2025.IX.6. VB-selejtező, Írország – Magyarország: 2-2

Álomrajt után 12 ember ellen tízzel hősies döntetlen Írországban

A második félidőben jelentős bírói segítséggel egyenlítettek az írek.

A magyar labdarúgó-válogatott első mérkőzését játszotta a 2026-os világbajnokság selejtezősorozatában. Az F-csoport 1. fordulójában nemzeti csapatunk két góllal vezetett a szünetben Írország ellen, ám a második félidőben korán kapott gól és Sallai Roland kiállítása után nem tudta megőrizni előnyét, így 2–2-re végzett Dublinban.

EURÓPAI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 1. FORDULÓ

ÍRORSZÁG — MAGYARORSZÁG 2-2 (0-2)
Dublin, Aviva Stadion, 50.137 néző.
vezette: Harm Osmers (asszisztensek: Koslowski, Beitinger; tartalékjv.: Schlager; VAR: Benjamin Brand, VAR asszisztens: Rafalski – németek)

ÍRORSZÁG: Kelleher — Doherty (Ogbene, 66.), D. O’Shea, N. Collins, O’Brien — J. Knight (McAteer, 90.), Cullen (J. Taylor, 66.), Azaz (Idah, 78.) — Szmodics (Johnston, 78.), E. Ferguson, Manning
kispad: Bazunu, Travers, Dunne, Phillips, Scales, Lawal, Kenny
Szövetségi kapitány: Heimir Hallgrímsson

MAGYARORSZÁG: Dibusz — Nego, Orbán, Szalai A., Kerkez (Nagy Zs., 80.) — Styles — Bolla (Mocsi, 67.), Tóth A. (Ötvös, 55.), Szoboszlai, Sallai — Varga B. (Tóth Barna, 80.)
kispad: Tóth Balázs, Szappanos, Osváth, Szalai G., Vitális, Gruber, Dárdai M., Lukács
Szövetségi kapitány: Marco Rossi

Gól: E. Ferguson (49.), Idah (90+3.) illetve Varga B. (2.), Sallai (15.)
Sárga lap: E. Ferguson (42.), Cullen (54.), Collins (90.) illetve Szoboszlai (30.), Szalai A. (48.), Dibusz (60.), Varga B. (79.), Tóth Barna (85.)
Kiállítva: Sallai (52.)

És akkor előkerült egy sárga-fekete gumilabda. Ilyen magyar gyülekezést még nem láttunk idegenbeli meccsen. A dublini Aviva Stadionba tartó, immár hagyományos közös magyar vonulás előtt a Slattery’s bárba volt meghirdetve a találkozópont – ám nem csupán a magyarok, hanem az írek is ott találkoztak. És ebből az égvilágon semmi probléma sem adódott, a rendőrök is csak mosolyogva figyelték a két tábor barátkozását, vidám együttlétét, alig pár órával azelőtt, hogy a két ország válogatottja fontos világbajnoki selejtezőt játszott egymás ellen. A kép már-már idilli volt: valaki elrúgta a magasba a színes gumilabdát, és akihez pattant, az továbbrúgta, amerre látott, mindegy volt, hogy magyarhoz vagy írhez. Közös játék, közös öröm, béke, barátság.

Olyat is ritkán látunk, hogy a stadion körüli árusoknál nemcsak ír vagy közös ír–magyar sálakat kínálnak, hanem olyat is, amelyen kizárólag Szoboszlai Dominik neve van rajta. Nagyban kiírva piros alapon fehérrel, oldalt pedig belehímezve az arcképe. Szeretik, elismerik ők is a magyar csapatkapitányt – és most egyben kedveskedtek a vendégeknek.

Egy magyar lány nagy feltűnést keltett: hosszú hajának minden fonata a magyar nemzeti színek valamelyikében pompázott. Megcsodálták, dicsérték az írek is. „Lefotózhatjuk a hajadat, és kitehetjük Instagram-sztoriba? – kérdeztük, mire ő így felelt: – Persze, nem is azért ültem két órát a fonólány székében, hogy ne mutogassam!”

