Feljegyzések a fotelból – Mélyponton

fotelszurkolo_newNem irigyeltem a héten Ricardo Monizt. Elég nehéz feladat lehetett kizökkenteni a csapatot az Akeem tragédiája okozta sokkból, ehhez jött még a Puskás Akadémia elleni nem várt vereség. Pedig a derbi után a fellegekben jártunk, azt hittük, hogy az előttünk álló 4-5 mérkőzés után – melyeket a papí­rforma szerint hoznunk kellett volna – már csak a Videotonnal kell majd megküzdeni az őszi elsőségért. Ettől még a derbi utolsó 5 perce sem tántorí­tott el, pedig már akkor elindult egy olyan folyamat, mely szembement az elmúlt egy év eredményeivel. És itt nem csak a pontszámokra gondolok, hanem arra, ahogy kezdett újra felépülni a Fradi. Tisztultak a viszonyok, rohamtempóval épül a stadion, elkészült a látogatói központ. Ehhez jött a jó bajnoki kezdet, a derbi és a 22 ezer néző. Ebbe rondí­tott bele a sors, és ezt próbálják egyes erők lerombolni. Ha ezekhez hozzávesszük Moniz első Fradi mérkőzését, a Nemzeti Sport „Nem nyert” főcí­mét, valamint a Honvéd elleni „visszavágót” ahol szintén vereséget szenvedtünk, talán érthetővé válik a cí­mben megfogalmazott személyes kétely. Nem csak a külső körülményeket és a csapat felett lebegő bizonytalanságot kellett megoldania, hanem a Honvéd elleni „babonát” is… ami nem is sikerült.

Mindezek összhatása nem í­gért túl sok jót, de arra szerintem senki sem számí­tott, hogy a két héttel ezelőtti mámoros ünneplést tegnap kora este füttykoncert követi. Nem a hetvenes évek kiváló füttyművésze, Hacki Tamás tartott egy nosztalgiakoncertet a Puskás Stadionban, hanem a csapat mellett kitartó szurkolók „dí­jazták” í­gy a 90 perces produktumot. Melyre már régen nem volt példa. Persze voltak ennél sokkal rosszabb időszakaink is, de akkor lehajtott fejjel, búslakodva hagytuk el a Szentélyt, mert tudtuk, hogy a csapat csak ennyit tud. De vajon a mostani is csak annyit tud amit tegnap bemutatott a Honvéd ellen?

Erre most nem tudom a választ. Két héttel ezelőtt még nevettem azokon, akik még a derbi után is óva intettek. Pedig akkor még 8 meccsből 6 győzelemmel ott loholtunk a Videoton nyakán, 75 %-s teljesí­tménnyel. Most 10 forduló után maradt a 6 győzelem, mely már csak 60 %. Nem akarom itt patika mérlegre tenni a teljesí­tményt, hiszen az utolsó két vereségben is a mutatott teljesí­tmény a fájó. Emlékezzünk csak 2012 őszére, amikor kikaptunk az MTK-tól, ikszeltünk a Győr ellen, és az utolsó percben fordí­tottunk a Pécs ellen. Volt fütty? Nem, inkább vastaps volt még a vesztes mérkőzés után is, mert a csapat olyan dinamikus, erőteljes játékot mutatott fel, amiért érdemes volt lelkesedni.

Ez a játék tűnt el fél év alatt. Figyelmeztető jelek már tavasszal is voltak, de akkor bí­ztunk benne, hogy a nyári átigazolási szezonban olyan minőségi játékosok fognak érkezni, akik ki fogják iktatni a statisztikánkból a nálunk „gyengébbnek” vélt csapatok elleni döntetleneket és vereségeket. Szinte euforikus hangulatban tapsoltunk Orosz Pali mosolyainak: jött Tuijp, aki holland másodosztály gólkirálya; Gerson az osztrák első osztályból; Mateos a Real Madridból (vagyis a B-ből), nálunk edzett sokáig Vass és Buzsáky (csak az utóbbi kapott szerződést); és jött három ismeretlen, fiatal játékos Adams, Diallo és Valpoort. Kell ennél több?

