Eddig sem volt közel, de így nagyon messzire került a továbbjutás
Az UEFA-kupa selejtezőjének első fordulójában a Ferencváros a fehérorosz MTZ Ripo Minszkkel találkozik. Az Üllői úti, első összecsapáson a zöld-fehérek 1-0-s félidőt követően 2-0-ra kikaptak és igen nehéz visszavágó elé néznek, amennyiben továbbjutási terveiket nem adták még fel.
Ferencváros: nulla! Elképzelés nélkül játszott az FTC. Gyenge játék, csak a csoda segíthet. FTC: ennyi, és nem több. Fradi-zakó, papírforma! Már meg sem lepődhetünk az eredményen. Mindig van lejjebb. Szörnyű este az Üllői úton! – ekképp kommentálták a tegnapi lapok László Csaba csapatának csütörtök esti vergődését. Bezzeg a Minszk edzőjének volt oka az örömre
Nyilatkozatok:
László Csaba, a lehetséges ellenfelek ismeretében: – Mindenki ellen tovább kell jutnunk. Anyagilag kétségtelenül a liechtensteini ellenfél lenne a legideálisabb, a Vaduz azonban az egyik legerősebb gárda, amely a következő szezontól a svájci bajnokságban szerepel és véleményem szerint ott is jó eredményeket fog elérni. A fehéroroszok is erősek, ezért úgy is fogalmazhatok, hogy a szakmai és anyagi érdekek most ütköznek egy kicsit. Mivel azonban nem mi választunk ellenfelet, hanem a sorsolás dönt, ezért ez az előzetes latolgatás nem más, mint játék a csapatnevekkel.
A sorsolás után:
Tepszics Ignác: – Szerettük volna elkerülni a fehérorosz csapatokat. Ráadásul még hazai pályán is kell kezdenünk, ami nem könnyíti meg a helyzetünket. Ennek ellenére természetesen csak a továbbjutás várható el a csapattól.
Vass László (pályaedző): – Soha nem kellemes az utódállamok csapatai ellen játszani. Szinte mindegyikükre a rendkívüli agresszivitás jellemző, illetve valamennyi gárda rendelkezik néhány villámgyors, nehezen tartható játékossal. Viszont az is jellemző ezekre az együttesekre, hogy taktikailag általában nem túl képzettek és szervezett, fegyelmezett játékkal le lehet győzni őket. Fehéroroszországban jelenleg is zajlik a bajnokság, már tíz fordulót rendeztek, ellenfelünk ezért kiváló erőállapotban, jó formában várhatja a párharcot, nekünk az UEFA Kupa-párharc lesz az első tétmeccsünk. Ettől függetlenül természetesen csak továbbjutásban gondolkozunk. Már elkezdtük az információgyűjtést, szeretnénk több kazettát is szerezni ellenfelünkről, ha erre nem lesz lehetőségünk, akkor valószínűleg a helyszínen fogom megnézni a minszkiek egyik bajnokiját.
László Csaba: – Igen kellemetlen ellenféllel szemben kell kivívnunk a továbbjutást. Egyelőre csak alap infomációk állnak rendelkezésemre a fehérorosz együttesről: tudom, hogy az előző szezonban jutott fel az elsőosztályban, és hogy csupán osztályozón tudta megőrizni élvonalbeli tagságát, a kupában ellenben remekelt, győzelme révén indulhatott az UEFA sorozatban. Ez az első alkalom, hogy a Ripo a nemzetközi porondon szerepel, ami nyílván óriási motivációt jelent a klub, a játékosok számára. Alighanem hatalmas bizonyítási vággyal lépnek pályára ellenünk, hiszen szeretnének minél tovább „állva maradni”, megismertetve így klubuk nevét az európai futballtársadalommal. Nemigen különböznek a mi céljaink sem: tovább akarunk jutni, és ez úgy gondolom, el is várható a csapattól.
Előzmények:
Az MTZ Ripo Minszk elleni UEFA Kupa-meccseinken László Csaba eltiltása miatt nem ülhetett le a kispadra. A fehéroroszok ellen, pályaedzője Vass László dirigálta a csapatot.
Vass László: – Ültem már vezetőedzőként is pár meccsen a kispadon, ezért a szokásos meccslázon kívül nincs bennem különösebben nagy drukk. Természetesen most nagyobb lesz a felelősség, de nem én döntöm el a mérkőzést. A fiúk pontosan tudják a dolgukat, nem azon múlik a végeredmény, hogy ki adja az utasításokat a kispadról. Nagyon remélem, hogy a lefújás után a győzelmünkről beszélhetnek majd a szurkolók. Az nagyon rossz lenne, ha a lefújás után az én szerepem lenne a legérdekesebb.
