Feljegyzések a fotelból – Győztes főpróba a derbi előtt
Három hónap kihagyás még nem a világ vége. Néhány éve nem is vettem észre, bár a szerelem soha nem múlt el, de az elmúlt évek hányatottsága azért okozott néhány apró sérülést. 2009. augusztus 1. óta a fotelom is biztonságban van, a ZTE elleni nyitómeccsünkön elszenvedett karfatörés is már csak egy szerencsétlen balesetként él az emlékezetemben. Ma reggeli ébredés mégis visszahozta a régi, semmihez sem hasonlítható érzést. Ehhez hozzájárult Zadir nagyszerű írása a hatéves kisfiúról akinek első élménye az „O” szektorból örökre megváltoztatta az életét. Biztos vagyok benne, akiknek sokat jelent a Ferencváros, ezen a reggelen, ha elolvasták a visszaemlékezést, hasonló érzések kerítették a hatalmába. Mert Churchill szavaival élve, „ha minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre”. És ma, 2013. március 3-án, a tavasz első (harmadik) bajnoki mérkőzése előtt mindenki egy kicsivel „erősebb” szemüveget rakott a szeme elé. Nem csak azért, hogy tisztábban lásson, hanem azért, hogy messzebbre.
Pedig csak fél év telt el a „Nem nyert” szégyenletes főcíme óta. Az volt a gödör, akkor azt éreztük, hogy „idegen hatalmak” fognak össze a Fradi ellen és hiába jött egy ember, aki újat akar, aki újra vissza akarja adni a becsületünket és a hitünket, a Pink Floyd-i falat nem tudja áttörni. Akik ismerik a legendás bakelit lemezt, azok tudják, mire is gondolok. A lemez „hőse” kétségbeesetten próbál választ kapni arra, hogyan siklott ki az élete. A lidérces álmokba ágyazott emlékei már falként veszik körül. Ott vannak a gyermekkori emlékei, a felnőtté válás korszaka, a lázadás időszaka. Az, ahogyan a hétköznapok taposómalmában elveszítette az álmait és a fantáziáját, az önbecsülését és a szabadságát. De talán még nincs minden veszve, a falat le lehet dönteni.
Ricardo Moniznak az őszi hajrában sikerült számtalan téglát kiverni a falból. A teljes „rombolás” azonban még hátra van.
Ennek első állomása volt a Pápa elleni vasárnap délutáni mérkőzés. Tudjuk, hogy a túlzott remény meg tudja ölni a valóságot, ezért egy kicsit óvatosan vártam a mérkőzést. Sok a sérült (akikről nem tudunk sokat) és az újonnan érkezők sem tudtak még teljes értékű munkát végezni, ráadásul a legnagyobb igazolásunk, Leonardonak még hetekre van szüksége ahhoz, hogy pályára léphessen. Ettől függetlenül csak a győzelem volt az elfogadható. Nem csak amiatt, mert Pápán eddig 100 %-os a mérlegünk, hanem azért is, mert ha oda akarunk érni a dobogóra, akkor a „kötelező” győzelmeket be kell húzni. Bármi áron. Lehet rossz játékkal, lehet szenvedve és kínlódva, de még szerencsével is.
Mindenki emlékszik rá, ősszel kaptunk ki nagyszerű játékkal, ma Pápán viszont győztünk, közepes játékkal. Azt nem írhatom le, hogy gyenge volt produktum, hiszen három gólt lőttünk és egyet sem kaptunk. Főleg a „nulla” az érdem, mert ha most megkérdezném, hogy mikor nyertünk úgy, hogy nem kaptunk gólt, akkor bizony egészen tavaly szeptemberig kell visszamennünk (DVTK, 2:0). Ráadásul a mostani védelem is „kényszerből” állt össze.
Akadozott a gépezet, nem voltak olyan gördülékeny támadások, mint ősszel, nem is tudtuk annyit birtokolni a labdát, mégis simán nyertünk, mert nálunk játszottak olyanok, akik képesek voltak váratlant húzni, akik olyan barátságban voltak a labdával, hogy az döntőnek bizonyult. Jenner kiválóan játszott, varázslatos gólt szerzett, gólpasszt adott. Aborah amíg bírta erővel (ő még két hete Dániában „próbázott”) remekül rombolt középen, amit pontos passzaival és góljával fejelt meg. Martinus az első félidőben volt aktív. Gyors, lendületes és jól cselez. Ha utoléri magát, biztos helye lesz a kezdőben.
