1903.VI.11. Magyarország – Ausztria 3:2

Győztünk! 3:2.

Magyar osztrák ellen.
A Magyar Labdarugók Szövetségének csapata 3:2 győz az Österreichische Fussball-Union csapata ellen.

Csütörtökön játszik a magyar Szövetségi válogatott csapat az osztrák Unió csapatával a margitszigeti sporttelepen.

(Sport-Világ, 1903. június 7.)

Nagy érdeklődéssel várjuk a M. A. Sz. nemzetközi bajnoki athletikai viadalát, mely ez évben fog először egy napra összpontosí­tva a szövetség saját rendezésében lefolyni. (…)

E viadallal együtt rendezi a Margitszigeten a M. L. Sz. válogatott csapata mérkőzését a bécsi válogatott csapattal; szép példája ez annak, hogy miként kell két szövetségnek válvetve és kézfogva dolgozni. A közönseg is hálás lesz azért, hogy két ily nagy szabású sporteseményt együtt egyszerre láthat. A magyar labdarúgó csapat ugyan a legjobb játékosainkból van összeválogatva, de talán keveset trenirozott együtt és í­gy hátrányos helyzetben veszi fel a küzdelmet a bécsiekkel.

*

Az intéző bizottság 1903 június 4-iki üléséből: Június 9-én tréning tartatik d. u. 5 1/2 órakor a szigeten a következő játékosokkal, kik közül aznap este tartandó intéző bizottság fogja a június 11-iki csapatot kiválasztani. Jelöltek: Bayer, Blazsek, Braun, Bródy, Buda, Friedrich, Gorszky, Holics, ?, Károly, Kiss Gy., ?, ?, ?, ?, ?, Nagy F., Pokorny, Sipos, Skrobák, Weisz F., Vince és Zulu.

(Nemzeti Sport, 1903. június 7.)

Az urnapi kettős sportünnep. A margitszigeti sporttelepen úrnapján [délután 3 órától] a magyar atléták szine-java résztvesz a Magyar Atlétikai Szövetség nyolc bajnokságának nemzetközi versenyén. Az osztrák fooiball-unió igen erős csapatot jelentett be; a csapatban van: Nauss (W. A. K., kapus); Eipeldauer (I. V. F. K.) és Dettelmayer (W. A. K.); Dick (I. V. F. K.), Schulz és Schrammel (W. A. K.); Bugno (Kriketters), Huber (W. A. K.), Pulchert (I. V. F. K.), Studnicka és Taurer (W, A. K.). A teljes tartalékcsapatban Wagner, Leuthe és a Lander-testvérek. Az osztrákokkal szemben a Magyar Labdarugó-Szövetség a következő magyar csapatot állí­totta föl: Siposs (B. T. K., kapus); Nagy Ferenc (Testgyakorlók) és Manglitz (Ferencvárosi); Bayer (M. A. K.), Skrobák (B. T. K.) és Gorszky (Ferencvárosi); Niessner (Műegyetem), Buda (B. T. K.). Pokorny (Ferencvárosi), Vince (M. A. K.) és Minder (Postás). A tartalék-csapat: Holits (kapus); Höfle és Gabroyitz; Kiss, Bródy és Friedrich; Blazsek, Braun, Károly, Weisz és Zulu.

(Budapesti Hí­rlap, 1903. június 10.)

1903. június 11., –:–, Margitsziget, MLSZ csapat — ÖFU csapat 3:2 (1:0)
vezette: Yolland Arthur ()
MLSZ csapat: Holics (MUE) — Nagy (MTK), Manglitz (FTC) — Gorszky (FTC), Skrabák (BTC), Bayer (MAC) — Braun (FTC), Buda (BTC), Pokorny (FTC), Vincze (MAC), Weisz (FTC)
*ÖFU csapat: Wagner (Cricketer) — Leuthe (WAC), F. Dettelmayr (WAC) — Schulz (WAC), Schrammel (WAC), Dick (Sparta) — Fischer (WAC), Huber (WAC), Pulchert (Vienna), Studnicka (WAC), Taurer (WAC)
Gól: Pokorny (?., ?.), Buda (53.) illetve Pulchert (60.), Studnicka (?.)
Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc (a válogatást az MLSZ intéző bizottsága végezte)