Órákkal korábban a belvárosban is hasonlóan vidám, barátságos volt a hangulat. A magyar drukkerek a parkokban, a tereken és főleg persze a pubokban jelentek meg. Szinte nem lehetett bemenni olyan sörözőbe, amelyben ne botlottunk volna magyar színeket viselő szurkolókba. Persze ez erős túlzás, hiszen annyi a pub Dublinban, hogy valószínűleg minden ír állampolgárra több is jut, nemhogy magyar futballszurkolóra… Mindenesetre itták honfitársaink becsülettel az áldomást a magyar sikerre, miközben a Nemzeti Sport tudósítói is mindent megtettek, ami tőlük tellett: elzarándokoltunk Molly Malone, a legenda szerint a 17. században élt piaci kofa és prostituált bronzszobrához. A szobor merész dekoltázsa jóval fényesebb, mint a többi része, aminek a magyarázata az, hogy aki megsimogatja, annak állítólag szerencsét hoz. A turisták hosszan állnak sorba, és hát mi sem bíztunk semmit a véletlenre, a sort kivárva megsimogattuk a kemény keblet, a válogatottra ruházva a szerencsét – rajtunk ne múljon! Persze azért abban reménykedtünk, hogy a Marco Rossi szövetségi kapitány által irányított válogatottnak nem lesz szüksége efféle segítségre, hanem a maga kezébe veszi sorsa irányítását a rendkívül fontos mérkőzésen, a világbajnoki selejtezősorozat első állomásán, hiszen amilyen nemes a cél, olyan nagy a tét: Magyarország 40 éve vár a világbajnoki kvalifikációra!

Lapunk egy híján telibe találta a magyar kezdőcsapatot, sőt a formációt is: ahogy sejtettük s ahogy a keret összetétele is sugallta, négyvédős felállásra váltott a kapitány a hosszú éveken át sikerrel alkalmazott, de talán már kiszámíthatóvá váló három belső védős rendszerről. Egyedül Callum Stylest nem vártuk a kezdőcsapatba, végül a brit futballt talán legjobban ismerő, sokat dolgozó középpályás lépett pályára az újonc Ötvös Bence helyett.

S milyen jól ráérzett erre a kapitány: a második percben a West Bromwich Albion játékosa gólpasszt adott Varga Barnabásnak! A kifejelt labdáért hatalmasat harcolt a 25 éves középpályás, visszatett labdáját pedig a Ferencváros csatára ballal lőtte be nyolc méterről.  Ennél jobban aligha lehetett volna kezdeni a selejtezőt! Ráadásul ezután is jól járatta a labdát, magabiztos volt a magyar csapat, az első tíz percben egyáltalán nem hagyta kibontakozni a hazaiakat. Ezután két veszélytelen lövéssel (Finn Azaz, Sammie Szmodics) jelezték az írek, hogy túl vannak a kezdeti sokkhatáson, ám kis híján újabb érte őket a 13. percben, amikor Kerkez Milos balról érkező remek beadását követően Varga Barnabás hat méterről mellé fejelte a labdát – pedig általában az ilyen lehetőséget nem hagyja kihasználatlanul.

A 15. percben már nem úszták meg az írek! Szoboszlai Dominik jobbról beívelt sarokrúgására Sallai Roland a rövid oldal felé mozgott, majd hat méterről mesterien fejelt a kapu hosszú, jobb oldalába.

Érdekes volt figyelni Szoboszlai helyezkedését. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón Marco Rossi ugyan nevetve mondta, hogy a válogatottban nem jobbhátvédet játszik majd, mint a Liverpool legutóbbi két meccsén – azt viszont nem említette, hogy olykor belső védő lesz a csapatkapitány… Gyakran ő volt a leghátul helyezkedő középpályás, alig néhány méterrel a védelem előtt, onnan szervezte a játékot.

Öröm volt nézni a magyar csapat futballját, főleg, hogy a 44. percben Sallai Roland majdnem megszerezte a harmadik magyar gólt is, de már túl közel volt hozzá Caoimhín Kelleher kapus, amikor eljutott hozzá a labda. Igaz, aztán Evan Ferguson 15 méteres lövésénél Dibusz Dénesnek is nagyot kellett védenie – ám ettől függetlenül majdhogynem tökéletes félidőt produkált a csapat!

