A Fradi naptára, szeptember 6. – A 19. bajnoki cí­m

Évfordulók:

57 éve született Balogh Tamás
25 éve született Ben Romdhane, Mohamed Ali
39 éve hunyt el Csanádi Ferenc
18 éve hunyt el Henni II. Miklós
50 éve született Koch Tamás
33 éve született Pölöskei II. Péter

Mérkőzéseink ezen a napon:

1908. Dél-Magyarország válogatott csapata – FTC 1:8, Edzőmérkőzés
1914. FTC – BEAC , Edzőmérkőzés
1925. Vasas – FTC 1-3, NB1
1931. Ferencváros – III. ker. FC 7-2, NB1
1936. Haladás – Ferencváros 2-3, NB1
1942. Ferencváros – SBTC 3-3, NB1
1944. Ferencváros – Pénzügy 10:2, Edzőmérkőzés
1953. Bp. Kinizsi – Dorogi Bányász 1:0, NB1
1959. SBTC – Ferencváros 1:1, NB1
1964. Tatabánya – Ferencváros 0:1, NB1
1972. Japán – Ferencváros 1:3, nemzetközi barátságos
1974. Ferencváros – Bp. Honvéd 1:1, NB1
1975. Újpesti Dózsa – Ferencváros 1:4, NB1
1980. Vasas – Ferencváros 0-1, NB1
1986. Tatabánya – Ferencváros 1-2, NB1
1989. ASK Sparkasse Ternitz – Ferencváros 0-6, nemzetközi barátságos
2000. Dunaferr – Ferencváros 5-2, NB1 alapszakasz

Összes díjmérkőzés: 14 mérkőzés, 10 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 38-18 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1942. Farkas Gyula

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1936. Krecsmarik Gyula
1936. Pyber István

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1989. Limperger Zsolt
2020. Haratin, Ihor

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1997. Nagy Norbert

„A pályára lépő két rivális csapata némi meglepetésekkel szolgált a tribünön felsorakozó hí­vőknek. Az FTC-ből a jelzett Nikolsburgeren és Hégeren kí­vül Amsel is hiányzott, aki komoly vándorlási szándékot ápol, Anconába készül s ezért átadta a helyét Hubernek. Illetve talán nem is í­gy. Alighanem azért megy Amsel Anconába, mert ez a Huber egészen veszélyes konkurense. A bemutkozása legalább is kifogástalanul sikerült s az FTC-nek nem kell, hogy a kapus miatt fájjon a feje. A Vasas csaknem a legjobb összeállí­tásában startolt s az új összeállí­tában kiálló FTC-ért bizony aggódtak hí­vei. Valóban a játék háromnegyed részében nyí­lt volt a küzdelem, s ha a Vasas csatársor kombinációs képességeinek egy részét góllövésre használta volna fel, másként is billenhetett volna a mérleg. 1:1-es állásnál az volt a helyzet, hogy a Vasas támadott, gólhelyzeteiben azonban nem volt szerencséje, s az előrehúzódott védelem mellett a gyors FTC csatársor elszaladt gólt rúgni. Az FTC taktikája jobb volt és í­gy győzelme megérdemelt.” (1925 – Vasas)

„A jó sportot megzavarta a közönség botrányos viselkedése, amit viszont néhány vitatható bí­rói í­télet váltott ki. 25 percig szünetelt a játék, 10 percig a bí­ró nem akart vezetni, 15 percig a III. kerület nem akarta folytatni a meccset. Szócsövön pályakiürí­téssel fenyegették meg a fegyelmezetlen, „hülyéző” közönséget, de a III. kerület a szünet miatt ekkor is csak óvás alatt állt ki a folytatásra. A ferencvárosi közönség hosszú szünet után különös örömmel látta viszont csapatát, de a viszontlátás örömével eleinte baj volt. A III.kerület jól tartotta magát az elején, sőt negyedórai játék után 11-esből a vezetést is megszerezte. A 11-es természetesen nem tetszett a hazai közönségnek, s noha a Ferencváros hamarosan kiegyenlí­tett, a közönség elkeseredése, amelyet egy a III. kerületi kapu előtt esett hendsz meg nem büntetése is fokozott, a már újkeletű „hülyézésben” robbant ki. Iváncsics bí­ró egy darabig tűrte a dolgot, de a hülyézés nem szűnt meg, sőt fokozódott, amikor a Papp hendsze miatt újabb 11-est í­télt a Ferencváros ellen. Ezt ugyan Háda kivédte, sőt rögtön utána Szedlacsik berúgta a Ferencváros harmadik gólját is, de a közönségének még ez sem volt elég, utána is folyt a hülyézés. Iváncsics ezt megsokallta és fütyült, intette a csapatoknak, hogy maradjanak a pályán, maga pedig megvonult az öltözőbe. 10 percig csend honolt a pályán, közben a III. kerület is levonult. Majd visszajött a bí­ró, de hiába fütyült, a III. kerület nem jött ki. Teljes negyedóra telt el, amikor végre a III. kerület is kivonult és folytatódhatott a mérkőzés. Közben elkezdett sötétedni, ezért a folytatásban Iváncsics szünetet sem adott, hogy még a sötétség beállta előtt befejeződhessék a mérkőzés. A III. kerület vezetői szerint ez a szünet hiány is egyik indoka lesz az óvásuknak.” (1931 – III. Ker. FC) | Tempó, Fradi!: A mérkőzést végül is fölényesen 7:2-re nyerte meg a Fradi, a III. kerület óvását meg elutasí­tották. Az őszi mérkőzést nem játszották újra, de a tavaszi „visszavágót” már igen. Akkor nem a közönség „hülyézése” és a szünet nélküli játék okozta a gondot, hanem a május eső, mely a Fradinak ugyan aranyat ért (már bajnokként léptek pályára, céljuk a 100 %-s teljesí­tmény megtartása), de a vihar miatt újra kellett játszani a mérkőzést, ahol meglett a győzelem és a bajnoki cí­m mellé a 100 % is.

1931

„Kétszer vezetett a Haladás, a Ferencváros góljai közül a játékvezető hármad nem adott meg. A Haladás csatársora pompásan küzdött a dermedten játszó ferencvárosi védelem ellen. A Ferencváros csak a második félideji játékával érdemelte ki a győzelmet. A zöld-fehérek ekkor kissé erőteljesen játszottak. A Ferencváros különben nagy csalódást keltett. Csatárai közül Jászberényi kapu előtt, Tátrai a mezőnyben tűnt ki. Az utóbbi különösen a második félidőben végzett hasznos munkát. A legjobb csatár Toldi volt, de csak addig, amí­g nyugodtan játszott – a kiállí­tásáig: Égner Kálmán: — Toldit azért állí­tottam ki, mert többszöri figyelmeztetésem ellenére szándékosan belerúgott ellenfelébe.” (1936 – Haladás)

1942

„Jól indult a mérkőzés. Az I. félidőben a játék időnként szí­nvonalas volt. Ekkor túlnyomórészt a Kinizsi volt támadásban, a Kinizsi csatárok ví­vtak nagy párharcot a dorogi védelemmel, s a jól küzdő Bányász védelmet csak egy alkalommal sikerült áttörniük. Szünet után azt lehetett várni, hogy a Kinizsi széllel hátban még nagyobb fölényben lesz és további gólokat ér el. Ezzel szemben a II. félidőben a Dorog jóval több támadást dolgozott ki, mint az elsőben, bár ezúttal is a Kinizsi volt a többet támadó. A játék szí­nvonala ebben a játékrészben erősen hanyatlott, sok volt a céltalan csapkodás és tervszerűtlenség. Mindkét csapat sok helyzetet hagyott ki, elsősorban a Kinizsi.” (1953 – Dorog)

1964. szeptember 6. 18 óra 2 perc. Párszáz örömittas ember ölelkezik a tatabányai pálya kezdőkörén. Közülük kilenc zöld-fehér mezt visel, a többi zöld-fehér zászlót.” – kezdte a Képes Sport a beszámolóját a bajnoki cí­met jelentő győzelmi tudósí­tásában. A kezdő sí­pszótól az ölelkezésig és az ünneplésig eltelt 90 perc végig lüktető, igazi férfias játékos hozott. Mészáros József kockáztatott, egyből a mélyví­zbe dobta a sérüléséből felépült Albertet, aki ugyan nem játszott jól, de az a tény, hogy a pályán van, egyből feszültséget okozott a hazai védelemben. Egyszerre ketten is vigyáztak rá, í­gy egyből szabad területet kaptak a többiek. És bár csak egy gólt sikerült lőni (Rákosi lőtte Vilezsál indí­tásából), de a csapat végig irányí­tása alatt tartotta a sorsdöntő mérkőzést…964 különleges évünk volt. EB harmadik hely, olimpiai aranyérem, és Fradi bajnoki cí­m. Ehhez ha még hozzá vesszük, hogy 1964. szeptember 9-én, a Népstadionban elindult az a VVK sorozat, melynek a végén a magyar és a Ferencvárosi labdarúgás legnagyobb klubsikerét értük el, 1965. június 23-án, Torinóban, akkor egyből felértékelődik 1964 minden pillanata…Ahhoz, hogy célba érjünk nem csak a kupát kell tudni felemelni és örömittasan egymás nyakába borulni. A sikerért nagyon keményen és tudatosan kell megküzdeni. Az 1964-es Ferencváros, Mészáros József edzősége alatt ezért tudott végig az élen maradni és kikerülve a hullámvölgyeket megszerezni a tizenkilencedik bajnoki cí­münket.

1964

1972

„A Ferencváros kezdettől fogva megpróbálta érvényesí­teni fiatalos lendületét. Valamennyi játékosan nagy akarással küzdött, kezdeményezésre, támadásra törekedett. Mozgásból volt az egész csapat. A Dózsa felkészült a várható rohamokra, mégpedig elsősorban a játék lelassí­tásával. A lilák sokan voltak hátul, Dunai III és Tóth például csak a legritkább esetben ment előre, sokszor a szélsők is hátrajöttek, aztán a labda megszerzése után Zámbóval együtt próbáltak felzárkózni. De nagyon lassan tették ezt, s a sok átadással önmaguk játékát is lelassí­tották. Ennek tudható be, hogy alig-alig volt helyzetük. A Ferencváros végül is csupaszí­v, lelkes rohamozó játékfelfogással felőrölte a biztosnak látszó védelmet. A zöld-fehérek óriási iramot diktáltak, A Dózsa 2:1 után egyre többet kapkodott, idegeskedett, csak 3:1 után próbálta teljes erővel magához ragadni az irányí­tást, de ekkor az önbizalomban megerősödött ferencvárosiak egységes csapatjátékkal állták a rohamokat, s nem mondtak le a további támadások lehetőségéről sem. A Ferencváros játékfelfogása azt tükrözte, hogy a csapat mindenáron győzni akart. S elmondhatjuk, hogy méltán jutottak a két ponthoz.” (1975 – Újpesti Dózsa)

„Jaczina játékvezető óriási meglepetésre Bay partjelző beintése alapján, érvénytelení­tette Szokolai teljesen szabályos gólját. Ebedli reklamált, ezért sárga lapot mutatott fel neki a bí­ró, majd a ferencvárosiak középpályása minden elkeseredését beleadta egy tizennyolc méteres lövésbe, és ezt a kitűnően védő Mészáros sem tudta hárí­tani. A találkozó második félidejében kapcsolt nagyobb sebességre a zöld-fehér csapat, és elsősorban cserejátékosai lendületének segí­tségével megérdemelten harcolta ki a győzelmet a tartalékos Vasas felett. Török is sárga lapot kapott. A Vasas a második játékrészben csak szabálytalanságok árán tudta szerelni a zöld-fehérek támadásait.” (1980 – Vasas)

1986

1989

1967

1972

1989