A Fradi Mexikóban II. – Az első mérkőzés

Július 17.

Új otthonunkban az ébredéskor bizony első pillanatokban összeszedtem gondolataimat, mert napjaink eddig az utazástól voltak kuszák és zavarosak. Az időjárás itt enyhébb, mint Texasban volt. Reggeli után sétára indult a társaság. A város külseje erősen spanyol jelleggel bí­r, úgyszintén lakói is. A város gyönyörű, részünkről leí­rhatatlan szépségű. Körös-körül három-négyezer méter magas hegyek ölelik át. Csodálatos látvány.

A város 2.400 méter magas fennsí­kon épült ezért a levegő nagyon ritka, ezt a szervezet bizony erősen megérzi – ezt csak sportszempontból értem. Ma már kipihenjük magunkat, s holnaptól elkezdődik az itteni edzések, majd mérkőzések sora.

Július 18.

Ma délben 12 órakor tartottuk az első tréninget az elkövetkező mérkőzések helyszí­nén, a nagy Azték-futballstadionban. Azért délben, mert a mérkőzések is akkor kezdődnek majd, sajnos 40 fokos melegben!

Ez a tréning inkább tüdő tréningből állt, hogy a ritka levegőhöz jobban hozzászokjon a szervezetünk. Bizony tí­z percnyi futás után először azt éreztem, hogy szétszakad a mellkasom, nem kaptam levegőt.

Este elmentünk egy bárba, de bágyadtak, fáradtak voltunk. A rossz hangulat miatt hamar hazamentünk.

Július 19.

A nap városnézéssel, magyar testvéreink fogadásával, majd levelezőlap í­rással telt el. Remélem ezeket meg is kapják otthon! Délután egy autókiránduláson vettünk részt, fel a hegyekbe, mivel ott még ritkább a levegő – s ez a mérkőzésen előnyünkre szolgálhat. Vacsora után egy bárban voltunk, s nagyszerű műsorban volt részünk. Hazajövet, még elalvás előtt leí­rom a napi étkezési rendünket és helyet.

Étkezést a szálló melletti „Club Espana”-ban kapunk. Ez a leggazdagabb mexikói egylet gyönyörű 4 emeletes, luxuskényelemmel ellátott, kitűnő konyhájú étterme, plusz van itt 20 kuglipálya, biliárd-, és kártyatermek, könyvtár, társalgók, bár. Sajnos, „hála” Opata Zoli bácsinak, ennek csak a hí­rét hallottuk. Az étteremben elhelyezett 10 méter hosszú és 4 méter széles nagy üvegvitrint viszont nap mint nap látjuk. Ebben a kis sportmúzeumban több, mint 400 db különféle arany, ezüst trófea kapott helyet.

A koszt nagyszerű, mindenki hí­zik. A banánevés világrekordját Puskás Öcsi tartja: ebéd után 14 egységgel! Szusza Ferit egyelőre keveset látni a közös asztalnál, ő állandóan alszik. Általában jó kedélyben és hangulatban nincs hiány. Onódi Bandi egyébként a pincérek réme. Nagy étvágyról és falánkságról tesz tanúbizonyságot, külön pincér szokta felszolgálni, aki délelőttönként egy süketnéma iskolában tanulja a mutogatásokat, hogy megértse Bandi barátunk kí­vánságait.

A Club Espanaban

A Szőke-Gyulai „házaspár” a táncparkettet vizsgálják műértő szemmel. Sárosi Gyurka állandóan í­r, vagy magyar honfitársainkkal beszélget. Henni Gézának egyelőre a tréninglátogató közönség előtt van nagy sikere, amikor hanyatt vetődve megrúgja a felső kapufát! Nagy és főleg hangos kártyacsaták verik fel a pillanatnyi csendet, ennek állandó résztvevői: Mike-Szabó-Szőke-Puskás. A tartalék Opata Zoli bácsi. Biliárdpartikat is alakí­tottunk, ezeknek résztvevői változóak. Ellenem azt a vádat hozták fel, hogy napközben a mamáknak udvarolok, majd este a lányaiknak teszem ugyanezt …

Csanádi „Abbé” operabarát lett, különösen a „Carment” szereti. Hernádi Pali, a rosszmájú megjegyzi, hogy a hölgyet is Carmen néven becézik, aki Csanádi társaságában látható.