Amilyen jól kezdődött az első félidő, olyan rosszul a második. Előbb Szalai Attila volt kénytelen faultolni egy sárga lapért, Ryan Manning szabadrúgása után pedig Evan Ferguson kibirkózott egy gólt négy méterről. A VAR ugyan vizsgálta, nem történt-e lökés a hazai oldalon, de aztán érvényben maradt a gól.  Talán ennél is nagyobb baj volt, hogy három perccel később a játékvezető kiállította Sallai Rolandot! A Galatasaray légiósa keményen odalépett Dara O’Shea-nek, bár feltehetően mindenekelőtt a törlesztési szándékot büntette Harm Osmers az azonnali pirossal, merthogy előtte a magyar labdarúgó nem kapott meg egy szabadrúgást. Rossi azonnal lépett: Tóth Alex helyett Ötvös Bencét küldte pályára.

Emberhátrányban sem roppant össze a válogatott, Bolla Bendegúz pár percen belül egymaga három gólt is szerezhetett volna. Az első kettőnél az ír kapus védett szépen, majd csak centikkel maradt le egy lágy beívelésről. Csakhogy jöttek be sorra veszélyesen az ír beadások is, az egyik megnyert fejpárbaj utáni helyzetnél Dibusz elképesztően nagyot védett. A meccs teljesen új mederbe terelődött az utolsó 25 percre, amelynek kérdése az volt: kihúzza-e a csapat a hátralévő időt kapott gól nélkül?

Őrült izgalmakkal telt az utolsó negyedóra, nem akartak peregni a percek, úgy pedig pláne nem, hogy a német játékvezető idegborzoló ítéletekkel sújtotta a magyarokat, sorra-másra végezhettek el szabadrúgásokat a hazaiak… A hat perc hosszabbítás a megújuló légitámadások közepette nem lehetett emberhátrányban bírni: a 93. percben – hogy másként – közeli fejessel egyenlített a csereként pályára lépő Adam Idah.

Sokáig remekül játszott, majd hatalmasat küzdött a magyar csapat egy olyan mérkőzésen, amelyen az íreknél oly népszerű rögbi jeleneteiből volt több, s a válogatott kénytelen volt megelégedni az egy ponttal, ráadásul elveszítette Sallai Rolandot a portugálok elleni keddi, Puskás Arénában rendezendő selejtezőre. 2–2

További képek: mlsz.hu, nso.hu

A csoport másik mérkőzésén: Örményország–Portugália 0–5

Nyilatkozatok:

„Most természetesen csalódottak vagyunk, elsősorban az eredmény miatt – mondta az Írország elleni 2–2 utáni sajtótájékoztatón Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. – Hatalmas nyomást helyeztek ránk a második félidőben, védekezni kellett végig, de az egész meccset és az összképet kell nézni. Az első huszonöt percben mi domináltunk, utána jól lassítottuk a játékot. A második játékrészben azonban a játékvezető úgy döntött, hogy nem labdarúgó-mérkőzést vezet a továbbiakban, hanem birkózómeccset. Az első ír gól előtt számomra egyértelmű, hogy lekönyökölték Varga Barnabást. Aztán jött a kiállítás. A második félidőre egészen más képe lett a meccsnek, az írek ívelgettek, magas labdákkal operáltak, védekezni kellett, de a küzdéssel elégedett vagyok. Az első félidő jó volt, a másodikban úgy harcoltunk, mint az oroszlánok, emiatt nem panaszkodhatom.”

A csoport esélyeit illetően így fogalmazott az olasz tréner: „Most minden nyílt a csoportban, de ugyanezt elmondhatnám akkor is, ha kikaptunk volna három kettőre, vagy nyertünk volna egy nullára. Így is várhatóan az utolsó meccs lesz a döntő, hazai pályán az írek ellen, és meglepne, ha ott ugyanilyen szellemű bíráskodással találkoznánk.”

Szoboszlai Dominik ezúttal mélyen hátul, közvetlenül a védelem előtt játszott, erről így nyilatkozott Rossi: „Abszolút pozitívan ítélem meg a játékát, főleg az első félidőben, amikor tartottuk a labdát. A második játékrészben át kellett állni öt–három–egyes formációra, ott mélyen kellett védekezni. De Dominik minden posztot el tud látni, ahogy a Liverpoolban is bizonyítja ezt, mindig mondjuk neki, hogy a legjobb hatos pozícióban játszó futballisták között lehet hamarosan a világon.”