Ezek az apró nüanszok ma elegendők voltak a biztos győzelemhez, de az látni kell, hogy a folytatásban sokkal több kell. És ha már a folytatás szóba került, akkor még egy győztes mérkőzés jegyzetében sem lehet kihagyni a jövő vasárnapi derbit. Az Újpest óriási pofonba szaladt bele (pesti nyelven szóval, a „fagyi visszanyalt” – mindenki tudja mire célzok), lehet meg is roggyant, de egy Fradi-Újpest azért rangadó, azért derbi, mert ott nincsenek ’”íratlan” szabályok. Ott a győzelemért a legtöbbet kell nyújtania mindenkinek!
Egy magabiztos győzelemmel, egy nagy újpesti zakóval, igazán jól kezdődött a tavaszi szezon. Újabb téglákat zúztunk össze, de a fal egy része még áll. Már látjuk a fényt, már többről is beszélhetünk mint reményről.
Egy sima, 3:0-s győzelmet nem kell megmagyarázni. Annak örülni kell – és várni a folytatást.
Az Újpest ellen. Mert jövő vasárnap itt a derbi. Kell ennél jobb főpróba?
– lalolib –
Annak idején a Szentély avatón ifjú középiskolásként a B középben szurkoltam végig a vasas elleni meccset, most a búcsú bajnokin a dózsa ellen a 3-as szektorból fogom buzdítani a csapatot, ugyanolyan hévvel. De bízom benne, hogy a Szentély búcsúztató utolsó bajnokink épp oly örömteli lesz, mint Dragoner Attila utolsó nb1-es meccse, mert ez lenne méltó a Fradihoz!!!
HAJRÁ FRADI!!!
„Mi lesz itt vasárnap?” – teszi fel a kérdést Lalolib és ezt visszhangozzuk Mi is , vagy százezren. Mi lesz? Alapvetően – a régi derbik forgatókönyveire emlékezve – két eset lehetséges: 1) Simán nyer a jelenleg jobbnak tűnő és ellentétes előjellel rajtoló Fradi, vagy 2) jön az ilyenkor sűrűn előforduló kínos meglepetés… A varjak már kevésbé kárognak így, télutón, ezért magam sem vészmadárkodnék, csupán figyelmeztetném a csapatot és MINDEN FRADISTÁT, hogy sokszor estünk már pofára hasonló hurráoptimista hangulatban; és csak remélni tudom, hogy Moníz kellően felpörgeti a csapatot. Forró szívvel és hideg fejjel kell nekiesni a „lilákoknak”, s jó lenne most már igazán elkenni a nagy arcukat, rászolgáltak.
Apropó: A 6-0 Magazin elnevezés Megyeren manapság eléggé kétértelmű…:-)
A másik egy rövid, „új-pesti” vicc:
„Két lila beszélget:
-Fel kellene hívni a paksiakat! Hogy is kezdődik a számuk?
– 0-6…”
A telt házas , búcsúzó Üllöi úti tribünök győzelemre köteleznek! HAJRÁ FRADI!!!
Ez egy jó kezdés volt, várjuk a további jó folytatást. Jó lenne egy nagy tavaszi menetelés, törekedni kell arra hogy lehetőleg minden meccset nyerjünk meg. A jelenlegi mezőnyben egyetlen csapatnak sincs erősebb játékoskerete mint a miénk, a szakmai munka pedig egészen biztos hogy nálunk a legkiválóbb. Ha fejben is rendben lesz a csapat, akkor nagy célokat tűzhetünk ki újra magunk elé.
Arról nem is beszélve, hogy milyen óriási az érdeklődés. A „maradék” ezer jegyért már kora reggel óta hosszú sorok kígyóznak a pénztárak előtt. Mi lesz itt vasárnap? 🙂
Igy van, a derbin sok minden el fog dőlni. Nemcsak a 3 pont, nemcsak a történelem (az egyik magyar El Clásico) miatt, hanem azért is, mert igazi erőpróba lesz: Tudunk-e olyan rangadót hozni, ahol tán az idény során először mi számítunk esélyesnek? Ez egy új szituáció. Évtizedek óta (emlékeztek a régi kettős meccsekre?) szinte szabály volt, hogy a nagy rangadókat az esélytelenebb csapat nyeri. Különösen a Vasas volt ennek nagymestere, bukdácsolt szezonról szezonra, aztán a Stadionban sorra vert minket is, a lilákat is. És az új fiúknak lehet, teljesen szokatlan lesz az a légkör, amit még egy Real vagy MU játékos sem biztos, hogy átélt. Itt a győzelmen túl a HIT is a cél! Ha győzünk, rájön a csapat, hogy nincs „lehetetlen küldetés”, Moniz mester pedig valamit visszaigazolva láthat. Szóval: HAJRÁ FRADI!!!