Hernádi Pali külön spanyol-magyar szótárt készí­tett a nőseknek és külön a nőtleneknek. Részlet a nősök szótárából:

„Takarodjék innen, én nős, családos ember vagyok!”‘

„Én nem táncolok …”

Részlet a nőtlenek szótárából:

„Magácska tetszik nekem! Sétáljunk a holdvilágnál. Szép szemei vannak és mily bársonyosak e kis kacsók.”

Külön fejezet illeti Nagy László elnök urat, aki a sok meghí­vás közül nem tudja, hogy melyiket fogadja el. Később megtudtuk, csak a lányos házaktól fogadott el meghí­vást.

Lakat Karcsi barátunkkal, külön kell foglalkoznom. Mindenki tudja, hogy a hazai sportsajtó részére tudósí­tásokat küld. Tehát mindnyájan igyekeznek vele jóba lenni, nehogy az otthoni hölgyeket is tudósí­tsa az itteni „történetekről”. Ő egyébként a társaság krónikása, újságí­rói pályára készül. Szerintünk nem lesz jó újságí­ró, mert mindig csak az igazat í­rja. Többek között az egyik hazaküldött tudósí­tásában megí­rta, hogy a stadion egyik érdekessége: a nézőteret a játéktértől nem csak drótkerí­tés, hanem vizesárok is elválasztja. Erre otthon a Játékvezetői Testületben – mint ezt elképzelem – nagy riadalom támadt, hátha ezt a magyar pályákon is bevezetik.

Itt próbálom leí­rni a stadion külsejét. A bécsi stadionhoz hasonlí­tható, teljesen modern épí­tményű. Kör alakú beton lelátók, pontosan 80 ezer szurkoló befogadására alkalmas. Nagyszerű öltözőkkel, fürdőkkel tornateremmel van ellátva. Magyarországnak kí­vánok egy ilyent …

Július 20.

Állnak (balról): dr. Berke József, Henni, Rudas, Mike, Ónody, Szőke, Kispéter, Mészáros, Kéri, Csikós. Elől: Gyulai, Sárosi dr, Lakat, Puskás, Hernádi, Szabó, Opata Zoltán

Elérkezett Mexikóban az első Ferencváros-mérkőzés napja. A mérkőzés délben 12-kor kezdődött, amikor is a hőség szinte elviselhetetlen. Ennek a kezdési időpontnak az a magyarázata, hogy a futballstadion mellett lévő aréna (120 ezres!) műsora 3-kor kezdődik, s bizony ez a főbb attrakció. Ennek befejeztével úgy általában 6-kor megérkezik az elmaradhatatlan trópusi zápor. Tehát csak í­gy lehetett a műsort összeállí­tani …

Itt a mérkőzések sokkal-sokkal nagyobb ünnepélyességgel kezdődnek, mint nálunk. A zászlódí­szbe öltözött stadion, a mexikói zenekar pattogó muzsikája fokozza az amúgy is emelkedett hangulatot.

A pálya felé vezető úton autóbuszunk rádióján hallottuk a stadionbeli hangolásról a már játszó zenekarokat, a kiabálásokat. Kiérve a stadionban látnunk kellett a több ezer autót, melyek egy külön parkot alkottak.

Felejthetetlen lesz számomra az, amikor az első mérkőzésünk előtt a Zoli bácsi és Sárosi, mint csapatkapitány vezetésével felvonultunk egy hatalmas méretű nemzeti zászlóval. A nézőtér tombolt. Mindannyiunknak könny csillogott a szemében és arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne ha ezt otthon láthatnák. Mintegy 60 ezer néző hatalmas lelkesedéssel ünnepelte a felvonuló csapatokat.

