A Ferencváros bajnokságra tör

Az Üllői úti stadion látványa mindig lenyűgözi az érkezőt. Most elszomorí­tó a kép. Az ékszerdobozból hiányzik a dí­sz, a zöld gyep, s í­gy egy kicsit sivár a kép…

Az orvosi szobában Rákosi Gyula és Szűcs Lajos, a két pályaedző a játékosok testsúlyát ellenőrizte a hétvégi pihenő után.

— Újra „hazai földön”? — érdeklődtünk  Rákositól.
— Régi vágyam teljesült, ugyanis nagyon sokat köszönhetek a Ferencvárosnak. Az egyesület vezetői megkerestek és kértek, jöjjek vissza. Az első szóra vállaltam. A szí­vem idehúz, hiszen fradista voltam, vagyok és az maradok, ameddig élek. Jól érzem magam, jó társaságba kerültem, kitűnő a hangulat. Kellemesen csalódtam a játékosokban, igazán derekasan dolgoznak.

— Milyen lesz az ősz?
— Ebben a csapatban sok van. Ha mindenki továbbra is lelkiismeretesen készül, ott leszünk az első három hely valamelyikén.

Novák Dezső érkezett, de máris hí­vták az elnökhöz.

Az óra reggel 9-et mutatott. Szűcs Lajos megjegyezte:
— Zsiborás, Kakas és Pölöskei késik!
— Mostantól számoljuk a büntetéspénzt — toldotta meg Rákost.

Szűcs Lajostól megkérdeztük, folytatja-e a játékot alacsonyabb osztályban?
— Annyi rosszindulatú megjegyzést kaptam, hogy inkább abbahagytam. Pedig nagyszerű volt…

Zsiborás több mint 20 perces késéssel végül befutott. A mamáját kellett orvoshoz vinnie.
Kakas és Pölöskei viszont még sehol. Egy  hang  a   folyosóról.
— Kakas biztosan a Fáy utcában edz.

A játékosok labdával a hónuk alatt elindultak az edzőpályára.

A visszaérkező Novák Dezső az edzői szobába invitált. Közölte, hogy Pölöskei igazoltan van távol. Először a felkészülésről beszélgettünk.
— Petöházán nagyon jó körülmények között dolgoztunk — kezdte a vezető edző —, az uszoda, a pálya, az étkezés, a szállás 200 méteres körzetben volt. Csak az zavarta a felkészülést, hogy a társaság kétfelé szakadt. Sőt a válogatottak is két részletben kezdtek, Pölöskei önszorgalomból már az első hét végén, Rab és Nyilasi viszont egy   héttel   később.

— Milyen volt a lisszaboni túra?
— Elégedett vagyok a csapat játékával. Három heti kemény edzéssel és néhány mérkőzéssel a hátuk mögött a Benficát is meglepték a mieink. Kikaptunk ugyan 4-2-re, de a játékban végig egyenrangú partnerek voltunk. Elemi, egyéni hibákból kaptuk a gólokat, amit még a  játékhiány  okozott.

— Kiket igazoltak?
— A játékoskeret hellyel közzel megegyezik a tavalyival, nem ment el senki. Visszakerült hozzánk a saját nevelésű Bánki, akit tavaly kölcsönadtunk a Ganz-MÁVAG-nak. Úgyszintén leigazoltuk Ruboldot, aki tőlünk került a Kossuth KFSE-hez, majd kölcsönadtuk Budafokra. Az ifjúsági csapatból felhoztuk Mészárost. Tulajdonképpen Dózsa az egyetlen, aki nem Fradinevelés. A névsorból látszik, hogy kiegészí­tő embereket igazoltunk.

— Hogy jest a húszas keret?
— Zsiborás, Kakas. Jancsika, Szántó, Judik, Dózsa, Beles, Takács, Ebedli, Nyilasi, Pogány, Szabadi, Kvaszta, Murai, Szokolai, Pölöskei, Koch, Rubold, Bánki, Mészáros.

— Szükség volt egy újabb középhátvédre?
— Tavaly két söprögetővel játszottunk. Az ősszel Judik, a tavasszal Beles szerepelt ezen a poszton. Judik játékával elégedett voltam. Beles megfelelt, de neki nem ez az igazi helye, balhátvédként sokkal többre képes. De igazából nem volt megnyugtató egyikük játéka sem, ezért igazoltuk le Dózsát, akiről sok jót hallottam.

