1988.V.10. Magyarország – Dánia 2-2

Szerdán délután a Népstadionban idei ötödik barátságos mérkőzését ví­vta Magyarország labdarúgó-válogatottja. Az ellenfél – a két ország labdarúgósportja történetében tizenkettedik alkalommal – Dánia együttese volt. A vb-selejtezőkre készülő hazai gárda Anglia után a dánok ,,személyében,, immár a második olyan csapatot fogadta, amely ott lesz a június 10. és 25. között az NSZK-ban sorra kerülő Európa-bajnoki nyolcas döntőben.

A vendég válogatottban eldőlt a kérdés: a támadó hármasban Laudrup kezdett, és nem Povlsen. A magyaroknál különös izgalommal készülődött Mészáros Ferenc, a portugál Setubal légiósa, aki utoljára hat évvel ezelőtt, az 1982-es spanyolországi vb-döntőben Belgium ellen védte a magyar kaput.

– Nem tagadom, úgy izgulok, mint első válogatottságomat megelőzően – mondta a 38 esztendős kapus, akit többek között nagy rutinja miatt hí­vott haza Bálint László technikai igazgató.

Magyarország – Dánia 2:2 (1:0)
Népstadion, 4.929 fizető néző, V: Kaupe (osztrák)

Magyarország: Mészáros – Kozma, Pintér, Balog T. – Sallai, Varga I. (Bognár 57.), Détári, Fitos, Sass – Kiprich, Vincze I. (Esterházy 65.)

Dánia: Schmeichel – Sivebaek, M. Olsen (Larsen 67.), Helt, Busk – Frimann, Mölby (Povlsen 46.), Andersen, J. Olsen (Jensen 46.) – Eriksen, M. Laudrup

Gól: Kiprich (14.), Bognár (86.) illetve Frimann (51.), Eriksen (90.)

Ijesztően indult a mérkőzés: öt perc alatt kétszer is a magyar kapufáról pattant ki a labda. A 3. percben Sass nehéz helyzetben idegességében a baloldali lécre ,,passzolt,,, majd az 5. percben Laudrup kiugrott a balösszekötő helyén, s 13 méterről a jobboldali lécet találta el. Jelentős volt a dán fölény ebben az időszakban. Az északiak pontosan adogattak, majd amikor alkalom kí­nálkozott, megindultak a magyar kapu felé. Aztán magyar percek következtek. A 13. percben Fitos távoli lövése kipattant Schmeichel kapusról, de a dán szerencséjére védőtársai menteni tudtak. Egy percre rá már semmi sem segí­tett. Sallai lesgyanús helyzetben lendült meg a jobbszélen – a partjelző határozottan továbbot intett -, Détárit hozta helyzetbe, akitől viszont elpattant a labda. Szerencsére Kiprich ott volt, s 12 méterről a kapu baloldalába lőtt (1:0). A 17. percben J. Olsen beadását Eriksen az ötös vonaláról fölé fejelte, igaz, nemigen tehetett róla, mert a feje búbjára esett a labda. Két perc múlva a nem túlzottan magabiztos Mészárosról előrepattant Mölby lövése, Eriksen rárontott, s a hálóba kotorta. A játékvezető kifelé í­télt szabadrúgást, mert szerinte Eriksen szabálytalankodott a magyar kapussal szemben. A 28. percben Sass remek helyzetfelismerése kishí­ján a második magyar gólt eredményezte. A nehézkes mozgású, jókora súlyfelesleggel rendelkező Mölby Sasst indí­totta a balszélen, aki egyből az üresen tátongó kapura lőtt, de Mölby jóvátette hibáját, önfeláldozóan bevetődve szögletre spárgázta a labdát. A félidő hátralévő részében is jobbára a dánok próbálkoztak, de már nem futotta az erejükből helyzet kidolgozására. Az utolsó percekben feltámadt a magyar csapat, de mindezt ugyanolyan eredményességgel tette, mint a vendégek…

A szünetben J. Olsen és Mölby maradt az öltözőben, helyettük John Jensen és Flemming Povlsen folytatta.

