1975.IX.20. Bp. Honvéd – Ferencváros 3:4
Nagyszerű év volt 1975 a Ferencváros számára. Visszanézve az eddig írt lapszemléimet, számos olyan mérkőzést elevenítettem fel, mely 1975-höz kötődik. Bajnoki cím az 1975/76-os bajnokságban, KEK döntő 1975-ben, a legendás Dalnoki féle „csikócsapat”, melynek összeállítása számomra a mai napig etalonnak számít, és természetesen az Ebedli-Nyilasi tengely, mely nagyon hosszú éveken át meghatározta a Ferencváros életét.
Nagyszerű év volt 1975. A tavaszi idény a KEK meneteléssel kezdődött, melynek végállomása a május 14.-i bázeli döntő volt. Már akkor látszott, hogy egy olyan csapat van kialakulóban, mely az 1975/76-os szezonban már a bajnoki aranyért fog küzdeni a Videotonnal, az Újpesti Dózsával és a Bp. Honvéddal. Nagyszerűen kezdtük az őszi szezont, az első öt mérkőzésből négyet nyertünk és egyedül a Békéscsaba „viccelte” meg a csapatot a viharsarokban (ettől függetlenül a bajnokság végén a Békéscsaba kieső helyen zárt, de a létszámemelés megmentette).
Ezekben a sikeres években a közönség is csapat mellett állt. Szinte minden mérkőzésünk telt házat vonzott a Szentélyben és az idegenbeli meccseink is „népünnepélynek” számítottak vidéken. Ehhez jöttek a kettős rangadók azóta sem látott „őrülete”, amikor 70-80 ezer nézőt vonzott a négy fővárosi csapat összecsapása, melyek több esetben gálaelőadásnak számítottak a magyar labdarúgásban.
Ilyen volt a mostani beharangozónk is, az 1975. szeptember 2-i, Bp. Honvéd elleni mérkőzés, amit 75 ezer néző látott és az akkori újságok szerint az évtized egyik legjobb bajnoki mérkőzésének számított. Egy vérbeli szurkoló egyből rá is vágna: mi más lehetett, amikor telt ház előtt, 22 remek képességű játékos gondolta úgy, hogy ennyi szurkoló előtt kell bizonyítani azt, hogy nem csak szeretik ezt a játékot, de mesterei is a labda bűvölésének.
Pusztai győztes gólja
Még pikánsnak is nevezhetnénk a mérkőzést, hiszen a Bp. Honvéd színeiben két olyan játékos szerepelt (ráadásul az egyik pályafutása egyik legjobb mérkőzését játszotta) akik éveken át meghatározója volt a Ferencvárosnak. Szűcs Lajos, aki 1971-ben igazolt a piros-fehér együtteshez és Páncsics Miklós aki 1974-ben került el a Fraditól (Pusztaival „cseréltük” el). Tiszteljük meg annyira az ellenfelet, hogy a volt két Fradista mellett olyan nagyszerű labdarúgók is játszottak az akkori Honvédban, mint Gujdár, Kocsis Lajos vagy Weimper.
Nálunk, meg a legendás csapat: Hajdú – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Szabó, Magyar. Micsoda csapat! Egyszerű megállapítás, de számomra a fenti tizenegy jelenti a „csapatot”. Nagyszerű játékosok, zseniális labdaművészek, akik éveken át „éltek és haltak” a Fradiért. Ha rájuk gondolok, nem csak ifjúságom legszebb évei röppenek elő, hanem az is, hogy nekik köszönhetem, hogy ennyire szerelmese lettem ennek a csodálatos játéknak.
A mostani beharangozó mérkőzésünk meg olyan találkozó volt, mely aranybetűkkel került a magyar labdarúgás évkönyveibe. „Ötcsillagos” mérkőzésen, hét nagyszerű gól, végig lüktető, izgalmas játékos, sziporkázó megoldásokkal fűszerezve. Igazi élmény mely az ókori görög drámák mintáját követve, a végjátékban is olyan fordulatokat hozott, hogy egyes szurkolókat ott a helyszínen kellett elsősegélybe részesíteni (természetesen csak áttételesen). 1:0, 2:0, 2:1, 2:2, 3:2, 3:3, 4:3! Mintha előre eltervezték volna a fiúk, hogy a végsőkig kiélezik a feszültséget. Szűcs Lajos a 87. percben egyenlített, Pusztai Laci meg a 89. percben szerezte meg győztes, negyedik gólunkat.
Nagyszerű év volt 1975. Örökre emlékezetes marad, mert olyan eredményekkel, olyan játékkal és olyan játékosokkal lettünk gazdagabbak, melyek örökre meghatározták sokunk Fradizmusát.
– lalolib –
12 hozzászólás a(z) 1975.IX.20. Bp. Honvéd – Ferencváros 3:4 bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
The 1st CLASSIC! az én életemben! GÉCZI!- NOVÁK! – MÁTRAI!- PÁNCSICS! JUHÁSZ! SZÚCS LAJOS! SZŐKE! PITYU! VARGA! ZOLI! ALBERT FLÓRI!!! AZ EGYETLEN! MAGYAR ARANYLABDÁS! !!! RÁKOSI MATYI!!! (GYUSZI!!!) KATONA SANYI! a KISGATYA! 1967! NÉPSTADION! EBBEN! AZ ÉVBEN IS! BAJNOK LETT! A FERENCVÁROS! neg a következőben IS! MEZSZÁMOK 1 től 11-ig EBBEN A SORRENDBEN!