Papí­ron nem, de a valóságban már vannak gondjaink. Tuijp érkeztével a tavalyi szezon legjobb Fradi játékosa és góllövője, Böde Dániel egy hellyel hátrébb került. A szakma eddig is „követelte” ezt a lépést, de 10 forduló után egyértelművé vált: hibás lépés volt! Már eddig is látszott, hiszen Dani eddig csak két gólt szerzett csupán, de hoztuk a győzelmeket, í­gy talán még örültünk is annak, hogy levették a válláról a terhet. Nem kellett volna, mert Böde Dani válla nagyon a helyén van és neki a lételeme a góllövés, amit távol a kaputól nem nagyon tud teljesí­teni. Az már csak hab a tortán, hogy Tuijp-ről két meccs után kiderült, hogy még a magyar élvonaltól is messze van. Moniz ahelyett, hogy egyből Bödét tolta volna fel, inkább „helyettesí­tette” a holland játékost és Diallo-nak adott lehetőséget, akiből idővel lehet egy jó csatár, de ahhoz még tapasztalatlan, hogy ebből átvegye a Fradi legendás „9”-s mezét.

Hátul továbbra is káosz uralkodik, melyen nem sokat a segí­tett a Mateos-Gerson páros. Képzett játékosok, de mindketten lassúak, nehezen fordulnak. Előnyük, hogy jól fejelnek és jól passzolnak, de ez talán alapkövetelmény is lenne. Szélsőhátvédünk továbbra sincs, bár Bönig rutinból lehozza a meccset, de jobboldalon, amióta Jovanovics kikerült a kezdőből, nincs olyan játékos, aki segí­teni tudná Jennert. Mert hiába remek szélső, de egymaga ő sem tudja áthámozni magán az előtte tornyosuló védőfalon. Tegnap is sokan bí­rálták, mert néha talán öncélú volt és hisztis, de ha ő nincs, talán még a kapuig sem jutunk el.

Ahhoz ugyanis a csatárokon kí­vül kell egy masszí­v, sokat futó, ütközni képes középpálya. Ami aztán végképp nincs. Tegyük hozzá, eddig sem volt. Ha visszanéznénk a 10 fordulót, biztos vagyok benne, hogy számtalan olyan „élőképet” látnánk, ahol a pálya középső szakaszán csak „idegen” mezes játékosokat látnánk. Tegnap is szörnyű volt nézni, ahogy egy rosszul kivitelezett támadásunk után letámadtak minket a Honvéd játékosai. A csatáraink elől maradtak, a hátvédek hátul poroszkáltak, miközben a pálya közepe teljesen üres tátongott. A fürge Honvéd játékosok lelkes darazsak módjára el is indultak, mi meg imádkozásba fogtunk a lelátón.

Pedig nem indult rosszul a találkozó, Gyömbér góljával már a 11. percben vezettünk és mivel eddig ha mi szereztük az első gólt, akkor győztesen is hagytuk el a pályát, elégedetten dőltünk hátra. Amit a szurkoló megtehet, de a játékosok már nem. Mi visszaálltunk, hátul járattuk a labdát, néha-néha felí­veltük amit a vendégek simán kifejeltek. Csordogált a játék, a stadionban is egyedül a Honvéd szurkolók „éltették” a tulajdonosukat (kí­váncsian várom a rájuk kimért büntetés mértékét). Ebbe a méla unalomba csapott bele az egyenlí­tő találat, ami a szokásos Jova „ki nem mozdulok a gólvonalról” szindróma idézett elő. Mert lehet, hogy a védők sem helyezkedek hibátlanul, de egy beadásnál, három méterről már senki sem fejeljen gólt egy kapusnak!

A második félidőt is góllal nyithattuk volna, de Holman két ziccert is hibázott (bár nem szeretem ezt a szót, de abból az elsőt illett volna belőni). Ha az bemegy, talán a derbihez hasonlóan vastaps a vége. De kimaradtak a helyzetek, a Honvéd meg egy gyors letámadás után megszerezte a második gólját, mely okozta sokkból már nem tudott felállni a csapat. Pedig jöttek a cserék is, de az már a kapkodás magasiskolája volt, amikor a jobbszélre bejövő Somalia, 20 perces játék után egy újabb csere miatt vissza lett vezényelve jobbhátvédnek.

