Egy focitörténész fejfájásai II.
Hazai „hivatalos” mérkőzések vagy mennyi az annyi? – 1. rész
Elvileg az a hivatalos, amit az MLSZ így tart számon. Ugyanakkor minden kívülálló bámul azon, hogy ahány klub – annyiféle nyilvántartás. De talán a következőkből valamennyire megértik. Vagy senki végképp nem ért semmit …
Még gimnazista koromban kialakítottam három kategóriát.
1/ Bajnoki
2/ Magyar (Népköztársasági) Kupa
3/ Egyéb hazai díjmérkőzés
A Bajnokságot és a Kupát csak a szövetség írhatja ki. (Nem véletlen, hogy Angliában egyszerűen „FA Cup”, azaz a „Szövetség Kupája” vagy „Szövetségi Kupa” a neve.
Jó-jó, kérdezhetik a naivak, akkor mi a baj vele. Hiszen itt van hivatalos nyilvántartás. Csakhogy nem minden mérkőzés számít a végén a sorozatból mérkőzésnek, ami el is kezdtek.
Mert vannak
1/ Befejezett, de utólag megsemmisített mérkőzések,
2/ és mint tudjuk, vannak félbeszakadt mérkőzések.
Itt van a nagy probléma! Mert bár igaz, hogy a sorozatban vannak olyan mérkőzések, amelyek az eredménybe nem számítanak bele – de a játékosok abban a tudtában voltak, hogy bajnoki (kupa) mérkőzést játszanak. Nézzük először a befejezett bajnoki mérkőzéseket.
Itt két eset merülhet fel:
1/ A mérkőzést megóvták,
2/ a mérkőzést törölte a szövetség, mert a másik csapat visszalépett.
1/ Óvásra akkor került sor, ha a játékvezető műhibát követett el, vagy játékos jogosulatlan szerepeltetése miatt. Ennek több oka lehetett: eltiltott játékos lépett pályára, az eredetileg kitűzött időpontban nem volt még a csapat játékosa, nem volt rendben a játékengedélye, és végül az 1990-es években: több idegenlégiós volt a pályán, mint engedélyezték.
Egyetlen eset volt, amikor bíró miatt történt újrajátszás. 1921. szeptember 5-én a Kispesttel játszottunk, és 0:0-nál szakadt félbe a mérkőzés. A bíró emeletes bakijai (sőt, mint kiderült: műhibája) miatt. Ugyanis amikor 11-est kaptunk, és mivel a labda elrúgása előtt két játékosunk beszaladt a 16-oson belülre, a spori „különleges szabályismeretére” hivatkozva ellenünk ítélt szabadrúgást újrarúgatás helyett. A mérkőzést október 12-én újrajátszották, és az is 0:0 lett. A játékvezető pedig többször nem lépett pályára.
Jogosulatlan játékos szereplése miatt nálunk három ilyen eset fordult elő. 1928. november 4-én 4:2-re vertük idehaza a Sabáriát, azonban Szedlacsik játékengedélye nem volt rendben, a Sabaria megóvta, és az szövetség újrajátszást rendelt el. Az eredmény: 6:0-ra győztünk. 1991 őszén nagy kínnal egy góllal legyőztük a Veszprémet, ám ők megóvták a meccset, mert több idegenlégiós volt a pályán, mint lehetett volna. ’92 tavaszán aztán a megismételt mérkőzésen – némi huzavona előzte meg – 2:0-ra győztünk.
1910. október 2-án a 33 FC 1:0-ra győzött ellenünk, ám Zsák Károly jogosulatlan szereplése miatt mi óvtunk. Az újrajátszott rendkívül durva meccset (4 kiállítás) 7:0-ra nyertük.
Mindebből az a tanulság, hogy ellenünk nem érdemes újrajátszást kérni, viszont nekünk igen …
2/ A bajnoki kiírásokban a szövetség sohasem volt következetes. Volt, amikor a visszalépett csapat elleni mérkőzés eredményét meghagyták, volt, amikor törölték.
így pl. rögtön az első bajnokságban a Műegyetem FC visszalépett, ellenfelei játék nélkül kapták meg a két pontot 0-0-lal. 1902-ben a MUE lépett vissza, a 2 pontokat az ellenfelek kapták. Ugyancsak a MUE volt szenvedő alanya annak, hogy túl kevés játékosa volt, így kölcsönjátékosokkal megerősítve barátságos mérkőzést játszottak. (2 pont az FTC-é.) 1937 tavaszán az Er-So (Erzsébet-Soroksár) lépett vissza, a két pontot az ellenfele 0:0-lal kapták meg. Pár évvel ezelőtt, amikor a Dunaferr visszalépett, ellenfelei játék nélkül kapták meg az immár 3 pontot.
