1900 – „ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

FELÉPÜL A KÜLSŐ-SOROKSÁRI ÚTI FTC-PÁLYA

Az új club céljaira a Ferencvárosi Polgári Kör átengedte ugyan Bakáts-téri helyiségeit, de a nomád labdarúgó élet folyt tovább. Legfeljebb annyi változtatással, hogy az eddigi kabát és egyéb ruhadarab – kapukat felváltották a hordozható kapuk, amelyeken kettő darab 3 méter hosszú lécből és 1 db 8 méter hosszú madzagból állottak. Ezek voltak a club első „felszerelési tárgyai”. A club tagjai leggyakrabban a Rezső téri grundon űzték sportjukat, de ha ott már túl erélyesen lépett fel a por felkavarása miatt a rend éber őre, akkor kénytelen, kelletlen átment a vándor futball-társaság Budára, és ott Hadik-laktanya helyén lévő mezők egyikén űzték, hajtották a labdát. Mikor pedig már ott is nehézségek fordultak elő a rétek gazdáival, újra felszedték a sátorfát, és mentek vissza a Rezső térre, hátha enyhült ott a rendőri szigor.

A vándor élet azonban sehogyan sem harmonizált az otthont szerető ferencvárosi polgárok fiainak. Mivel telket venni a club nem tudott a pályaépí­tésre az alkalmi pénztári bevétel csekélysége miatt, megindult a keresés egy olyan telek után, amelyet ingyenesen vagy csekély bér ellenében megkaphatnának.

A bí­ztató nyomozás következtében aztán Ullmann István egy telket talált a Külső-Soroksári úton az elemi iskola mellett, amelyet a Székesfőváros majdnem ingyen a rendelkezésükre bocsájtott. A telek í­gy megvolt, és hozzákezdhettünk a sporttelep épí­téséhez. A földmunkát a club tagjai végezték, a deszkakerí­tést és az öltözőt, amely egy kiselejtezett lóvasúti kocsiból készült Antony Tamás ferencvárosi ácsmester készí­tette el „hozomra”. Így álltunk a pályával 1899 késő őszén, amikor a munkálatok a közelgő tél miatt félbeszakadtak.

1900. január 27-én a Polgári Kör helyiségeiben bált rendezett a club. Ez a bál bizonyí­totta, hogy ily rövid idő alatt mennyire megerősödött és népszerű lett az FTC. A bálnak 41 védnöknője volt, és az első négyest 140 pár táncolta, a csárdást pedig még a hajnali órákban is ví­gan ropták. A club amely a IX. kerület számottevő társadalmi faktorává nőtte ki magát, ha nem is a sport terén, de már megindult a dicsőség útján felfelé! Tavasszal folytatódott a pályaépí­tés. Deszkából clubházat és öltözőt, sőt az egyik oldalvonal mentén húzódó vasúti töltés oldalába tribünt is épí­tett Antony Tamás, és í­gy a pálya 1500 személy befogadására vált alkalmassá.

Ezután a pályaépí­tési hőskölteményből már csak a játéktér kijelölése volt hátra, amely a helyszűke miatt csak 90 x 45 m lett és hozzá -„göcsei logikával”- a normálisnál kisebb méretű kapukat állí­tottak a pályaépí­tők.

Maga a pályaépí­tés kb. 12 ezer koronát tett ki, amelynek felét később ki is fizette az egyesület, felét pedig Antony Tamás pályaépí­tő ácsmester és utódja a club iránti szeretetéből elengedte.

A pályaépí­tés tehát befejeződött 1900. tavaszán, és a dicsőséges, az FTC életrevalóságát és élni akarását hirdető mű márciusra nyitásra készen állott!

A képekre kattintva olvasható Hélisz József eredeti kézzel í­rott naplója: