Pártolótagok és a Pápai Fradisták Baráti Köre (1982)

A szervezők.

Csak í­gy emlegetik őket. Mintegy százan vannak, az ország legkülönbözőbb pontjain élnek, s ők jelentik az összekötő kapcsot az FTC Pártolótag Iroda és a jelenlegi ötezer fős pártolótagság között. Összegyűjtik területükön a tagdí­jat, képviselik a tagok érdekeit, részt vállalnak a Fradi ajándéktárgyak, kiadványok terjesztésében. Tevékenységüket a zöld-fehér szí­nek szeretetétől indí­ttatva végzik társadalmi munkában, legtöbben már hosszú évek, sőt évtizedek óta.

A Ferencváros egyesületi vezetése minden év tavaszán — munkájuk elismeréseként — vendégül látja e lelkes társadalmi aktí­váit. Ebben az évben a pártolótag szervezők országos értekezletét március 13-án 11 órakor tartották az Üllői úti klubház nagytermében. A hatvannál több megjelent vendéget Kovács Imre az FTC Tájékoztatási és Propaganda Bizottságának elnöke köszöntötte. Ezután Losonci Tibor a Ferencváros ügyvezető elnöke mondott köszönetet a tagszervezőknek áldozatos munkájukért, majd pedig mindenre kiterjedő, részletes tájékoztatót adott az egyesület múlt évi eredményeiről, a jelenlegi gondokról, tervekről. Külön szólt azokról a szakosztályokról (birkózás, kajakkenut, amelyeknek elsősorban van esélyük arra, hogy a Los Angeles-i Olimpián méltóképpen képviseljék az FTC-t. A mindenkit leginkább érdeklő labdarúgó szakosztályt illetően is bizakodását fejezte ki, s elmondta, hogy az utánpótlásnál is hamarosan kedvező fordulat várható.
A tájékoztatót a vendégek kérdéseinek, javaslatainak megválaszolása követte.
Losonci Tiborhoz a legtöbb kérdést az elmúlt időszak átigazolási ügyeivel kapcsolatban intézték.

Losonci, Havasi, Kovács, Novák

Novák Dezső a labdarúgók vezető edzője elsősorban a csapatépí­tés rejtelmeiről beszélt, hiszen mint általában, a tí­puskérdések most is a következők voltak: miért nem x játszik egy bizonyos poszton, és miért nem Y, miért van ez a játékos a csapatban és miért nincs amaz?

Végül Havasi Mihály technikai vezető ismertette a szakosztály jelenlegi létesí­tmény ellátottságát.

Zárszavában Kovács Imre meghí­vta a szervezőket a délutáni FTC—Ózd bajnoki mérkőzésre, s a vendégek bizonyára jól szórakoztak az 5:1 arányú hazai győzelemmel végződött találkozón.

A veszprémi pártotótagok nevében Fürdős Károly és fia az FTC— Ózd mérkőzés előtt felkeresték Nyilasi Tibort, hogy átnyújtsák a veszprémiek ajándékát: egy FTC cí­meres herendi hamutartót. Tibi két góllal mondott köszönetet…

A Pápai Fradisták Baráti Köre

A tagszervező értekezlet után egy kedves eseményre is sor került. Pintér József egykori budai labdarúgó saját szerzeményű, a Fradi 23. bajnokságát ünneplő dalt tartalmazó kottát adott át a legeredményesebben dolgozó tagszervezőnek. Pápa város és környéke 130 (!) tagot számláló pártolótag csoportjának vezetője, Gerlei Ferenc ideális riportalany, nem kell sokat biztatni, hogy elmesélje a Fradihoz kötődésének történetét:

— A Fradival való első találkozásomat egy harapós kutyának köszönhettem. 1932-ben, 11 éves gyermek lévén minden szabadidőmet a grundon töltöttem, ahol a késő esti órákig tartó mérkőzéseket ví­vtunk. Egy ilyen esemény után hazafelé menet egy kutya megharapott. Ennek kivizsgálására Magyarországon abban az időben egy lehetőség volt, mégpedig Budapesten a Pasteur Intézetben. Ide utaztam fel Pápáról édesanyámmal, s Pesten élő nagybátyáméknál szálltunk meg. Úgy terveztük, hogy a kezelésen túl pár napot a fővárosban töltünk, ekkor vitt el magával a nagybátyám Újpestre az Újpest—Ferencváros rangadóra. A Fradi 5:0-ra győzött, ez a mérkőzés része volt a mindmáig egyedülálló 100 %-os bajnokságnak. A győzelmen, a lenyűgöző játékon túl igen nagy hatással volt rám az a fanatikus drukker-sereg, amely megállás nélküli bí­ztatásban részesí­tette a csapatot. Ez az áprilisi délután hozott össze a Fradival. Pápára hazautazva állandóan figyelemmel kí­sértem a csapat szereplését, s már abban az időben is akkor esett jól az ebéd, illetve vacsora, ha győzött a Ferencváros.
Ilyen előzmények után kerültem kereskedelmi tanulónak Budapestre, s nem is kell mondanom, hogy Fradi meccs nélkülem nem létezhetett akkoriban. Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen abban az időben számos felejthetetlen mérkőzést láthattam, s olyan játékosokat ismerhettem meg, akiket sokan csak könyvekből való visszaemlékezésekből. Különösen nagy hatást gyakorolt rám Sárosi, Takácsi II, Toldi, Lázár…
Múltak az évek, jött a hadifogság. A Fradiról e nehéz körülmények között sem feledkeztem meg, éppen úgy hiányzott, mint a családom, szeretteim. A tábor lakóinak zöme, kezdve a szimpatizánstól a fanatikusig Fradi drukker volt. A barakban a Fradi sarok körül — ami abból állt, hogy kivágtuk és kiragasztottuk a „Hajrá Fradi” feliratot – esténként mindig felidéztük szeretett csapatunkkal kapcsolatos élményeinket, emlékeinket.
Azóta hosszú idő telt el napjainkig, vonzódásom a Fradihoz azonban mitsem változott. Még most is igen jóleső érzéssel gondolok vissza a régiekre: az emberként is példaképül állí­tható Kispéterre. Mátraira, Dalnoki klubhűségére, a csupaszí­v Rákosira, Szőke szabadrúgásgóljaira, a biztos í­télet végrehajtó Novák Dezsőre, és nem utolsósorban Albert szellemes, utolérhetetlen játékára, góljaira, amikért külön is érdemes volt kimenni az Üllői útra.

Aki e történetet elmesélte, Gerlei Ferenc, a pápai járási hivatal kereskedelmi osztályvezetőjeként ment a közelmúltban nyugdí­jba. Most egy friss történetet beszél el nekünk:

— Pápán és környékén korábban is sok Fradista élt. A múlt évben, 1981-ben határoztuk el, hogy szervezett keretekről gondoskodunk, megalakí­tottuk a Pápai Fradisták Baráti Körét.

A belépést feltételekhez kötjük, csak azt vesszük fel, aki bizonyos tájékozottságot árul el a klub történetével kapcsolatban feltett kérdéseinkre adott válaszában.

Közösségünk szinte „népfront’ jellegű, hiszen például függetlení­tett pártmunkástól kezdve lelkészig, a legkülönfélébb foglalkozási ágak képviselői tartoznak tagjaink sorába. Örülünk, hogy a 130 fős létszám 40%-át a fiatalok alkotják.

A 30 ezres Pápa központjában a Húskombinát biztosí­t számunkra klubhelyiséget, ezt a bejáratnál cí­merrel dí­szí­tett „cégtábla” is hirdeti. Hétfőnként – átlagosan 50-60 fő jelenik meg — tartunk kötetlen, baráti összejöveteleket, ahol természetesen a Fradi a fő téma, de az aktuális napi dolgok í­s szóba kerülnek. Van büfé, biliárd, asztalitenisz, társasjátékok, újságok, folyóiratok, és TV biztosí­tja még a kulturált kikapcsolódási lehetőséget.

Évente kétszer tartunk „irányí­tott foglalkozást”, amelyeken a vezetőség beszámol a végzett munkáról, megbeszéljük a teendőket. A segí­tőim Farkas Gyula a Húskombinát SZB titkára és Kocsis Zoltánné pedagógus. A múlt évben az FTC kilenc budapesti, illetve vidéki mérkőzésére szerveztünk közös utat. A Fradi propaganda bizottságától rendszeresen kapunk képanyagot, amit a klubunkban kiállí­tunk. Szeretnénk továbblépni, szorosabbá tenni a kapcsolatot a Ferencvárossal. Tagjaink nagyon várják, hogy az első vendégek ellátogassanak hozzánk a Fradiból egy baráti beszélgetésre, élménybeszámolóra.

Ez tehát a pápai „Fradi kolónia” megalakulásának története. Gerlei Ferencék példát mutattak. Az utóbbi időben a magyar szociológusokat erősen foglalkoztatja az úgynevezett spontán közösségeink hiánya, amelyek pedig jellegüknél fogva hozzájárulhatnak a személyiség fejlődéséhez, kedvező formálódásához. Nagy visszhangot keltett e témában például Hankiss Elemér szociológusnak a Valóság cí­mű folyóiratban is megjelent tanulmánya, „Közösségek: Válság és hiány”.

Nos, Pápán sikerült egy tartalmas, a szabadidő kulturált eltöltését is segí­tő közösséget kialakí­tani. S csak örülni tudunk, hogy e közösség kialakulásában az alapot a Fradi szeretete nyújtotta.

Magyar Zoltán
Fradi műsorlap – 1982. április