Máskor viszont törölték a visszalépett csapat eredményeit. Ezzel azokat sújtották, aki győztek, vagy legalábbis pontot szereztek. így törölték pl. az 1974. november 30-án a VM Egyetértés ellen aratott 3:0-ás győzelmünket. Továbbá az 1999. december 4-i Szeged ellen aratott 4:0-ás győzelmünket. Elvettek tőlünk összesen 7 gólt…
Nézzük a félbeszakadt mérkőzéseket. A mérkőzés félbeszakadhat
1/ külső okokból (időjárási körülmények, sötétedés, légitámadás (az 1944 őszi bajnokság kiírásban szerepel.)
2/ A részvevők vagy rendezők hibájából. Ez utóbbi lehet technikai (világítás elromlása, a kapuk elromlása (a perecesi kapufa!!), vagy valamelyik csapat, illetve a közönség magatartása miatt.
Félbeszakadt mérkőzés esetében a következő variációk voltak
A/ jóváhagyták a pályán elért eredményt,
B/ a hiányzó időt utána le kellett játszani,
C/ újrajátszás,
D/ valamelyik fél javára írták az eredményt, valamilyen gólaránnyal. (0:0-tól 0:3-ig.)
E/mindkét fél vesztes, egyik sem kap pontot (0:0).
Egyszer a légiriadót is kifogtuk, 1944 októberében az Újpest elleni találkozó szakadt félbe 1-1-es állásnál …
Időjárási esemény kétszer szólt közbe:
1932. május 29-én vihar miatt 0:0-nál az első félidőben félbeszakadt a III. kerület elleni mérkőzésünk. 31-én az újrajátszott mérkőzést 3:1-re nyertük.
1968. november 17-én Diósgyőrben 2:1-es vezetésünknél az óriási köd miatt szakadt félbe a meccse, tíz nappal később az újrajátszást 2:1-re nyertük meg. Mindkét mérkőzésünkön ugyanazok léptek pályára.
Érdekes volt az az eset, amikor 1909. október 24-én sötétedés miatt szakadt félbe az FTC-MTK mérkőzés a 83. percben 3:2-es Fradi vezetésnél. Ez esetben az MLSZ úgy rendelkezett, hogy A hiányzó 7 percet játsszák le. Meg is történt az FTC-BAK mérkőzés előjátékaként október 26-án, s az MTK egyenlített. Utána „lendületből” lejátszottuk a BAK elleni meccset is, melyet 3:0-ra megnyertünk.
A világítással egyelőre nem volt bajunk.
Viszont 1947. április 20-án Perecesen (ma Perecesbánya, Miskolc része) a következő történt: „A mérkőzés 50. percében [a Pereces 3:0-ás vezetésnél – YSE] a harmadik gólt fejelő Kertesi olyan lendülettel futott, hogy csak a hálóba kapaszkodva tudott megállni. Az erős rántástól a kapufa eltörött, és a játékvezető lefújta a mérkőzést.”
Az MLSZ először újrajátszást rendelt el, május 21-én 0:0-at játszottunk. Aztán – politika nyomásra, vigyázat 1947-ben voltunk, és bányászcsapatról volt szó – mégiscsak a pályán elért eredményt hagyták jóvá.
Sajnos annál több olyan eset történt, amikor „belső” okokból szakadt félbe a mérkőzés. Sajnos, volt amikor a játékosok nem rendelkeztek elég önfegyelemmel.
1922. május 28-án az MTK elleni mérkőzésünk a Hungária körúton félbeszakadt, mert a játékosok kiborultak a játékvezető ítéletei miatt. Malaky Mihály és Szigeti Imre sem tudták jobb belátásra bírni őket. így egy pont megmentése helyett kettőt ajándékoztunk az MTK-nak (és a bajnoki címet is). Sajnos a közönség partnere volt a játékosoknak.
1926. március 14-én a BEAC játékosai vonultak le 2:2-nél. A két pontot 0:0-lal mi kaptuk.
Ugyanabban az évben április 5-én az FTC-MTK Húsvéti serleg mérkőzés szakadt félbe ma már érthetetlen körülmények közt az MTK hibájából 0:0-nál. (A fennmaradt 18 percet zárt kapuk mögött!!) 16-án játszották le. „A 18 perces utánjátszás 22 szabadrúgással telt el, a 0:0 elég volt a serleg megnyeréséhez. Utána – immár nyitott kapuk mellett – elkezdődött az edzés.