— A hátralevő napok programja ?
— Augusztus 10-ig itthon vagyunk, utána Spanyolországba repülünk és 11—14. között Sevillában szerepelünk egy tornán. Majd Portóba utazunk, és 15—17. között egy vagy több mérkőzést játszunk. Aztán ismét Spanyolország következik, méghozzá 13—22. között Elchében újabb tornán veszünk részt. Végül egy napra útba ejtjük az Üllői utat, majd 24-én Athénba utazunk és az AEK ellen lépünk pályára. 26-án jövünk haza, í­gy az első bajnoki mérkőzést a Szombathely ellen 29-én játsszuk.

— Mit vár az új bajnoki évtől?
— A célkitűzés az első három hely valamelyike. A Ferencvárosban azonban mindig az első hely az igazi cél.

— Ha holnap kezdődne a bajnokság, milyen csapatot küldene pályára?
— Kakas — Jancsika. Dózsa, Rab, Takács — Ebedli, Nyilasi, Pogány — Murai, Szokolai, Pölöskei.

— Koch?
— Egy évet halasztott. Korábban edzés nélkül is sokszor jutott szerephez. Ezentúl viszont, csak a focival foglalkozik, remélem, helyet követel magának a csapatban.

— Szántó?
— Nemrég kezdte el az edzéseket, a combjában volt egy szakadás, sajnos, rásérült. Most visszamegy katonának.

Az elnöki szoba irodájában nagy volt a sürgés-forgás. Losonci Tibor ügyvezető elnök éppen játékosszerződésekről tárgyalt. A titkárnő Madridot hí­vta túraügyben. Kakas is belátogatott az elnöki szobába.

Bokros teendői közepette az ügyvezető elnök szakí­tott ránk néhány percet.
— Komoly munkával készülünk az új bajnoki évre — mondta Losonci Tibor. — Jobb volt a felkészülés, mint az előző években, s úgy érzem, a játékosállomány alkalmas arra, hogy megnyerje a bajnokságot.

— Hol tart a Kakas-ügy?
— Sehol!

— Mint hirlik, a kapus mindenáron menni akar.
— Lejárt a szerződése, de egy évig még igényt tartunk rá. Azért, mert a Vasas elengedte Mészárost profinak, most nekünk fájjon a fejünk? Nem tartom helyesnek és jónak, hogy attól a csapattól vegyenek el kapust, amelyik nemzetközi kupában szerepel. Kakasnak egyéves szerződést kí­nálunk és aláí­rtam a kadatási lapját 1983-ra. Egyébként ő a kezdőcsapat tagja, vele indulunk.

— Mi az oka annak, hogy nem készült el a pálya gyepszőnyege?
— Úgy terveztük, hogy július 15-én kész lesz az új pálya. Amikor felszedték a régi gyepszőnyeget, akkor derült ki, hogy elrozsdásodtak a korábban lefektetett csövek. Mintegy 30 centiméter földet kellett eltávolí­tani. Hoztak új földet, megcsinálták a csöveket, de kiderült, hogy nem megfelelően, í­gy újra leszedték az egészet. Októberre í­gérik, hogy átadják a pályát, de én már ebben sem bí­zom.

A játékosok az edzőpályán gyakoroltak. Az edzés a végefelé közeledett. Kétkapus játék folyt a zöld gyepen, élvezet volt nézni a kemény összecsapásokat. Talán megmozdul valami! Az öltözőbe menet Nyilasi Tibort faggattuk.
— A tavaszi formát szeretnénk őszre átmenteni. Amióta itt vagyok a Fradiban, mindig kötelező volt az első három hely valamelyikét elnyerni. Most is ebből indulunk ki. Aztán ott van a nemzetközi szereplés. Nehéz az ellenfél, de ránk férne, hogy egy fordulón túljussunk.

— Személy szerint mit vár az ősztől?
— Két csapattal kevesebb van. í­gy kevesebb góllal el lehet jutni a csúcsra. Csatárnak mondom magam, teljesí­tményemet mindenki úgy méri, hogy rúgtam-e gólt vagy sem. Ha nem találok a hálóba, hiába futok és szerelek rengeteget, mindez kevés. Szeretnék sokszor feliratkozni a góllövők közé, de persze nem az a lényeg, hogy én hányszor találok a hálóba, mindegy, hogy melyikünk rúgja, csak Fradi-gól legyen.

— Hova várja a csapatot a bajnokság végén?
— Egy jó rajttal el tudjuk vinni karácsonyig, mondta egy régi edzőnk. Tényleg sok múlik azon, hogy milyen lesz a kezdés. A dobogón szerintem mindenképpen ott leszünk.

Úgy látszik, a zöld-fehérek a bajnokság kezdetén odadobják azt a bizonyos kesztyűt, s vállalják a „párbajt”. Hogy mi lesz a végén, arról még korai lenne beszélni. Egy biztos, a Fradi bajnokságra tör!

Boross Dezső