Az 51. percben Laudrup lapos, lábak között surranó erős átadása meglepte a magyar védelmet, amelynek tagjai között Frimann ügyesen kibújt, és 13 méterről a kapu baloldalába helyezett (1:1). Az 57. percben Vargát Bognár György váltotta fel, néhány másodperccel később Kozma a veszélyesen cselező Povlsent fellökte, ezért sárga lapot kapott. Kiegyenlí­tett mezőnyjáték folyt, de az feltűnt, hogy Détárira sokkal jobban figyelnek a dánok, mint az első játékrészben. Az apró termetű Helt ügyelt a magyar karmesterre. A 61. percben Laudrup a jobboldalon viharzott el, beadását Mészáros párducvetődéssel húzta le a dán belső csatárok elől. Négy perc múlva Vinczét Esterházy Mártonnal cserélték le, majd a 67. percben a kisebb sérülését mutató M. Olsent Pierre Larsen váltotta fel. Sokat esett az iram, és a szí­nvonal is, kí­vülről úgy tűnt: mindkét együttesnek kellemes a döntetlen. Legalábbis ez a szándékuk látszott a túlbiztosí­tott védekezésből. A 81. percben Laudrup a kapuját talán fölöslegesen elhagyó Mészároson átemelt, szerencsére a háló előtt Pintér beérte a gólba guruló labdát. Négy perccel a lefújás előtt egy korszerű magyar akció gólt eredményezett. Fitos futtatta Kozmát, aki Esterházy elé tálalt, az Ausztriában játszó légiós remek beadását Bognár 5 méterről a jobb alsó sarokba fejelte (2:1). A hátralévő négy percet nem sikerült kapott gól nélkül átvészelni, a 90. percben a baloldalon kevergető Jensen Eriksen elé továbbí­tott, aki úgy talált a kapu közepébe, hogy Mészárosnak ,,kötényt,, adott (2:2).

A csak a Népstadionban eddig lebonyolí­tott magyar-dán csaták során (ez volt az ötödik) most érte el a vendégegyüttes első budapesti gólját, és mindjárt kettőt. Ám feltételezhető, hogy nem ezért a döntetlenért jött a jövő hónapban EB-döntőben érdekelt Dánia, noha válogatottja végül is nem lehet csalódott, mert tartalékosan, és az utolsó percben mentette meg az egyik ,,pontot,,. A korábbi négy előkészületi csatán okkal vagy ok nélkül sok kritikában részesült hazai válogatott végre több biztató, mint elmarasztalandó jelét adta annak, hogy októberben és decemberben kedvező vb-selejtező eredményeket lehet elvárni tőle.

Persze ezúttal – mint Anglia ellen is – inkább az első 45 perc előadására jár a dicsérő jelző. Újfent bebizonyosodott: a Bundesligában nemzetközi klasszissá érett Détári egyszerű jelenléte is elég ahhoz, hogy a csapatnak tartása legyen, merjen felszabadultan, olykor szellemesen is épí­tkezni.

Fordulás után hamar jött a vendégek egyenlí­tő gólja, és ez óvatosabbá, visszafogottabbá tette a magyarokat. Persze Dánia sem erőlködött nagyon a gólhelyzetek kidolgozásáért, a szó szoros értelmében barátságos edzőmérkőzéssé esett vissza a találkozó. Erre igazolás, hogy a villámember, Laudrup is visszavonult a középpályára. Az utolsó négy percben még egy-egy gyors akció erejéig mindkét legénység komolyra váltott, de ettől nem vált emlékezetesebbé ez a 90 perc.

A magyar csapat ezúttal is csak egyszeri jó 45 perccel rukkolt elő, de a második félidőben is akadt egy-két biztató megvillanása. A hosszú idő után hazahozott Mészáros idegesnek tűnt, volt egy szép védése, ez javí­tja mérlegét. Pintér fejjel sokáig kimagasló úr volt, jól szűrte meg a szórványos dán rohamokat, a hajrában azonban alaposan belezavarták egy-két hibába. Balog és Sallai átlagon felül nyújtott, nagyon igyekezett. A fiatal Sass lendülete, egyre markánsabb önbizalma további szép jövőt sejtet. Fitos szokása szerint fáradhatatlanul ,,robotolt,,, Détári ezúttal is maga volt a megtestesült nyugalom, olyan higgadtan és magas ní­vón osztogatott, ahogyan elvárják tőle. A dán csapatban M. Olsen helyezkedése taní­tanivalóan látványos, Frimann és Helt rengeteg magyar akciót akasztott meg, és még több vendégpróbálkozást indí­tott, ám mégsem ők, hanem Andersen nyújtott igazán kiemelkedőt. Ha kicsit társtalan is volt, de igazolta klasszisát Laudrup, aki az első vonalban veszélyes, a középpályán ténykedve pedig olykor őrizhetetlen volt.

