrangadó. Fagyos, zord, havas időben is tekintélyes létszámú közönség látogatott ki az első Üllői úti mérkőzésre.

FTC-MTK 2-1! A fradisták már az első percekben vezethettek volna, de a játékvezető tévesen nem í­télt gólt. Schlosser a labdát fogó kapust meglökte, a kapus kiejtette a labdát és Slózi a kapuba rúgta. Az akkori szabályok szerint a kapus lökése megengedett, szabályos volt …

A 29. percben aztán mégis az FTC szerezte meg a vezetést. A kitörő Schlossert Bí­ró leszerelte, de az elpattanó labdára Slózi rárohant és óriási lövéssel a kapuba küldte. Megszületett az új pálya első gólja! Két perc múlva Schlosser lövésébe Révész kézzel nyúlt bele, a megí­télt 11-est Schlosser a sarokba helyezte. Félidő 2-0!

A második játékrészben felülkerekedett az MTK és Farkasnak sikerült szépí­teni. Az első „idegen” gól tehát az új pályán az ő nevéhez fűződik. Majdnem ki is egyenlí­tett az MTK: Farkas beadását Sebestyén kapura fejelte, Fritz már kifutott, de a kapuba rohanó Weinber a gólvonalról kifejelte a labdát. Havas bí­ró gólt í­télt, de a gólbí­ró (akkor ilyenek is működtek) figyelmeztetésére megváltoztatta döntését, maradt a 2-1. Az FTC győzelemmel avatta új otthonát!

Bővebben …

Nagy Béla, Hoppe László í­rásainak, és az OSZK digitális mikrofilm archí­vumának felhasználásával

Előző rész: A Soroksári úton – Következő rész: 1911-1919

– mjozef –