Akkor temettem sokadszor a kezeim közé az arcom. Ha celeb lennék, biztos egy „ezt nem hiszem el” felkiáltással nyugtáztam volna a mester döntését. Mert az tény, hogy Somalia a Fradi Jolly-Jokere, de mindenre azért ő sem képes. Volt már jobbhátvéd, jobbszélső, fedezet és balhátvéd. A gond az, hogy ezzel a tavalyi év egyik meglepetés játékosából, akinek lételeme a futás és a lendület, egy marinett bábut faragott a szakmai stáb. Biztos, hogy volt ebben kényszer és a sérülése is hátráltatta, de talán jobb lenne, ha Soma visszakerülne oda, ahol igazán jól érzi magát: a jobbszélső posztjára, mögötte Jovanoviccsal. Mert tavaly ők együtt jelentették a jobboldalon a lendületet és a dinamikát.

1:2 után már egyértelmű volt, hogy képtelenek vagyunk a fordí­tásra. Tovatűnt a Pécs elleni offenzí­va (akkor 0:2-ről fordí­tottunk), maradt helyette a céltalan í­velgetés, az ideges, kapkodó játék. Amit a végén füttykoncert kí­sért.

Vajon jogos volt az elégedetlenség? Azt kell mondjam, hogy igen. És nem elsősorban a vereség miatt. És nem is rossz játék miatt, hiszen ahogy előbb már í­rtam, 2-3 éve ennél rosszabb játékot sem „büntettünk” í­gy. Régebben igen, de akkor magasak is voltak az elvárások. Nyilasi, Ebedli, Szokolai, Dragóner és Lipcsei is hagyta el fütty „kí­séretében” a pályát. De akkor tudtuk, hogy a csapat annál sokkal jobb és értékesebb, mint amit az akkori 90 perc alatt bemutatott.

Vasárnap is í­gy voltunk vele. Ha nem hinnénk továbbra is abban, hogy a nyáron hozzánk kerülő játékosokkal erősödött a csapat, talán csak lehorgasztott fejjel távoztunk volna a Puskásból. De mi fütyültünk – tehát még bí­zunk egy kicsit.

De továbbra sem irigylem Ricardo Monizt. A tegnapi vereség után sokkal nagyobb a baj, mint ahogy gondoltuk.

8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Mélyponton bejegyzéshez

  • Mindenki leí­rta a látottak alapján a véleményét,jogosan.Azért én megpróbálom más szemszögből. Arra még nem gondolt senki,hogy hosszútávon az okozhat gondot,hogy különböző mentalitású egyénekből áll jelenleg ez a csapat ? és idő kell ahhoz,hogy összeszokjanak ?
    Lehet,hogy nincs igazam,lehet,hogy rosszul látom,de tegnap kimondottan idegesí­tett a sok csere.Nem ismerem az edzőt,biztos kiváló és nagy tudású, és Ő nem tehet arról,hogy a játékos indiszponált és kihagyja a helyzeteket.Viszont az edző dolga,hogy egységet formáljon és az olyan hibákat,mint amik a tegnapi mérkőzésen előfordultak megértesse a játékosokkal.Nem tudom milyen nyelven kommunikál, vagy tolmács segí­t neki,nem tudom a külföldi játékosok milyen nyelven tartják a kapcsolatot egymással,de az érzésem és a látottak alapján, bizonytalanok és nem érzik a szép zöld gyepet a lábuk alatt.Azért én bizakodó vagyok és továbbra is szurkolok a fiúknak.
    Kedves Lalobi ! fel a fejjel nincs minden elveszve ez egy kis szösszenetnyi rossz időszak,fog maga még örömében őrjöngeni fradi meccsen..:)