Még középiskolásként Egerből jöttünk fel a meccsre.Ezt nem lehet elfelejteni.Kár; hogy ezt a meccset nem lehet sehol újra megnézni.Fantasztikus volt majd 50 év távlatából is a legnagyobb meccs volt amit a Fradi játszott.
Hivatalosan 75ezer néző fért a Stadionba. Viszont én mindig jegy nélkül, palánkbérlettel jutottam be, ha nem kaptam már jegyet! Amikor a lépcsőkön is tömegesen álltunk, vagy ültünk, mint a heringek, akkor simán volt 100 ezer néző is a kettős meccseken.
Én is elmaradhatatlan voltam abban az időben, 17 évesen, az a B-közép még szurkolt…nem vandálkodott….
Nosztalgiázom, mert olyan foci nem lesz sajnos már itthon, mint akkor volt…
Én ott voltam 1955-ben amikor 0:0-át játszottunk a „NAGY” Honvéddal (Emlékezetes 03). Hivatalosan 98 000 (igen, kilencvennyolcezer) nézőt írt a Népsport, ám aztán megtudtam, hogy valójában 100 500-an (igen, egyszázezerötszázan) szorongtunk a stadionban. (Én legális diákjeggyel voltam ott.) Ma örülnénk a 9800 (azaz kilencezernyolcszáz) nézőnek…
Többször jártam úgy akkoriban kettős rangadón – vidékről jártunk fel – hogy már csak az aluljáróban tudtunk, néha 100 Ft-ért jegyet venni, akkoriban az nagy pénz volt. Édesapám hatalmas Fradi szurkoló volt, a nevemet is Albert Flóri tiszteletére kaptam. Boldog vagyok, hogy láthattam ezeket a játékosokat játszani, meg még Albertot is, 72-től jártam rendszeresen meccsre.
Volt szerencsém, hogy ott lehettem! életem legnagyobb élményei közé tartozik! Zsúfolásig tele a Stadion, talán nem is 75 ezren voltunk, hanem még többen (ahányan bepréselődtünk).. nemcsak fordulatosságban és eredményben, de színvonalban is a vasárnapi El Clásicóhoz hasonlított… Szegény mai fiatalok, ezt el sem tudják képzelni…. Amikor 2 perccel a vége előtt „édesjóLajosom” bevágta, a föld nyílt meg alattunk… a 1/2 szektornyi honvédos még őrjöngött, amikor jött Pusztai Laci… és onnantól egyetlen mámor volt az egész Népstadion… Huhhh… még most is beleborzongok, pedig már 39 éve lesz… te Jóisten!!!
Szűcs Lajos élete egyik nagy meccse volt… a Honvédban Szűcs és Páncsics, nálunk meg Puszi… előtte 2-3 évvel ez még az abszurd kategóriába tartozott volna…
Ja, és 3 fejesgólt szereztünk!!!
Kedves Fradisták, gratulálok a cikkekehez, gyermekkoromat idézitek vissza, csak egy apró észrevétel, a Csaba nem esett ki a végén, mert emelték a létszámot. Ezt a meccset sajnos csak a rádión hallgattam,szegény Szűcs Ferenc közvetített, félholtak voltunk az izgalmaktól. Ez nem volt olyan sima, mint az Újpest meccs,pedig azt a Szepesi közvetítette, fele annyira jól. A tévé akkoriban elég kevés meccset adott,a 0-2-es KK zakót felvételről láthattuk, illetve Vidi elleni őszi 0-0, meg persze az ugyancsak a Vidi elleni bajnoki döntő szerepelt még a az MTV-ben, amelynek ugye másfél csatornája volt.Azt a felejthetetlen 1-1-et pedig utólag tűzték műsorra, amikor már minden jegy elkelt, emlékszem Knézy Jenő mondta be a hírt, magát a meccset a Vitray közvetítette. Ironikusan Magam csak a csütörtöki Telesportban láttam az összefoglalót, mert hála Istennek kivitt a meccsre a nagyapám, Isten áldja meg érte, ma már a fiammal járunk ki néha-néha, ezeket az oldalakat böngészve ő is megérti, hogy miért nosztalgiázom.
Köszönjük az észrevételt, javítottuk.
Kicsi kiegészítés, az 1:3- ra végződött MTK WM- FTC is a képernyőn volt, vasárnap délelőtt!
Gujdár Sanyi ma lakóhelyem kiscsapatánál edző, egy igazán remek sportembert ismerhettem meg személyében, de 37 éve hál’Istennek nem az ő élete meccse volt.
75 ezer néző egy hónap alatt? Inkább egy év alatt. 🙂
Tegnap az MTK meccsen 400 néző volt jelen. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet 75 ezer nézővel együtt szurkolni. A sportújság is 1 forintba került. Nosztalgiázom itt, pedig csak 3 éves voltam 1975-ben.
Érdemes elolvasni az osztályzatokat egy öt csillagos mérkőzésen, ahonnan öten kerültek be a forduló válogatottjába. (Csak halkan megjegyezném, hogy bannerünk „közepe” képviseltette magát eme remek mérkőzésen)
75 ezer néző ma talán egy hónap alatt jön össze az NB1-ben, persze, ha van elég forduló. Ezt nem bántó szándékkal jegyeztem meg, csak szemben állítani a mai viszonyokkal, amikor – minimum félig üres stadionba – órákkal a mérkőzés kezdete előtt már nem lehet jegyet venni „biztonsági” okokból.
Vajon milyen meccs emlékeket írnak meg a mai fiatalok 20-30 év múlva, mert a tegnapi (Szabom) és mai (Lalolib) emlékekre esélyük sincs.