Győztünk! A győzelem mindig kedves, de tí­zszeresen kedves akkor, ha a magyar győzi le az osztrákot és hozzá váratlanul. Az Oesterreichische Fussball Union a császár város legjobb embereit válogatta össze a Magyar Labdarúgók Szövetsége csapata ellen és mégis mienk a diadal. A közönség tomboló lelkesedése elfelejteti velünk mindazt, ami gáncsot í­rni akartunk. Győztünk! Ki törődik most azzal, hogy a magyar csapat nem a legjobban volt ősszeválogatva. Hogy a hátvédek helyére jobbakat is tudtunk volna, hogy a csatársorba sem volt mindenki odavaló. Hogy Minder, a legjobb magyar szélső csatár cserbe hagyta a szövetséget és a tribünről nézte a küzdelmet. Meg azt, hogy a csapat egyáltalán nem volt összetrenirozva. Fő az, hogy revanchot vettünk a tavalyi 5:0-os vereségért.

Ez az eredmény igazán örvendetes és dicsőséges, de azért ne bí­zzuk el magunkat, valljuk be őszintén, hogy az osztrák csapat jobban, önzetlenebbül volt összeválogatva, hiszen az összjáték kedvéért 7 ember egy csapatból (W. A. C.) való volt, összjáték és kombináció is szebb volt osztrák bajtársainknál. Egyben vagyunk mi fölényben felettük, játékosaink gyorsaságában. A többit pótolta az a lelkesedés, hogy osztrákot kell megverni.

A csapatok összeállí­tása a következő volt:

Magyar: Holics – Nagy, Manglitz – Gorszky, Skrabák, Bayer – Braun, Buda, Pokorny, Vincze, Weisz
Osztrák: Wagner – Eypeldauer, Leuthe – Schrammel, Stürmer, Dick – Fischer, Schulz, Pulchert, Studnicka, Taurer

A fenti összeállí­tást tekintve, nálunk egyedül a fedezet sor összeállí­tása mondható sikerültnek. A csatársor és a hátvédek azonban sok kí­vánni valót hagytak hátra. Hogy a fedezetsor maga sem bí­zott a hátvédekben mutatja az, hogy ritkán követték a csatársort, inkább a backek előtt tanyáztak, sőt Gorszky rendesen mint harmadik hátvéd szerepelt. A csapatban összjáték ritkán mutatkozott. Amit a magyarok elértek, azt egyesek csinálták gyors lerohanásaikkal és megszökéseikkel. Legjobban játszott a csapatban Gorszky és Bayer. Mindketten elszántan és becsületesen játszottak s az ellenfél ritkán vitte rajtuk keresztül a labdát. A csatársorban Braun-Pokorny-Vincze szépen összejátszottak. A hátvédek gyengén játszottak s különösen Nagy a labdának kornerre való kirúgásával többször veszélybe sodorta a magyarok kapuját. Holics igen szépen védett.

A bécsiek csapata igen szép összjátékot mulatott. Helyezkedni nagyon jól tudnak és szép, de lassú kombinációkkal viszik a labdát. A csapat legjobb játékosa Taurer a balszélső csatár. Az egész csapat rá játszik; centerezései és passzai pontosak. A védelemben Leuthe és Stürmer váltak ki. Wagner a kapuban sok biztosnak látszó lövést védett ki.

A játékot a magyarok kezdik és egy ideig állandóan ostromolják a bécsiek kapuját. Pár perc múlva a magyarok kornert érnek el, majd rövid idő múlva Pokorny éles lövését, Wagner cornerre védi, a szépen beadott cornert pedig szintén gyönyörűen védi. A bécsiek összeszedik magukat, kezdenek támadni s a játék változatosan hol az egyik hol a másik kapu előtt folyik. A félidő közepe táján Pokorny lefutása meghozza az első goalt a magyarok javára. Hárman igyekeznek is a bécsiek a kapott goalt visszaadni, a magyarok pedig megtoldani, az első félidő elmúlik és 1:0 a magyar csapat javára.

