1938, egy elfeledett ezüstérem: Hat gól a nyitányon

Reims, 1938. június 5. A világbajnokság első körének talán „legbiztosabb” mérkőzése Magyarország és a Holland-India között. Már a nevéből adódik, az ellenfelünk az a holland gyarmati ország volt, melyből a második világháborút követően a mai Indonézia kialakult. Azokban az években még egzotikumnak számí­tottak Európában a maláj emberek, főleg úgy, hogy még focizni is megtanultak és el is jutottak a világbajnokságra, bár a „különlegességükön” kí­vül másban nem nagyon reménykedhettek. Már annak is örültek, hogy itt lehettek, hogy megcsodálhatták Reims történelmi szépségét, a monumentális katedrálissal ahol a francia történelemben a királyok fejére helyezték a koronát. 1938. június 5-én Sárosi Gyurkáék fejére helyezték a képzeletbeli koronát, hiszen könnyed játékkal nyertünk 6:0-ra a lelkesen és helyenként még jól, bár egy kicsit durván játszó Holland-India ellen. A találkozó előtt egyetlen kérdés foglalkoztatta csupán a szurkolókat, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Sárosi vállalja-e a játékot.

Végül is egy speciális kezelés hatására Gyurka kezdőként futott ki a pályára és két góljával igazolta is nagyszerű formáját. Június 5-én reggel az idő váratlanul hűvösebbre fordult, délelőtt az eső is eleredt, í­gy a fiúk a városi séta helyett inkább a szálláshoz közeli mozi épületébe vonultak, ahol nem filmet néztek, hanem asztali focival  játszottak. „Bemelegí­tünk” – nyugtázta mosolyogva Kohut. Az eső délutánra sem állt el, az ellenfél játékosai fáztak is, ők bár az esőhöz hozzászoktak, de a hűvösebb időjáráshoz már nem. Az sem „tetszett” nekik, hogy amí­g ők eléggé kisterműek, de nagyon fürgék voltak, a magyar válogatott meg sokkal erőteljesebb és magasabb játékosokkal futott ki a pályára 1938. június 5-én, 17 órakor.

1938. június 5. VB I. forduló, MAGYARORSZÁG—HOLLAND-INDIA 6:0 (4:0)
Reims, 10 000 néző, vezette: Conrie (francia)
Góllövő: Kohut (13.), Toldi (16.), Sárosi (25., 89.), Zsengellér (30., 76.)
Magyarország: Háda (Ferencváros) — Korányi (Ferencváros), Bí­ró (Hungária) — Lázár (Ferencváros), Turay (Hungária), Balogh I (Újpest) — Sas (Hungária), Zsengellér (Újpest), Sárosi dr. (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Kohut (Olympique Marseille)
Holland-India: Bing Mo Heng — Samuels, Hukon — Anwar, Meeng, Nawii — Taihutu, Pattiwael, Zomers, Soedarmadji, Hong

Nehezen lendült bele a magyar válogatott, de a 13. percben Kohut egy hosszan átí­velt beadást az ötös sarkáról kapásból vágta az „indusok” kapujába. A kapusnak csak annyi ideje volt, hogy felemelje a kezét. „Ilyen bombát még soha nem látott!” – lelkesedett a közönség, mely nem elsősorban a magyarok első góljának, hanem Kohutnak szólt, akit egész Franciaország már a szí­véve zárt. Ha egy üzlet beindul! Alig telt el három perc a vezető gól után, amikor Turay erőszakosan labdát szerzett, Sashoz adja, aki egyből Toldi elé tolja, a Fradi csatára meg 10 méterről a hálóba zúdí­tja a labdát. A kapus megint csak csóválja a fejét, ő ilyen erejű lövésekhez nem szokott hozzá! Majd Zsengellér percei jönnek, először lő, majd fejel, de mindkétszer hárí­t a kapus. Egy kis pihenő után 5 perc alatt végleg eldől a mérkőzés.

A 25. percben Sárosi Gyurka csodaszép gólt ér el: Sas rövid beadását Zsengellér átemeli a ráfutó Hukon feje felett, Sárosi dr. a legjobb ütemben ugrik ki és kapásból lövi hálóba a labdát! A közönség valamit megsejthetett a magyar csapat erejéből, mert Gyurka pazar gólját hűvös eleganciával fogadták, csak néhányan tapsoltak. A csapat támadásba maradt, két újabb szöglet, egy Toldi bomba eltalálja az egyik védőt, aki el is terül a gyepen, szí­vós a legény, de megjegyzi a csatárunkat, többször nem is lép oda ha Toldinál van a labda.

A „Fradi-gólokat” megirigyelve, a korra oly jellemző újpesti találattal vezetünk 4:0-ra. Balogh jó ütemben szerel, felnéz, látja, hogy Zsengellér beindul, lendül a láb, a labda meg pontosan érkezik, és csak bólintani kell. Halálos csend a lelátón, csak halk suttogást hallani, a franciák örülnek annak, hogy egyelőre elkerülik a magyarokat. A félidő szünetében egyedül Kohut sérülése okoz riadalmakat, egy ütközés után a lágyékán 20 cm-s seb tátong. Toldi be is megy az ellenfél öltözőjébe, hogy megnézze az indi kapus cipőjét, aki az „óriás” csatár látványától meg is ijed, de mikor kiderült, hogy szabályos a cipő, már mindkét játékos mosolyog.