A szövetségi kapitányt arról is kérdezték, bánja-e a kihagyott lehetőséget, főleg azt, hogy 2–0 után nem született meg a harmadik magyar gól.

„Meg lehetett volna szerezni a harmadik gólt mind az első félidőben, mind a másodikban, amikor elsősorban kontrákból nyílt erre lehetőség – fogalmazott az olasz mester. – Kihagytunk helyzeteket, de ez benne van a játékban, főleg ilyen fizikailag erős csapat ellen. Ezt csak tovább fokozta a bíró ténykedése, aki hagyta ezt a kemény játékot, így még nehezebb dolgunk lett.”

Sallai Roland kiállítását így látta Marco Rossi: „Természetesen nem voltam boldog Roland tette miatt, de ez reakció volt a részéről egy le nem fújt szabálytalanság miatt. A játékvezető szemében ez úgy tűnhetett, hogy törleszt, de nem találta el igazán az ellenfele lábát, úgyhogy csak sárga lapot kellett volna kapnia. Nem könnyű olyan játékosokat pótolni, mint Schäfer András vagy Sallai Roland. Roland mindig maximálisat nyújt, kiemelkedő játékos. Nélküle sokkal nehezebb dolgunk lesz a portugálok ellen.”

A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Heimir Hallgrímsson értékelt.

Az ír újságírók mindenekelőtt megjegyezték, hogy hazai oldalon talán a szövetségi kapitány volt az egyetlen a stadionban, aki nem ünnepelt a lefújáskor a Magyarország elleni 2–2 után, amelyen a 93. percben egyenlítettek a hazaiak.

„Tudjuk, milyen fontos meccs volt ez, és nem tudtuk itthon tartani a három pontot, és ez csalódást keltő – fogalmazott a mérkőzést követő sajtótájékoztatón Heimir Hallgrímsson, Írország szövetségi kapitánya. – Mindent figyelembe véve, és ilyen nagyszerű hangulatot teremtő szurkolótábor előtt nem egy, hanem három ponttal a zsebünkben kellene most itt ülnünk. De rögtön az elején kaptunk két gólt, ezt lelkileg nagyon nehéz feldolgozni. Büszke vagyok, hogy innen sikerült visszajönnünk a meccsbe. A szünetben mondtam, hogy mindent egy lapra feltéve mégis meg kell próbálnunk. Mindig nehéz ilyen helyzetből felállni, különösen nehéz a magyar csapat ellen, amely több mint húsz hellyel előttünk van a világranglistán. A második félidőben megmutattuk a jellemünket, volt mintegy negyven beadásunk, láttam sok pozitívumot és negatívumot, de több pozitívumot. Végül is az a fontos: Magyarország nem vitt el innen három pontot.”

Heimir Hallgrímssont arról is faggatták, miért kezd rendre rosszul a csapat? Hiszen az eddigi kilenc meccséből nyolcon hátrányba került.

„Bárcsak tudnám – sóhajtott az írek mestere. – A második percben kaptunk gólt, erre nem lehet felkészülni, ez nem a felkészülés hiánya. Bulgária ellen ugyancsak a második percben kaptunk gólt. Talán nem voltunk még felpörögve eléggé, nem tudom. Szerencsétlen gól is volt az első, nem tudtunk tisztázni a kapunk előtt, elemezni kell, mit csináltunk rosszul.”

Az ír szövetségi kapitány reagált arra is, hogy Marco Rossi kritizálta a játékvezetést:

„Marco Rossi panaszkodott, hogy túlzottan engedte a játékvezető a fizikai játékot nekünk. Szerintem egyébként nem volt túlságosan fizikális a játékunk. Magyarország viszont a tizenötödik perctől az időt húzta, emiatt a játékvezető eleinte figyelmeztette a játékosokat, de utána már nem. Én is panaszkodhatnék több bírói döntésre is, de nem teszem. Marco Rossi panaszkodjon csak, ha neki úgy tetszik.”