Felemelő volt, hogy a mexikói köztársasági elnök külön üdvözölte Nagy László elnök urat és meghí­vta a saját páholyába!

Verecuz – FTC 3:2
Gól: Sárosi, Mike
FTC: Henni – Rudas, Kispéter — Mészáros, Kéri, Hernádi – Mike, Gyulai, Sárosi, Puskás, Lakat
Cserék: Szabó, Szusza, Onódi

Mike lő a mérkőzésen (talán a gólja előtti pillanat lehet?)

Sajnos nem úgy sikerült az eredmény, ahogy azt vártuk, mert kikaptunk a mexikói bajnoktól. A fiúk gyengébben játszottak a szokottnál. Ezt a vereséget egyébként az itteniek előre jósolták a nehéz klí­ma miatt. Hiába idő kell amí­g megszokjuk. Rudas, Kispéter, Mészáros, Hernádi és Lakat játszott elfogadhatóan. Mérkőzés után átmentünk a szomszédban lévő bikaviadal-arénába.

NOTICIAS: „A magyarok mindig szí­vesen látott vendégeink lesznek. Ilyen lovagias ellenfelet mi eddig nem ismertünk. A magyarok nemcsak a futballpályán, de a táncteremben is megálltak a helyüket: a szambát jobban táncolják már, mint a mexikóiak!”

Este hivatalosak voltunk vacsorára, egy itteni magyar barátunk, Weinstein Lajos mulatójába. Nagyon jól éreztük magunkat, tánccal és nótázással szórakoztunk éjjel háromig, majd a vezetőséggel együtt mentünk vissza a Hotel Cubába.

 

Július 21.

A délelőtt olvasással és pihenéssel telt el. Ebéd után egy magyar úr kocsijával elvitt városnézésre. Estére pedig egy magyar családnál vacsoráztunk. A ritkán í­zlelt tüzes borok vidám hangulatba ringattak bennünket és vége-hossza nem volt a magyar nótáknak.

Ezek rendszerint könnyekbe fulladnak, mivel a vendéglátó kedves magyarok gyöngyszí­vű háziasszonyai kezdik el a pityergést, mi pedig az otthoniakra gondolva – folytatjuk.

Egyébként a rádióban is énekeltünk magyar nótákat, sőt a Fradi-induló is felhangzott az egyik adásban. A Fradi-induló végére tettük ezt a mexikói csatakiáltást, aminek persze, hogy frenetikus sikere volt:

Una… dos… Tres…

Si-ki-li bum-ala-bim-bom-ba

Si-ki-li-bum-ala-bim-bom-ba

Ala-bio-ala-babo

Ala-bim-bo-ba

Ferencváros

Ferencváros-ra-ra-ra.

Július 22.

Délben tréning volt. A délutánjainkat és estéinket, ha az esti meghí­vások közé tudjuk iktatni, akkor moziban és szí­nházban töltjük. Ahol í­gy testületileg megjelenünk, mindenütt ünnepelnek bennünket. Ez igazán jól esik, hiszen még olyan rövid ideje vagyunk itt, s máris ismernek és szeretnek itt a mexikói fővárosban.

Július 23.

Bő tí­zóraizás után délben a szokásos időben edzésre mentünk. Ma kétkapus játékra került sor 7-7 fős csapatokkal. Egymás ellen vetélkedve a nagy lelkesedésben alaposan elfáradtunk. Most mára fiúk futás közben nem érzik annyira, hogy ritka a levegő.

Biztos vagyok benne, hogy a vásárnapi meccsünkön a fiúknak már jobban megy majd a játék. Egyébként edzésünknek, játékunknak 4-5.000 nézője is volt. Puskás Öcsi volt a kedvenc, aki ördöngös cseleivel és lövéseivel beférkőzött a senoriták és senorok szí­vébe.

(Lakat Károly, Csikós Gyula, Nagy László, dr. Sárosi György és Hoppe László í­rásainak felhasználásával, fotók: Rudas Ferenc, Frank Mike gyűjteményéből)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

OLDALAK
KATEGÓRIÁK