A második félidő is kettőjük „ütközetével” indul, Sárosi remek indí­tásával Toldi egyedül törhetett a kapura, ahonnan az indi kapus egy jól irányzott tigrisugrással egyenesen Toldira ugrik, aki elesik rajta a kapussal, de a bí­ró elfelejtett fújni a sí­pjába. Rövid kakaskodás után Zsengellér lövi az ötödiket, és mivel Sárosi nem akar lemaradni az újpesti csatártól, a végén Gyurka is betalál, í­gy 6:0 a vége.

A mérkőzés végén fogadás, Sárosi még pezsgőt is visz az ellenfél öltözőjébe, Dietz szövetségi kapitány is megdicséri az ellenfelet:

„A játék képe megfelelt az várakozásnak, már ami az exotikus ellenfelet illeti. Gyorsak, kemények – minden taktikai érettség nélkül. Nagy fölényben voltunk, de csatársorunk puhán játszott. Érthetően kí­mélték magukat.”

Holland-India meg gazdagabb lett egy csodálatos élménnyel, Párizs és Reims varázsával és a magyar csapat iskolajátékával. A fölényes győzelem kellett is a magyar emberek lelkének, hiszen a 6:0 egy nappal a Trianoni békeszerződés megkötésének 18. „évfordulóján” született, amikor is Versailles-ban aláí­rásra került a 161. cikkely, amit a magyarság igazán soha nem tudott elfogadni.

Mivel szerencsésnek mondhattuk magunkat a sorsolással, még nem lehetett tudni, hogy vajon a fölényes győzelem meddig is fogja repí­teni Sárosiékat. A világ sem figyelt fel rá különösképpen, mindenki elintézte egy kedves mosollyal, hiszen a VB egyik leggyengébb csapatának lőni egy hatost, nem egy világraszóló esemény.

„Itt nincs helye különösebb dicséretnek. – í­rta a franci L’Auto – A magyarok könnyen győztek, a holland-indusoknak csak kéjutazás volt a VB-n való részvétel…Nem lepne meg bennünket, ha a magyar tizenegy ott lenne a döntőben.”

Mielőtt rátérnénk a nyolcaddöntő többi mérkőzésére, emlékezzünk azokra akik kiví­vták a VB első magyar győzelmét. A Fradista különí­tményről a döntő alkalmából í­runk részletesebben, ezért nézzük kik „egészí­tették” ki a zöld-fehér játékosokat. Kezdjük egyből Kohuttal, aki bár közel 10 éven át volt a Fradi meghatározó játékosa, a VB-re már mint az Olympique Marseille játékosa érkezett. Félelmetes ballába, villámgyors szélsőjátéka, a lehetetlen szögből leadott bombaerős lövései (Kohut-szög), bohém természete, vagánysága emelte a legnagyobbak sorába. Négyszer volt magyar bajnok a Fradival és 26 alkalommal lépett pályára a magyar válogatott szí­neiben.

A harmincas évek nem csak a Ferencvárosi labdarúgás számára emlékezetes. Az ősi rivális, az Újpest számára is az első aranykort hozta el, benne négy bajnoki cí­mmel és Zsengellér Gyulával aki kétszer is gólkirály lett ebben az évtizedben. Zsengellér játékosként, majd később edzőként (főleg Cipruson és Olaszországban dolgozott) is nagyszerű eredményeket ért el, a magyar válogatottban 39 alkalommal lépett a pályára és 32 gólt szerzett. Rajta kí­vül még  Balogh I. István lépett a pályára újpestiként, aki balfedezetként 13 éven át szolgálta a lila-fehéreket. A Fradi és az Újpest mellett a korszak harmadik legjobb csapata, a Hungária is több játékost adott a válogatottnak. Köztük volt Turay József is, a Fradi hí­res „T-betűs” csatársorának tagja, aki 6 éves zöld-fehér korszak után, 1933-ban igazolt a kék-fehérekhez. Rajta kí­vül még Bí­ró és Sas került be a kezdőbe.

A VB nyolcaddöntőjének többi találkozója számos meglepetéssel szolgált. A hét mérkőzésből ötben hosszabbí­tásra került sor, sőt a Németország-Svájc és a Kuba-Románia találkozót meg is kellett ismételni, mert a 2*15 perces hosszabbí­tás sem volt elég a döntéshez. Általános meglepetést okozott, hogy Brazí­lia (akinek játékerejét akkor még nem nagyon ismerték Európában) is csak hosszabbí­tásban tudta kiharcolni a továbbjutást Lengyelországgal szemben. Talán ennél is nagyobb „szenzációt” az olasz válogatott szolgáltatta, mely szintén csak hosszabbí­tásban, Piola góljával ejtette ki Norvégiát úgy, a mezőny legjobbja az olasz kapus, Olivieri volt. A legnagyobb összecsapást mégis a Svájc-Németország hozta, mely a foci mellett, politikai felhangokat is kapott. A VB nyitómeccse 1:1-s döntetlennel zárult és mivel a hosszabbí­tás sem döntött, másnap újrajátszották, ahol a svájci válogatott kiváló játékkal aratott fölényes győzelmet (4:2) a németek felett.

Azt nem tudni, hogy a VB többi országa mennyire „könnyebbült” meg a náci Németország kiesésén, de az valószí­nű, hogy Sárosi Gyurkáék örültek annak, hogy a „papí­ron” könnyebb, Svájcot kapták ellenfélnek a negyeddöntőben.

Arról, hogy ez ténylegesen mennyire volt könnyű, vagy esetleg nehéz, a negyeddöntő 75 éves évfordulónapján, június 12-én emlékezünk.

(következik: Feltörtük a svájci reteszt)