Öngólveszély – felsőfokon
Korányi, a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjeinek egyike ragyogó fizikai felépítésű, atletikus mozgású játékos volt. Gyorsaság, jó rúgótechnika, kitűnő helyezkedési képesség és fejjáték jellemezte. Ugyanakkor — nagyszerű adottságainak a tudatában — hajlott a könnyelműségre.
A Ferencváros (Korányi korábbi egyesülete) történetesen a Phőbusszal mérkőzött — ahová a válogatott hátvéd a Fradi után igazolt — és 9: 1-re győzött… Korányi egyik öngólszagú hazaadása után valaki a nézőtéren megjegyezte:
— Mondtam én, hogy Korányi nincs formában!
— Miért? — kérdezte a szomszédja.
— Azelőtt, amikor még a Fradiban játszott, ilyen helyzetekből védhetetlen gólt lőtt volna.
* * *
A harmincas évek hátvédideálja a sok klubot megjárt Korányi Lajos. Negyven válogatottság fémjelzi a klasszisát, de a Bástya, a Ferencváros, a Phőbus, a Nemzeti, majd a WMFC szurkolóit is „megörvendeztette” egy-két öngóllal.
Különösen fradista korszakában citeráztak a nézők, ha saját kapuja előterében Korányihoz került a labda. A prágai Sparta Praha elleni 1937-es KK-meccsen Króni remekül szerelte Horákot, majd komótosan vezetgetni kezdte a labdát hátrafelé. Horák nem hagyta annyiban, lefutotta, visszaszerezte a bőrt, azután biztos helyzetből fölé lőtt.
Egy Fradi-hívő megtörölte a homlokát:
— Kész szerencse, hogy Horák elvette Lajától a labdát. Korányi biztosan belőtte volna…
Öcskös a levegőben
A Tolán becenévre hallgatott Ferencváros-szerte a hőn szeretett Korányi I Lajos. 1932 őszén a Szeged FC feljutott az élvonalba, így a roppant kemény balhátvéd szembekerült apró termetű öccsével.
Korányi II Mátyás történetesen jobbszélsőt játszott a Tisza-parti gárdában.
A B-közép viharsebesen kiszúrta, hogy Tolán feltűnően kíméli Matyi öccsét. Nem hagyhatták annyiban, hangos bekiabálással kérték számon tőle rettegett keresztezéseit.
A válogatott hátvédben fellobbant a harci tűz és egy óvatlan pillanatban úgy kitette az öcsköst a partvonalon, hogy Korányi II látványos repülés után a futópálya salakján landolt.
A cukkolok aggódva figyelték a gyors kis szélső ápolását, és hírtelen Korányi I ellen fordult a közhangulat. Egy borízű hang recsegte:
— Na Tolán, szorulsz majd, ha ezt megtudja a faterotok…
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Vélemény, hozzászólás?