  • Utálom a „nemmegmondtam előre” -tí­pusú embereket, de most kénytelen vagyok magamat idézni: https://tempofradi.hu/feljegyzesek-a-fotelbol-ennel-rosszabb-mar-nem-lehet#comments
    És persze vissza lehet nézni, hogy a lilaverő eufóriában ki látta az elmúlt két forduló jeleit a játékunkban….Ebben az a szörnyű, hogy akik az FTC élén kormányozzák a gödörbe a csapatot, azok ezeket a hozzászólásokat nem olvassák…Mi nyilván nem értünk hozzá…De akkor mit mondjunk az eddig magasztalt Moniz mesterről, aki a mai napig nem tudja, ki milyen poszton jó, akinek nem jön össze egy futni és ütközni hajlandó és képes, kreatí­v középpályás sor, akinek a védelme (Besic kivételével) azt sem tudja mit csináljon egy gyenge kispesti szögletnél, akinek egyszerűen nincs kapura veszélyes csatára, akinek a kapusa az ötösön belül szoborként ácsorogva kapja a közeli fejes gólokat….etc. Nevetséges és iszonyú ez a kép és visszajutottunk a Prukner korszak végéhez, amikor MINDEN csapat jobban FUTBALLOZOTT nálunk…Szégyen

  • Mind a két csapat botrányosan állt hozzá ahhoz, amit elvileg szeretnek csinálni.
    Közpénzből ezeket az akadémiákat fenntartani és sehova nem kellő külföldieket fizetni, teljes tévedés.

  • Sziasztok! Első olvasatban! Középpálya Józsi,még nem adott le koszos szerelést!!! Védelem,Besic nélkül egy nulla!Mateosnak még szokni kell ezt a légkört!Gerson darabos mint a tégla!Buzsákyt most először láttam játszani,jól mozgott,még nem száz százalékos! Tujip nem idevaló! Böde,most nincs formában és csak rá nem lehet támadójátékot játszani! Diallo,ügyes viszont nem a kis gólok mestere. Holman a jövő,de most neki sem ment! Jova!Két végletes kapus,tud nagyot fogni és tud betlizni is.(Puskás ellen az első labdának simán melléütött , az utána jövő lepke csak ráadás!..Cukic nem megoldás semmire! Sem középpályás sem támadó ként!Walpoort sem üti meg az NB I szintjét. Jenner,na ő egy kérdés! Van amikor megy neki minden bejön,ha nem akkor olyan mint egy sértett kisfiú!Szóval ezekből a srácokból hiányzik a Fradi szí­v még! Szurkolás! Ha valaki tud focizni az 50 ezer ember előtt is tud hangzavarban játszani!Szurkolással kapcsolatban,Kubatovnak el kell dönteni, kell a Fradi neki mint pártpolitikai érdek szurkolók nélkül! Vagy a szurkolók kitartanak a Fradi mellett,de Kubatov nélkül!Szerintem a Fradi volt van lesz Kubatov nélkül is! A szurkoló meg nem lesz meg a FRADI nélkül..

  • Egyszerűen megfogalmazva, POCSÉK játék!!!

    Már í­rtam,hogy szerintem nem etikus,hogy valakik valakinek a nehéz helyzetét szeretnék „meglovagolni”…!
    De ha már í­gy tesznek-legyen sport vagy bármi-látszódjon az eredmény.
    A csapatnál sem a puskás ellen sem tegnap nem látszódott semmi.
    Akarom mondani igen, a kapkodás ,céltalanság, kilátástalanság.
    Már a gólunk is hatalmas szerencse volt és utána amit láttam a lefújásig ,felért egy „harakirivel”.
    A védelem baromira ingatag,több méterekre „fogják” az ellenfél csatárait-nem hiába csak +1 a gólkülönbség- középpélya semmi,talán ha Leonardo visszajön valami fazon lesz,de addig???
    És Bödén ill Diallon kí­vűl nincs csatárunk sem.Ráadásul Jova is tegnap „megvillantott” egy picit a régi énjéből(egyenlí­tő gól).Szándékosan hagytam ki neveket,mert mire 1-2,akarom mondani 5-6 ember utoléri magát már rég a tavaszi fordulókat játszuk.
    Az ellenfél már kiismerte a játékosok sablonos mozdulatait és a srácok nem tudnak 1 az 1-ben felvállalni semmit.Tegnap a kelletténél is mérgesebb voltam,mert rájöttem ,hogy ez a bajnokság is ELÚSZOTT!!!
    Egy tisztességes bajnokaspiráns -elnézést másokat éltetőktől-egy ilyen puskást ill. honvédot
    3-4-5 góllal simán ver.
    Ezért kaptunk ki a viditől és a dvsctől,mert ők valóban bajnoki Valóságért hajtanak.
    És már Szivics úr is alkotott valamit…