1923. november 4-én a kiállított Vasas játékosok nem akarták a 82. percben elhagyni a pályát. A szövetség utánjátszást rendelt el, melyen nem esett gól, így maradt a 2:2.
1928. december 9-én az Üllői úton 1:0 szegedi Bástya vezetésnél szakadt félbe a mérkőzés. A bíró alaposan a szegedieket segítette, mígnem a 79. percben egy szurkoló berohant, és megütötte a bírót, aki érthetően lefújta a meccset. December 15-én kellett lejátszani a maradék időt zárt kapuk mögött ismét, és maradt a 0:1. A különböző óvások sem segítettek, maradt a 0:1. (Még jó, hogy egy hülye miatt nem kaptuk súlyosabb büntetést.)
Aztán jó ideig ilyen nem volt, egészen 1971 őszéig, amikoris az Egyetértés elleni mérkőzés a 74. percben 0:0-nál félbeszakadt. Az MLSZ salamoni döntést hozott: mindkét felet hibásnak minősítette, és egyik sem kapott pontot.
1983. november 1-én játszották azt a bizonyos „metrófogantyús” meccset a Haladás ellen az Üllői úton. Ott voltam, éppen ráláttam arra a részre, ahonnan állítólag a fogantyú repült. Esküszöm nem volt semmi. Az MLSZ végülis a pályán elért eredményt hagyta jóvá. A Haladás nem fellebbezett, érezték, hogy sárosak ők is. (Ha valaki kiegészítést tud hozzátenni, kérem!)
És végül a tavalyi Diósgyőr elleni meccs. Mint tudjuk, 0:3-mal a Diósgyőr kapta a pontokat. DE utána jött egy hivatalos nyilatkozat az MLSZ-től, hogy Tóth Bence gólja érvényes. Ha viszont a gól érvényes, akkor a játékos szereplése is érvényes… (Most légy okos, Domokos!)
Ám ez semmi! 1950-ig voltak olyan mérkőzések, amelyek egy hazai díjmérkőzés sorozatba is beszámítottak!!
Ha a mérkőzésen nem volt hosszabbítás döntetlen miatt, akkor CSAK a bajnoki mérkőzésként veszem számításba. Pl. 1930. április 20. Hungária 3:3; 1931. április 5. Újpest 1:3.
Ám volt egy mérkőzés, ahol furcsa eredmény született: 1946. június 9: FTC–Újpest 1:1 és 2:1. NA NE – mondja a szegény szurkoló. Ez meg mi??
Hát csak annyi, hogy a Tildy-serleg elődöntőjeként is játszották, Mivel a 90 perc döntetlent hozott, jött a hosszabbítás, amelyet megnyertünk.
De ez viszont nem bajnoki. Akkor mi?
A mérkőzések beszámításánál köt az is, hogy Nagy Béla hogyan kezdte számolni és számozni.
Tehát: bajnoki mérkőzésként tartom számon
1/ amit a szövetség úgy tart nyilván (a kétszer lejátszott mérkőzéseknél a „hivatalosat”)
2/ az utólag törölt mérkőzéseket
3/ a félbeszakadt mérkőzéseket, ha nem játszották újra.
Folytatása követekezik, részben mert a Focitörténész valóban fejfájást kapott.
YSE
És előfordul, hogy az internet világában pl. nem marad fent egy csapat összeállítás. Hiába a technika, ha nincsenek újságírók. Fantasztikus munkát végeztek, akik ezt valaha is kutatták. Kevés csapatnak is van meg. Ilyen részletességgel talán egynek se.
A Focitörténész fejfájást kaphat, de az olvasó arcán inkább a mosoly és a derültség, valamint a csodálat az uralkodó. Kezdjük a csodálattal. Bár én tudom, hogy Imre bátyám egy kész lexikon, de ha egyszer elárulod az, hogyan vagy képes ennyi adat összegyűjtésére és rendszerezésére, „megkönnyítenéd’ az életemet, mert nálam minden totál káosz.
A mosolyt és a derültséget meg az események felemlítése okozza. Ezen meg végképp kidőltem: „a harmadik gólt fejelő Kertesi olyan lendülettel futott, hogy csak a hálóba kapaszkodva tudott megállni. Az erős rántástól a kapufa eltörött, és a játékvezető lefújta a mérkőzést.”
Nagyon kellemes vasárnap délelőttöt szereztél Imre bátyám az írásoddal!