A találkozó után az első magyar gól szerzője, Varga Barnabás értékelt.

— Az volt a terv, hogy így menjünk bele a mérkőzésbe. Az első félidőben mi játszottunk jobban, így azt gondolom, nem csak a vezetést, de a kétgólos előnyt is megérdemeltük – kezdte Varga Barnabás. — A szünetben megbeszéltük, hogy ezt a játékot kell folytatni, de nagyon gyorsan kaptunk egy gólt – ami szerintem szabálytalan volt, de a bíró megadta -, ez pedig nem jött jól. A piros lapot is feleslegesnek érzem, de ez egy pillanatnyi rossz reakció volt. Sallai is tudta, hogy ez butaság volt, sajnos ez is benne van a fociban. Egy piros lap mindig fordulópont, de ahogy mondtam, nem volt szándékos, rossz reakció volt. Nagyon jól küzdött a csapat az egész mérkőzésen, és akkor a végén kapunk egy ilyen gólt, ez a legrosszabb, de egy pontot így is elviszünk.

„Nehezen viseljük, ez most azért nem esett jól – mondta Ötvös Bence, aki közvetlenül Sallai Roland kiállítása után, az 55. percben lépett pályára csereként. – A mérkőzés előtt, azt gondolom, mindenki aláírta volna az egy pontot, mert nem rossz csapat Írország, tudtuk, mire számíthatunk tőle, láttuk is a második félidőben. Sok erős és magas játékosuk van, tudtuk, mire kell készülni, sajnos mégis ilyenekből kaptuk a gólokat.”

A középpályás hozzátette: azzal is tisztában voltak, hogy amióta új kapitányuk van, a második félidő elejét általában nagyon megnyomják az írek – ezt figyelembe véve a lehető legrosszabbkor jött a piros lap.

„A kiállítás teljesen megváltoztatta a meccset, addig mi irányítottunk, mi voltunk a jobbak, onnantól védekezésre kényszerültünk. Jöttek a beadások, ezért is próbáltunk váltani három védőre, de ennyi beadásból sorsszerű, hogy egyszer megtalálják az embert.”

Rossi kapitány azzal küldte pályára őt a kiállítás után, hogy őrködjék a középpálya stabilitásán, maradjon ott a védelem előtt, próbálja összeszedni a labdákat.

„Azt gondolom, ezt tudtam teljesíteni. A labda nem nagyon volt nálunk, amikor beálltam, de próbáltam kisegíteni mindenhol, ahol rés nyílt. A kiállítás miatt nagyon nehéz dolgunk volt, azonban mindenki tette a dolgát, csúszott-mászott, küzdöttünk egymásért, ez volt most a legfontosabb.”

„A mérkőzés elején úgy érezhettük, hogy egy rossz vicc áldozatai vagyunk” – ír lapszemle

„Írország tanúbizonyságot tett küzdőszelleméről, de Hallgrímson játékelveiből semmit sem láttunk az első tizenöt percben – fogalmazott az Irish Times szakírója, Malachy Clerkin, és nem ő volt az egyedüli, aki az írek kapitánya által hangsúlyozott követelményekkel (szervezettség, erőfölény, rögzített szituációk hatékonysága, fegyelmezettség, jó csapatszellem, gyors ellenakciók) vetette össze a látottakat. – A mérkőzés elején úgy érezhettük, hogy egy rossz vicc áldozatai vagyunk és előzetesen valójában arra akarta felhívni a figyelmünket, miben nem vagyunk jók.”

„Szervezettség? Az első kapott gól a szervezett játék paródiája volt. Rögzített helyzetek? Hűha! A második gólt egy nem túl bonyolult, kifelé csavarodó szöglet előzte meg, de sem a labdát nem támadtuk, sem a rövid oldalra érkező Sallai Rolandot. Pedig nem volt egy ördöngös haditerv. Sallai alighanem el sem hitte, hogy ekkora szerencséje van.”

Clerkin dicsérően jegyzi meg, hogy az ír gárda jóval a kiállítás előtt, már az első félidő második felére összeszedte magát, megérezte, hogy a magyar válogatott bármilyen jól kezdett is, egyáltalán nem verhetetlen: egyre több párharcot nyertek meg a hazaiak, tudatosabban építkeztek, valóban veszélyessé váltak a beívelések – de való igaz, a kiállítás segített.