A második félidő sokkal élénkebb, mint az első. Mindkét csapat erősen játszik, a bécsiek néha erőszakoskodnak, de a biró elejét veszi az erőszakosságoknak. Kezdés után 7 percre a bécsiek kornert rúgnak s egy percre rá már Buda szép lövéssel a bécsiek kapujába juttatja a labdát. A játék 15-ik percében Taurer megszökik a labdával, szép centerezését pedig Pulchert fejjel a magyar kapuba küldi. Pár percre ezután Pokornyt egy bécsi játékos felgáncsolja. A biró büntető rúgást í­tél. Skrobák leadja a labdát Budának, lövését a kapus kivédi, az idejekorán oda érkező Pokorny azonban megszerzi a harmadik goalt. A félidő közepetáján Studnicka a magyar hátvédek hibája folytán goalt lő. A játék többi része változatosan folyik le, több eredményt azonban egyik fél sem képes elérni.

A biróról elég annyit mondani, hogy Yolland Arthur volt.

(Nemzeti Sport, 1903. június 14.)

Budapest, junius 11.

Mikor a bajnoki versenyek után a M. L. Sz. csapata megjelent a szt.-margitszigeti sporttelep gyepén, a közönség, mely a délelőtti hatalmas esőzés ellenére is nagy számmal lepte el a tribünt, csüggeteg lemondással tekintett a match lefolyása elé. A dologhoz értők a lapokban előzetesen publikált magyar reprezentatí­v csapat összeállí­tásával sem voltak megelégedve, mikor pedig látták, hogy épen azok, a kiknek a csapatba beválasztását a legszerencsésebbnek tartotta, hiányzanak — egyenesen felháborodtak.

A M. L. Sz. csapata a következő összeállí­tásban állott ki a mezőnybe: Holics (M. U. E.) kapus; Nagy (M. T. K.), Manglitz (F. T. C.) hátvédek; Gorszky (F. T. C.), Skrobák (B. T. C.), Bayer (M. A. C) fedezetek; Weiss (F. T. C.), Vincze (M. A. C.), Pokorny (F. T. C.), Buda (B. T. C.), Braun (F. T. C.).

Ebből látható, hogy a magyar csapatnak 11 játékosát öt klub szolgáltatta s a csatársorban három egyesület volt képviselve. Ezzel szemben a bécsi Unió csapatában az egy Pulchertet (I. Vienna) kivéve, csupa Wiener Athletiksport-Club-beli játékos (Taurer, Studnicka, Stürmer, Fischer) képezte a forwardssort, a fedezetek között is két W. A. C. játékos volt (Schrammel, Schultz) s egy a I. Vienna tagja (Dick). A védelmet pedig Eipeldauer, Leuthe hátvédők és Wagner kapus képezték.

A bécsiek észszerű csapatösszeállí­tásának meg is volt a látszatja: a csatárok és fedezetek, a kik nagyon is jól ismerik már egymást, mintásan szép összjátékot produkáltak. A mieink ellenben, minthogy nem igen szoktak össze, csak néha mutattak a bécsiekéhez fogható összjátékot. A bécsieknek a támadásban is jóval több részük volt, mint a mieinknek.

Mindezek ellenére úgy történt — és annak csak örülhetünk, hogy nekünk is kedvezett a szerencse — hogy a M. L. Sz. csapata 3:2 goallal megverte az Ö. F. U. csapatát, a mely Bécsben 5:0 diadalmaskodott felettünk. Miután az első félidő 0:0 végződött, a második félidőben Pokorny két goalt lő és Buda egyet. A goal-lövések elismerésre méltók voltak, csak az csökkenti némileg az értéküket, hogy a nálunk jól ismert kirohanás és lefutás útján érték el A bécsiek kétségbeesett erőlködésük ellenére is csak két goalt tudtak csinálni, de azt szép kombináczió révén szerezték. Biró: Jolland Arthur volt.

A közönség szí­vesen vette, hogy aggodalmában csalatkozott és örömmel ünnepelte a győztes magyar csapatot.

(Sport-Világ, 1903. június 14.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

OLDALAK
KATEGÓRIÁK