A mérkőzés:
Ferencváros – MTZ Ripo Minsk: 0-2 (0-1)
Üllői út, 4.926 néző, vezette: Novo Panics (Mirics, Tutun)
Ferencváros: Udvarácz – Bognár Zs. (Csepregi 77.), Balog Z., Budovinszky, Grósz – Takács Á., Rósa D., Gyepes, Tőzsér (Erős G. 65.) – Bajevski (Bartha 72.), Laczkó Zs.
vezetőedző: László Csaba
MTZ Ripo Minszk: Szulima – Mihnyuk, Sztascsenyuk, Popel, Bilina – Scsegrikovics – Afanaszjev, Mhitarjan (Tarascsik 80.), Zilavec (Malcev 66.) – Todua (Jeremcsuk 55.) – Koncevoj
vezetőedző: Jurij Puntusz
Gól: Tőzsér (37. – öngól), Tarascsik (92.)
Sárga lap: Laczkó Zs. (28.), Tőzsér (40.), Gyepes (58.) illetve Zilavec (27.), Sztascsenyuk (45.), Koncevoj (72.), Szulima (82.)
Az első tíz percben a Ferencváros semmi kétséget nem hagyott afelől ,ki a jobb. A gond magyar szempontból csak ezután kezdődött: gólt nem sikerült szerezni, a minszkiek pedig ha vérszemet nem is kaptak, néha már átlépték a félpályát. Az első komolyabb lehetőség is előttük adódott, de abból nem született gól. Még…
A hazaiakon már ekkor látszott, hogy többen közülük ólomlábakon járnak: nem úgy mentek a sprintek, ahogyan kellene, lassan fordultak a legények és úgy egészében a csapat sem mozgott.
Azon gyorsan lépjünk túl, hogy nincsenek összeszokva – most is lemondtak edzőmeccset, a Honvéd ellen is csak muszájból játszottak, hol akarnak összeszokni? Ráadásul a kezdőben két, csereként egy új igazolás kapott lehetőséget… Idény eleji formáról se beszéljünk, hiszen öt hete(!) tart a zöld-fehérek felkészülése.
így kizárásos alapon három megoldás lehetséges: túledzettek, nincsenek megfelelő kondiban, vagy egyszerűen nem volt kedvük futni.
Meg persze az is elképzelhető, hogy ennyit tudnak, de azért láttunk már ennél jóval erősebb előadást is a fradistáktól, úgyhogy ezt a variációt talán figyelmen kívül is hagyhatjuk.
Az ellenben világosan látszott, hogy pszichésen nem kellőképpen hangolódtak rá a találkozóra. A szovjet utódállamokat képviselő futballcsapatoktól eltérően szokatlanul sportszerű játékot bemutató fehéroroszok ellen a legapróbb problémát is a legnagyobb személyes sértésnek vették a ferencvárosiak és a Budovinszky, Bognár duó vezetésével kértek elégtételt.
Aztán ha nem is volt törvényszerű, de jött a vendégek vezető találata, amely igen szerencsés körülmények között született, hiszen egy távoli szabadrúgásuk Tőzséren irányt változtatva kötött ki Udvarácz hálójában.
A második félidőben megpróbált emelni a csapásszámon az FTC, összességében végül többet birtokolták a labdát, mint az első félidőben, de Rósa remek lövésén és néhány ügyes kiugratáson kívül másra, többre nem igazán futotta.
A fehéroroszok ellenben megpróbáltak passzolni a mezőnyben, de ha kellett, bátran elvállalták az egy-egy elleni párharcokat is, mindennek csak képességeik szabtak határt. Mert lendületük az volt, mint ahogy csapatként is összeszedett és összerakott társaság benyomását keltették.
Ellentétben a hazaiakkal… Tőzsér, ameddig pályán volt, inkább olyan labdákkal vétette észre magát, amelyekről senki sem tudta eldönteni, mihez is akart velük kezdeni. Rósa – akit a közönség többször lekövetelt a pályáról – egyedül nem váltotta meg a világot: néhányszor ugyan odaért a párharcokra, de normális esetben ő mindig ott szokott lenni, úgyhogy láthatóan nem múlt el fölötte nyomtalanul az elmúlt időszak és a tegnap aláírt szerződés. Egy biztos: nem ezzel a meccsel adta el magát külföldre. Gyepesnek is voltak már jobb mérkőzései, mint ahogy a fiatalok sem bizonyították a szurkolóknak: nyugodtak lehetnek, lehet rájuk építeni a (közel)jövőben. A védelem, nos, az sem állt feladata magaslatán, a második kapott gól nem őket dicséri. Igaz, az egyetlen(!) kapura tartó lövés meg nem a zöld-fehérek támadójátékát.
