1979.X.6. Ferencváros – Rába ETO 5-2
„A szélsőjáték olyan képesség, amely a szélek használatát preferálva teremt gólhelyzeteket.” Ez a rövid, de nagyon is lényegre törő megállapítás egy korabeli angol football-könyvből való és bár több mint száz évvel ezelőtt íródott, de a mai napig alapja a labdarúgásnak. Még akkor is, ha manapság a szélsőjáték átértékelődött egy kicsit, a jelen focijában már sokkal szabadabbak a posztok mint régen. Emlékszem ifista koromra, az edzőnk, Pali bácsi a két szélsőnek mindig külön feladatot adott az edzések után. A vonalkijelző „kézi-készülékkel” többször végig kellett pásztázniuk az oldalvonalon, hogy örökre az agyukba véssék: a szélsőnek az olyan, mint a gyalogosnak a zebra. Csak ott közlekedhet és mikor véget ér a vonal, akkor be kell adni a labdát. A többi meg már az érkező csatárok dolga. A Ferencvárosi labdarúgás története a kezdetektől jobbnál jobb szélsőkkel ajándékozta meg a szurkolókat: Táncos, Budai, Szőke, Pusztai. A Fradi történetét jól ismerők a nevek olvasván minden bizonnyal nekem szegeznék a kérdést: miért csak jobbszélsőket soroltam fel? A „megfejtést” a mai muzeális bajnoki beharangozónk adja.
1979. október 6-án, az Üllői úton lejátszott Ferencváros-Győr mérkőzés legjobbja Pusztai László, aki „a találkozó kiemelkedő egyénisége volt, Magyart és Szijártót is rendre állva hagyta, sorozatban küldte középre a jobbnál jobb labdákat, s a góllövők közé is feliratkozott.” A sportújság 9-s osztályzattal is „díjazta” a villámlábú szélsőnk teljesítményét, aki 33 évesen nem „öreg” játékosnak számított. 28 évesen, sokak számára érthetetlen csereakció után érkezett a Fradihoz. Egy törzsgyökeres Fradistából lett Kispesti és egy törzsgyökeres Kispestiből lett Fradista. 1974-ben létrejött a Páncsics-Pusztai csere, melyre később így emlékezett a szélsőnk:
„Meglehetősen gyorsan peregtek az események ahhoz, hogy különösebben mélyre merülhettem volna helyzetem elemzésében. Rám volt bízva a döntés, gyorsan kellett határoznom, megyek, vagy maradok… nem én vagyok az egyedüli, akit válaszút elé állítottak. A profiknál nálam sokkal nagyobb tudású, nevesebb futballistákat is sűrűn érte hasonló sors. Úgy vettem hát kézbe először a zöld-fehér mezt, hogy ebben megint első számú szélső legyek s ne csak harmadik. „
Első számú is lett, hat éven át száguldozott a szélen, 286 alkalommal lépett a pályára és 80 gólt szerzett. Bár nem számoltuk össze, de a beadásaiból ennél több gólt szereztek a csatárok. Főleg Nyilasi Tiborral érezték egymást, amikor Pusztai elindult a szélen, a szurkolók már dörzsölték a kezüket.
Ahogy 1979. október 6-án, a mérkőzés 31. percében: Pusztai a 11-es ponttal egymagasságból, jobb oldalról középre lőtt, az őrzőjéről leváló, balról jobbra mozgó Nyilasi a középcsatár helyéről, 9 méterről mesterien csúsztatott fejest küldött a jobb alsó sarokba. A 63. percben hasonló volt a koreográfia, csak Nyíl helyett Szokolai érkezett, aki kivételesen nem fejjel, hanem tőle szokatlanul, kapásból, félfordulásból bombázott a győriek hálójába. Mindkét gól a „legjobbkor” jött, Nyíl fejesével egyenlítettünk, Szokolai bombája meg a biztos vezetést alapozta meg. Ráadásul a második félidő elején még gólt is szerzett, megkoronázva a teljesítményét.
5:2-re nyertünk egy olyan mérkőzésen, mely sokáig nem vetítette előre a fölényes győzelmünket. Pölöskei Gábor (1981-ben igazolt a Fradiba) már a 3. percben megszerezte a vezetés a vendégeknek és utána volt két veszélyes kitörése, de Zsiborás mindkétszer bravúrosan hárított. A fordulatot a második félidő hozta, amikor is az Ebedli-Nyilasi-Pusztai-Szokolai négyes „szárnyra” kapott és egymás után vezették a gólveszélyes támadásokat. Külön megemlítendő, hogy a második félidő közepén Friedmanszky edző melegíteni küldte Nagy Mihályt, akit Szokolai helyére tervezett a pályára küldeni. Középcsatárunk „megérezvén” a bajt, két perc alatt két gólt szerzett – a csere el is maradt, Nagy visszaült a kispadra.
A magabiztos győzelem után vezettük a bajnokságot, bár ez a lendület sajnos nem tartott sokáig. Az 1979/80-s bajnokság végén a hatodik helyen végeztünk, mely elmaradt a várakozástól. Friedmanszky távozott is a nyáron, helyét Novák Dezső vette át, aki az 1973-s „beugrása” után lett a Fradi edzője. A Ferencváros legendás játékosa majd edzője, az első bajnoki szezonjában (1980/81) bajnoki címig vezette a csapatot! Amikor tegnap elkezdtem a muzeális beharangozó írását Dezső bácsi még köztünk volt. Ma délelőtt mikor nekikezdtem a folytatásnak az első gondolatom az volt, hogy „sutba dobom” amit eddig írtam és keresek egy olyan mérkőzést, mely kapcsolódik hozzá. Az idő rövidsége mégis miatt folytatnom kellett, de a sors egy kicsit kegyes volt hozzám és mégis lehetőséget adott arra, hogy a mai muzeális bajnoki beharangozóban is megemlékezhessünk Dezső bácsiról.
Mottót is „rendeltem” a mai részhez: kell egy szélső. Pusztai László kiváló jobbszélső volt. Novák Dezső világválogatott jobbhátvéd volt, aki sokszor zárkózott fel a támadásokhoz.
Ma, 2014. február 27-én már mindkettőjük a csillagok közül tekint le ránk.
– Lalolib –
Vidéki gyerekként „véletlenül” jártam Pesten -egy lány miatt-, de amint megláttam, hogy Fradi-Győr, csapot-papot-menyecskét otthagyva nyargaltam ki a Szentélybe…. Pölöskei gólja után érkeztem, arra emlékszem, hogy tényleg ragyogó meccss volt, az akkori átlagnál jóval kevesebb néző előtt…Puszi nagyszerűen játszott, de Pölöskeit is rögtön le akarta igazolni mindenki….azt hiszem, még 2 évet várni kellett rá…