„Sokkal gyümölcsözőbbé vált az ír együttes játéka, amikor a magyarok megfogyatkoztak. Nyilván sokkal könnyebb tíz ember ellen futballozni; nem valószínű, hogy tizenegy a tizenegy ellen is sikerült volna kibrusztolni a döntetlent, hiszen még emberelőnyben is Caoimhín Kelleher védései mentették meg a csapatot többször is. Mindent összevetve Hallgrímson joggal lehet büszke arra, ahogyan a csapata harcolt és nem törődött bele a vereségbe, de még egyszer nem fér bele egy ilyen első tizenöt perc.”

„Az ír válogatott megfizetett a szokásosan gyenge kezdésért, azzal együtt is, hogy sikerült visszakapaszkodni – állapítja meg az Irish Independentben Aidan Fitzmaurice. – A jó hír az, hogy a világbajnoki kvalifikáció reménye nem foszlott szerte, nem maradtunk üres kézzel a nyitányon. A kétségbeesett mentési hadművelet sikerrel járt, megsanyargattuk a magasabban rangsorolt ellenfelet, a csapat és szurkolótábora gyönyörűen egymásra hangolódott, már-már azokat a régi szép időket idézte a hangulat, amikor kiharcoltuk a vb-részvételt. A rossz hír az, hogy ez a hősies talpra állás egy olyan első félidőt követett, amelyben Heimir Hallgrímsson alakulata pocsékul, szétesően futballozott, szembesített minket a világbajnoki kvalifikáció valós esélyeivel, és áldhatta a szerencséjét, hogy csak kétgólos hátrányba került.” 

„Írország valahogyan megúszta a hatalmas blamát, és életben tartotta világbajnoki reményeit – írja az Irish Mirror, hozzátéve, hogy „az őrült végjáték eltakarja a védelem horrorshow-ját, amellyel természetesen foglalkozni kell”.

„Furcsa világbajnoki szereplés reményéről írni egy olyan mérkőzés után, amelyiknek első tizenöt percében a vélhetően legnagyobb közvetlen rivális majdhogynem szénné égetett mindent – folytatja a lap szerzője. – Írország nagymestere a saját esélyei lerombolásának. Jó néhányszor átéltük a közelmúltban, hogy az első két-három selejtező után máris a futottak még kategóriába tartoztunk. Lelátóra bombázott labdák, küzdelem a hősies döntetlenért? Ezt a filmet már ezerszer láttuk. Mindazonáltal a horrorisztikus kezdés után kiharcolt egy pontot meg kell becsülni, még ha a világbajnokság felé vezető út a döntetlennel rögösebbé is vált a reméltnél. Az őrült este végén született Idah-gól olyasmi, amibe kapaszkodni lehet.”

Kettős érzések járják át az Irish Examiner beszámolóit is: „Lassú tempóban vágtak neki az útnak, de a zöld mezes srácok végül megmentették a döntetlent. Ezerkilencszáznyolcvanegy óta először sikerült kétgólos hátrányból pontot szerezni selejtezőn, erre remélhetőleg fel lehet építeni egy világbajnoki részvétellel végződő projektet.”

A lap emlékeztet: Hallgrímsson kilenc meccse közül ez volt a nyolcadik, amelyiken az ellenfél szerezte az első gólt. „Idegesen és félénken kezdtünk, hozzásegítve Magyarországot a tökéletes rajthoz; az egyik gól fájdalmasabb volt, mint a másik – írja a lap, ugyanakkor sajnálkozván afelett, hogy a feljavulás végül csak egy pontot hozott a konyhára. – Hiába Adam Idah nagyon is megérdemelt döntetlent eredményező fejese, azért marad bennünk frusztráció. Mindazonáltal ami kétgólos hátrányban, az addigi pocsék produkció láttán lehetetlen küldetésnek tűnt, vagyis a világbajnoki szereplés kiharcolása, a megpróbáltatásokkal induló, érzelmekkel teli dráma végén újra teljesíthető feladattá vált.”

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, valamint az UEFA hivatalos honlapja alapján)