Ui: A fagyi tényleg visszanyalt, majd tőlünk is visszafogják kapni azt a 6-ost (1976: 3-8, 1979: 7-1!), addig a zöld-fehér kistestvér már adott nekik egy kis előleget. Az ici-pici-pest seholsem lesz, a mötöká is lecsúszik, a DVTK-nál majd rájönnek, hogy akármennyi pénzből sem lehet egy-két szezon alatt nagycsapatot építeni (a Man. Citynek is ráment 3-4 éve), szóval, a dobogó csak rajtunk múlik.
Kedves Balinqu!
Lehet, hogy nem fogalmaztam egyértelműen, ezért érezhettél egy kicsi csalódottságot a véleményemben. Persze van is benne egy picinyke igazság, mert az tény, hogy ilyen arányú, idegenbeli győzelmet soha nem kell magyarázni, de én egy kicsivel erőteljesebb játékot vártam.
Hátul továbbra is nagyon necces a játékunk és középen sem éreztem a Józsi-Cukic kettős hatékonynak. Ami kimagasló volt, az Jenner-Aborah kettős, ők nyerték meg a meccset.
Két dolgot tennék még hozzá. Nekem most hiányzott Somalia „száguldása” a pálya minden részén. Lehet, hogy nem egy technikai zseni, de a lendülete sokat ad hozzá a játékunkhoz.
A Dózsa elleni derbin sok minden el fog dőlni.
Örömtelien csalóka az eredmény, mert az első negyedóra alpján bármi más is lehetett volna, és ha akkor nem mi találunk be először… De a sportban nincs ha, úgyhogy erről ennyit, viszont a derbit le is kell játszani, összeszedetten, koncentráltan, keményen, ne abból induljunk ki, hogy a lilák mennyire meg vannak roggyanva, mert ha valamikor, valaki ellen össze akarják kapni magukat, hát akkor az nekik is itt és most van, és a papírforma csak egy dolog, mert általában a derbiken kevés a szerepe. Ezt tudnia kell minden pályára lépőnek! S ha vérrel-verejtékkel kell érvényesíteni a nevezett papírformát, hát legyen úgy, csak érvényesüljön!
Úgy gondolom a 18. forduló alapján, hogy a dobogón a Győr-Fradi-Vidi hármas osztozhat, és csak azért írom ezt a sorrendet, mert a képzeletbeli dobogón mindig a Bajnok van középen!!! 😀 😀 😀
Hajrá Fradi!!!!
Abban mindenképpen csatlakoznék az előttem hozzászólókhoz,hogy az eredmény az magáért beszél.
Persze mindenki ,mint én is láttam, hogy azért lesz még jobb is ,de a kezdeti jelek biztatóak és remélem Leandro mellett talán Da Silva is ide igazol és így még erősebb lesz a csapat,akkor még a bajnoki cím sem elérhetetlen.Igaz nagy előnyt adtunk a Győrnek ,de hátha…
Én sokkal nagyon ellenlábast látok a Videoton személyében.
Természetesen jön a derbi és bízom benne ,hogy hosszas sorokon keresztül írhatjuk ,hogy mekkora győzelmet arattunk a lilák felett ,ami eltart majd június elejéig és megnyerjük 13 pontos hátrányból a bajnokságot….
Tényleg volt már ilyenre példa…???(-13pont)
Hajrá Fradi!
A győzelmet nem kell magyarázni…de megjegyzem, ez még nem volt 100%, csak kb 75%-s teljesítmény. Igaz a kezdőnk sem a lehető legerősebb még a játékos állományt figyelembe véve…
azt kívánom ennél rosszabb azért soha ne legyen…és vegyük figyelembe, hogy ilyen összeállításban még nem játszott, max. edzésen a csapat. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az MTK és a Picipest elszáll… a briósgyőrnek sem lesz mindig ilyen mázlija… A dobogó jelenleg csak 1 pontnyira van. Ha a derbyn sikerül, és miért ne sikerülne? a pici-lila-majmocskákat helyretenni, akkor kellő lendületbe jöhet a csapat és teljesül a vágyunk, érmes helyen zárunk!!!
HAJRÁ FRADI!!!
Lalolib, jól értelmezem a fenti soraidat,hogy nem voltál megelégedve a játékkal? Szerintem tökéletesen hajtották végre a rájuk bizott feladatokat. Azt nem állítom,hogy a Pápának nem voltak helyzetei,de igazi gólveszély talán egyszer volt amikor Jova bravúsan védett. Nekem a brazil hátvéd is tetszett,az elején talán lámpalázas volt,del után nagyon sokszor,szinte észrevétlenül akadályozta meg az ellenfél csatárait. A bíró meg egy kanári volt,annyit sipolt, hogy abban megfájdult a fejem.
Elsőre nem volt rossz és vedd számitásba,hogy voltak hiányzóink. Vasárnap meg szétszedjük a majmokat!