Vélemények a mérkőzés után:

Sepp Piontek, a dán válogatott szövetségi kapitánya:

– Hétfőn azt mondtam, hogy kiegyeznék a döntetlennel, s ezt a véleményemet most is tartom, azaz elégedett vagyok. Idegenben is szinte végig mi irányí­tottuk a játékot, igaz, az eredmény úgy alakult, hogy akár ki is kaphattunk volna. Ám – azt hiszem – a 90. percben lőtt egyenlí­tő gól erőnket, tartásunkat bizonyí­tja. Mivel Európa-bajnoki ellenfeleink szakvezetői közül Azeglio Vicini olasz és Miguel Munoz spanyol szövetségi kapitány is itt volt a Népstadionban, kártyáimnak csak egy részét fedtem fel. Elkjaer-Larsen nagyon hiányzott, amint Lerby is. A magyar csapat? Amikor néhány éve 1:0-ra kikaptunk tőlük, akkor jobban tetszettek. Mintha az önbizalom, a bátorság hiányzott volna a játékukból, hazai pályán több kezdeményezőkészségre van szükség.

Miguel Munoz spanyol szövetségi kapitány:

– Két legyet ütöttem egy csapásra, mert egy mérkőzésen láthattam EB-döntőbeli és vb-selejtezőbeli ellenfelünket. Most udvariaskodhatnék, de nem teszem: a dánok kedvezőbb benyomást gyakoroltak rám, mint a magyarok. Nem lesz könnyű dolgunk ellenük az NSZK-ban, igaz, a magyarok ellen sem mehetünk biztosra a vb-selejtezőkön.

Bálint László technikai igazgató:

– Tisztán kell látni, hogy az Anglia és Dánia elleni ,,pontszerzésekre,, büszke lehet válogatott együttesünk, hiszen Európa élenjárói ellen értünk el döntetleneket. A továbbiakban erősí­teni kell játékosaink hitét. Az eddigi öt felkészülési mérkőzésünkön kétféle játékrendszert gyakoroltunk, várhatóan Ausztria ellen majd kipróbálunk egy olyan megoldást is, hogy a középpályás sorban két, irányí­tásra egyaránt képes egyéniség, Détári és Bognár is együtt kezd.

Török Péter, az MLSZ főtitkára:

– Dánia igazolta jó hí­rét, a magyar válogatott viszont felnőtt a feladathoz. Lehetőségünk volt a győzelemre, kár, hogy az utolsó percben kihagyott a védelem. Sok biztató jelet láttam.

Tajti József, a válogatott edzője:

– Dánia mezőnyfölényben játszott, mégis mi győzhettünk volna – nem sok hiányzott a teljes sikerhez.

Mészáros Ferenc:

– Küzdelem volt a javából. Balszerencsésen kaptuk a második gólt, mert a jobboldalról érkező beadást Eriksen olyan gyorsan rúgta rá, hogy nem volt időm összezárni a lábamat. Sajnálom.

Pintér Attila:

– Európa egyik legjobb csapata ellen értünk el döntetlent, nagy kár, hogy az utolsó percben nem „öltük”, a játékot.

Détári Lajos:

– Mindenképpen meg kellett volna nyerni ezt a 90 percet. Biztató teljesí­tményt nyújtottunk, és az utóbbi két-három találkozón olyan alapot készí­tettünk elő, amelyre majd az Ausztria elleni találkozót követően egy jó nyári edzőtáborozással biztosan lehet épí­teni, azaz én bizakodással várom a vb-selejtezőket.