Az új igazolások közül – az Aranyos Imre kinézetű, de nem mozgású és főként nem lendületű – Grósz az elején még vállalkozott felfutásokra, belépett a támadásokba, de hamar feladta és csak a biztosat játszotta. Plusz néhány előreívelés, de mire balhátvédként jobb lábára visszavette a labdát, már régen visszazártak a vendégek.
Budovinszky azonnal közönségkedvenc lehetett volna, de mindig élet- és gólveszélyes szabadrúgásai közül ezúttal azt hozta el, amelyik messze elkerülte a kaput. Ezen kívül annyi nyomott hagyott maga után, hogy a mezőnynél másfél fejjel magasabb középhátvédként három előreívelésnél a labdának hátat fordítva a felugró csatár alá tolta a hátsóját… Harmadikra az ellenfél már nem ment oda, Budovinszky fejére esett a labda, a védő volt talán a leginkább meglepve a mezőnyben a dologtól.
Erős Gábor csereként szállt be, középpályásként rajta látszott a legjobban, nem ismeri a társak játékát.
Kétgólos hátrányban kell felvenniük a harcot a visszavágón a ferencvárosiaknak, de amennyiben a tudást, a képességeket nézzük, még így sem lenne minden veszve.
De mivel hozzá kell számolnunk a formát, a fizikumot, a csapategységet, a nemzetközi rutint, megkockáztatjuk, a motivációt és az erőnlétet is, kijelenthetjük: ettől az FTC-től nagy bravúr lenne a továbbjutás a második selejtezőkörbe – mint ahogy a minszkiektől is, ha adott esetben mennek még egyet -, egy esetleges kiesés után viszont a Ferencvárosnak nem marad más hátra az előttünk álló idényben, mint hogy száz százalékban a bajnokságra koncentráljon.
httpvh://www.youtube.com/watch?v=OQt4BvhxmmE
Nyilatkozatok:
László Csaba: – Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de nem szabad kétségbe esnünk. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de remélem, hogy a visszavágóig ki tudjuk javítani a hibákat. Rendkívül bosszantó, hogy két pontrúgás után, egyéni hibákat követően kaptuk a gólokat. Tudtuk, hogy a fiatal játékosaink még a jövő emberei, de ők egyszer a Ferencváros nagy értékei lesznek, ezért nem hagyom, hogy bárki is bántsa őket. A minszkiek abban voltak jók, amit vártunk, sokat futottak, küzdöttek és veszélyesek voltak a pontrúgásaik. Az út elején állunk, nem adjuk fel, dolgozunk tovább.
Kifejezetten szimpatikus ember Jurij Puntusz, az MTZ-RIPO Minszk vezetőedzője.
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a győzelem feletti boldogságának kifejezését megelőzően nem mulasztotta el megköszönni a magyar vendégszeretetet, a tiszteletet, amely csapatát Magyarországon, Budapesten fogadta.
„Minden kérésünket teljesítették a vendéglátók, csodálatos körülmények között laktunk, és nagyszerű pályán futballozhattunk – mondta Jurij Puntusz. – Dicséret illeti a segítőket, de elismeréssel szólhatok játékosaimról is, akik maradéktalanul megvalósították az eltervezett taktikát. A győzelem ugyan nem tett elbizakodottá bennünket, ha hasonló fegyelemmel játszunk két hét múlva Minszkben is, nem lehet baj a továbbjutással.”
A szimpatikus szakember csupán egyetlen negatívumot említett: nem tetszett neki Budovinszky Krisztián, a Ferencváros középső védőjének durva játéka.
„A hazaiak tizenhetes számú mezben szereplő játékosa végig arrogánsan futballozott, szinte ámokfutóként közlekedett a pályán, állandó sérülésveszélyt jelentett a közelében felbukkanó játékosaimra…”
Természetesen kíváncsiak voltunk, mit szól mindehhez Budovinszky Krisztián.
„Nem értem a vendégek mesterét, hiszen a fehéroroszok is ugyanolyan keményen futballoztak, mint mi – reflektált a kritikára a Ferencvárosban csütörtökön bemutatkozott labdarúgó. – Egyáltalán nem voltam arrogáns, szerintem nem játszottam durván. Egyébként pedig, ha alattomosan játszottam volna, akkor a játékvezető miért nem adott egyszer sem sárga lapot nekem? Persze a minszkiek sem szentek, hiszen mindannyian megkaptuk a magunkét, ők sem fogták vissza magukat a párharcok során. A keménység terén sok jóra a visszavágón sem számíthatunk, de nem kell félteni minket: nem kenhetnek majd kenyérre bennünket…”
Bizonnyal így lesz, ám Minszkben futballozni is kellene majd…
(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)
Vélemény, hozzászólás?