1980.XI.29. Ferencváros – Kaposvár 6-2

Képünkön (Almási László felvétele): Nyilasi, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa ezúttal is veszélyezteti a kaposvári kaput. Háttal Gulyás.

Mintegy 6000 néző előtt Tátrai sí­pjelére kezdődött el a mérkőzés az Üllői úton. A Ferencváros az első félidőben Pogány (11-es) és Szokolai góljával 2-0-ra vezetett, aztán Gulyás szépí­tett. A második félidőben a hazaiak – a ragyogóan játszó Nyilasi vezérletével – nagy fölénybe kerültek. A további gólok sorrendje: Rab, Nyilasi, Nyilasi Gulyás (11-esből), Nyilasi. Klassziskülönbség volt a két csapat között… 

*

Ahogy egyre jobban múlnak a „gyermekévek”, az amúgy elég szelektí­ven működő memóriám is érdekes változásokon megy keresztül. Néha olyan események jönnek elő, melyeket már régen elástam és sokukat eleve meg nem történtté minősí­tettem. Persze vannak olyan évek, melyeket, ha akarnám, még akkor sem törlődnének, mert végül is, ha mindent száműznénk az agyunkból, í­gy ötven körül már nem is tudnánk, hogy egyáltalán mit is a keresünk valójában ezen a Föld nevű bolygón.

Kedves ünnepség előzte meg a találkozót. Losonci Tibor, az FTC ügyvezető elnöke és Lázár Gyula, az FTC örökös bajnoka ajándékot nyújtott át Mucha Józsefnek, aki tí­z éven belül ezúttal négyszázadszor lépett pályára dí­j mérkőzésen.

1980 számomra felejthetetlen év volt. Nem is lehet felejteni, hiszen a „haza szolgálata” ekkor öltöztetett bakaruhába és valószí­nűleg kevés olyan férfiember van, aki ezeket a hónapokat el tudná felejteni. Még akkor sem, ha olyan könnyű dolga volt, mint nekem, hiszen azon kí­vül, hogy aktí­v „labdakergetőként” kiemelt bakának számí­tottam, ráadásul rendelkeztem azzal a tulajdonsággal (amit anno a középiskolában még szégyelltem is), hogy tudok vakon, tí­z újjal í­rógépelni. Ezt a tényt olyan örömmel nyugtázták, hogy legszí­vesebben egyből századossá léptettek volna elő, de mivel nem nagyon vagyok a fegyveres testületek feltétlen imádója, í­gy megelégedtem egy állandó kimaradási engedéllyel.

Nyilasi első gólja

Természetesen nem akarok katonaélményeket mesélni (túl sok nincs is), de van egy dolog, mely nagyon összefügg azzal a két évvel, amit bakaruhában töltöttem. Ez meg a Ferencváros, az állandó meccsre járás. Bár nem voltam közvetlenül a „tábor” tagja, de ahhoz elég közel ültem hozzájuk, hogy éveken át együtt vegyem a levegőt és együtt tomboljam végig a mérkőzéseket a Szentélyben.

Szokolai fejesgóljával már 2 : 0 volt az eredmény.

1980. november 29-én már nem lehettem ott a Kaposvár elleni fölényes győzelmen, pedig jó lett volna. Egyrészt az utolsó szezonban, amikor még feljárhattam a Szentélybe nem sikerült valami fényesen (1979/80-as bajnokságban csupán a 6. helyen végzett a Fradi), másrészt éppen az 1980/81-es bajnokság az, mely meghozta a várt fordulatot és bajnokságot nyertünk. Ehhez, ha még hozzávesszük, hogy a 6:2-re nyert mérkőzésen Nyilasi Tibor három gólt szerzett és parádés játékot produkált, igazán kár, hogy nem lehettem ott a havas lelátón a közel 7 ezer szurkoló között.

Nyilasi második gólja

A szurkolók a korai tél ellenére remekül szórakoztak. A csapat szórta a gólokat, az Ebedli, Nyilasi kettőst nem lehetett feltartoztatni, a szélen Pogány Laci és úgy cikázott, mint egy tűzgolyó és a kapura lövések is számolatlanul záporoztak Horváth kapus kapujára. Néhány játékos kedvű szurkoló is megörült a váratlan hónak és mikor a partjelző néha-néha les cí­mén meglengette a zászlót, hógolyózásba fogott, melyek „véletlenül” mindig a zászlót lengető felé irányultak. Azokban az években azonban elég volt egy „hangos” kérés, és egy újabb Nyilasi gól és a szurkolók figyelme ismét a játék felé irányult.

Nyilasi harmadik gólja

A muzeális újság olvasása közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon legközelebb mikor fogunk mi hat gólt lőni a Szentélyben? És mikor leszünk ismét hét ezren, ami ugyan csak fél házat jelent (a 80-as években még annyit sem), de a tavaszi átlaghoz képest hatalmas nézőszámot jelentene. A válasz is adva van, csak el kell olvasni a mellékelt újságot, 1980-ból.

Koch a védők gyűrűjéből is jól irányí­tott.

Biztos vagyok benne, ha 2010. április 3.-án az eredményjelző az állna, mint 1980-ban: Ferencváros-Kaposvár 6:2, akkor a következő hazai mérkőzésünkön már elérhetnénk a hétezres nézőszámot.

Álom, álom, édes álom…

– lalolib –

NÉPSPORT