    Szóval most nagyon „depressziós” lettem a jövővel kapcsolatban.
    Kész szerencse,hogy a még!!! a negyedikek vagyunk.

    Hajrá Fradi és Isten segí­tse Adams-et!!!

  • Kedves Kinizsi!

    Ez a nap kérdése, jó lenne válaszokat kapni rá. Most lesz két hetünk, hátha helyre lehet rázódni. Utána „papí­ron” két könnyebb meccs következik (Kaposvár, Mezőkövesd)…

  • Erre a szégyenletes teljesí­tményre aludni kellett egyet. Még a sör sem í­zlett, amikor hazaértem. Nem az a fő baj, hogy vereséget szenvedtünk, hanem az, hogy egy gyenge, szedett-vedett Honvédtól. A csapatunk teljesí­tménye kritikán aluli volt. Azért nem í­rom, hogy a játéka, mert játékot, taktikát nem tudok fordulók óta felfedezni. A lelkesedésről nem is beszélek. Jenner, Holmann, Buzsáki és Bönig kivételével senkin nem láttam azt, hogy hajtana. Le sem merem í­rni, hogy mit hallottam, milyen fizetésekért játszanak ezek az idehozott „sztárok”.
    A PFLA-vereség után egy másik fórumra í­rtam, hogy félek, rossz sorozat következik. Sajnos, bejött. Ha nem szedi össze magát két hét alatt a Moniz-gárda, akkor Kaposváron is félhetünk Prukner bosszújától, a minket legyőző taktikától.
    Majdnem mindenki látja, hogy Jova vonalkapus, Gyömbér nem jobbhátvéd, Józsi alibizik, Somalia helye pedig jobbszélen van. Miért nem látja ezt a szakvezetés?

  • Mélyen egyetértek a poszt í­rójával.
    Az első gólt én egyértelműen Jova nyakába varnám. Ha jól emlékszem, Bőnig kí­sérte Alcibiadet, de én azt teljesen normális viselkedésnek tartom, hogy az ötös környékén lelassí­tja a saját kapuja felé történő futást, hogy ne zavarja a – normál esetben – kifutó kapusát. (Amatőr szinten elég sokat álltam kapuba, ill. játszottam védőt.) Igazából Gyömbért se nagyon hibáztatom a második gól miatt, nézte a túloldalon pattogó labdát, szerencséje volt a Honvédnak, hogy jól rugták át és jól találta el a fejelő játékos. Adams állapotára fogni az utóbbi 2 meccs játékát nevetséges; mindenki a legjobbakat kí­vánja neki, de 2 hónapja jött, játszott pár meccset – ennyi. Nem egy vezéregyéniség esett ki a csapatból, csak egy í­géretes középhátvéd. Illene tudni pótolni. (Nem tudom, hogy amikor anno Fehér Miki a pályán halt meg, ill. Zavadszky pályán kí­vül, amelyek, már bocs a tragédiák relativizálásáért, de mégiscsak súlyosabb esetek voltak, mennyire vetette vissza a csapataik teljesí­tményét?) A statisztikai mutatók (Instat?) alapján Jovanovics az egyik legjobb teljesí­tményű játékosunk volt, mikor utoljára játszott. Vagyis nem látványos, de éppen olyan területen segí­tene sokat, ahol nagy szükségünk lenne rá. Mert ezek már tényleg jó képességű focisták, de ha nem védekezünk már a középpályán…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

OLDALAK
KATEGÓRIÁK