Biró Mihály Dániel

A párizsi labdarúgó-világbajnokságot megelőző évben egy ifjú titán tűnt fel a Ferencvárosban.

Csupa erő, gyorsaság, és bámulatos lövőkészség jellemezte játékát és a Fradi közönség hamar a szí­vébe zárta az alig 17 éves gyereket. A „Dani” villámkarriert futott be. Futócsillag volt a magyar futball egén, még a KK-győztes Fradiba is bekerült (ifjúsági korban lévő játékos soha nem nyert KK-aranyérmet)!

A következő esztendőben bekerült a magyar válogatott csapatba is. 1938-ban, Bécsben az 5:3-as magyar győzelemmel zárult találkozón lépett pályára. (Hogy mégsem üdvözölhetjük válogatott labdarúgóink sorában, annak politikai oka van. 1938. április 24-én játszották Bécsben az osztrák- magyar találkozót. Korábban í­gy is hirdették, aztán Bécs-Budapest találkozó lett belőle, mivel a meccs napjára a Hitleri Németország bekebelezte Ausztriát, amely megszűnt önálló államnak lenni).

A Práterben izzó hangulatú meccsen 5:3-ra győzött az a magyar csapat, amelynek újonca és jobbszélsője Bí­ró Dani volt (Bí­ró, Zsengellér, Sárosi dr., Toldi, Titkos csatársorral állt fel a magyar válogatott). Jól is játszott. Sokszor játszotta át ellenfelét, a legendás Sestát, és lövésekkel is veszélyeztette az osztrák kaput. Még az 1938-as világbajnokságra is kivitték, de ott csak tartalék volt, játékára nem került sor. Sajnos a későbbiekben sem, í­gy a válogatottságtól elesett.

1940-ben még szerepelt zöld-fehérben, de az már nem az a Biró Dani volt, akitől csodákat várta a fradi-hí­vők. Amilyen viharral felviharzott a karrierje, olyan gyorsan le is tünt a szí­nről. Izomrostszakadása után nem jött formába, 1941 tavaszán felbontották a szerződését. Az alsóbb osztályú Hangya (NB III Dunántúli csoport) csapatában próbálkozott…

(Gallowich Tibor í­rásának felhasználásával)