1983.III.5. Ferencváros – ZTE 2-2

Külön fejezetet érdemel a ZTE játéka a Népstadionban. Rónai István és Madár Gábor, a ZTE szakvezető párosa jól felkészí­tette az egerszegi társaságot a Ferencváros várható rohamaira. Alaposan megszervezték védekező játékukat a zalaegerszegiek, a középpályán is sokan, valamint nagyon harcosan küzdöttek, és ha olykor szabálytalanságok árán is, de si-került lefékezniük a ferencvárosi akciókat. Tudatosan, bátran, hatalmas lelkesedéssel küzdöttek, és a mérkőzést az tette nagyon izgalmassá, hogy a Ferencváros is óriási lelkesedéssel játszott. Divinyi játékvezetőnek roppant nehéz dolga volt, ahhoz képest viszont becsülettel helytállt, és végeredményben jól tette, hogy nem nyúlt a sokak által követelt kiállí­tás eszközéhez. Igaz, a ZTE időnként tisztátlanul játszott, labdarúgói sokszor csak túl keményen tudták megállí­tani vetélytársukat, de nem akadt feltűnően durva játékos, vagy kirí­vóan durva belemenés, amiért kiállí­tás járhatott volna. Négy ember, aki sárga lapot kapott, megérdemelte.

Törvényszerű, hogy a ferencvárosiakat egy kicsit elkeserí­tette, hogy nyolcvan percen át folytatott állandó támadások után sem sikerült a győzelmet megszereznie a csapatnak, de egész egyszerűen a fradisták nem találták meg a ZTE játékának hathatós ellenszerét. Viszont az a küzdeni tudás, az a harcos lelkesedés, amelyet a Ferencváros a mérkőzés legnagyobb részében mutatott, jelent valamit. Mégpedig azt jelentheti, hogy a Ferencváros csapata kilábalóban van a „lélektani kútból”, ha nem lesz újabb törés a csapat berkein belül, akkor nem lehet különösebb baj. Bár ez az egy pont azért hiányozni fog!

(Zsengellér Zsolt, Képes Sport)