A Fradi dicső kupamúltja – 1980-1989
Az 1980/81-es küzdelemsorozat már a kezdet kezdetén is élénk visszhangot váltott ki.
A kiírás szerint ugyanis a négy „európai kupacsapat” (Bp. Honvéd, DVTK, Újpesti Dózsa, Vasas) -nemzetközi kötelezettségeire való tekintettel- óriási előnyt kapott. Csak a negyeddöntőben kapcsolódtak be a kupasorozatba, akkor, amikor a szintén idáig jutott csapatok (MÁV-DAC, FTC, Nyíregyháza, MTK-VM) már fél tucat meccset játszottak … Mivel a „kiemeltek” sikerrel vették ezt az egy (!) akadályt, már az elődöntőre, illetve a döntőre készülődhettek.
A Ferencváros a SZEOL AK (3-1), a Dunaújvárosi Épitők (6-2), a H. Szabó Lajos SE (2-1) és a PMSC (3-1) legyőzésével került a legjobb 8 közé, ahol a döntőig jutó DVTK jelentette a sorozat befejeztetét (DVTK – FTC: 1-0).
A következő szezonban egy kupamérkőzést játszott a csapat: MTK-VM – FTC: 2-0.
Az 1982/83-as szezonban lemásoltuk a két évvel korábbi szereplésünket. A Hatvani KVSC (5-0), a ERDÉRT (4-1), a Szarvasi Főiskola (7-3) és a 22. sz. Volán (5-2) legyőzésével került a Ferencváros a negyeddöntőbe, ahol a Bp. Honvéd csapata volt az ellenfél. Nyilasi hiába duplázott, 120 percnyi játék után 2-2 volt az eredmény következtek a büntetők, amelyet a kispestiek 12-11! arányban megnyertek.
Az 1983/84-es idényben ismét a negyeddöntőben véreztünk el hosszabbítás után, ezúttal a Siófok ellen (2-4), akik másodosztályú csapatként megnyerték a sorozatot.
A következő kiírásban már szinte hagyományszerűen fejeztük be a sorozatot a negyeddöntőben. 1985 április 10-én a Bp. Honvéd ellen játszotta az FTC kupamérkőzését, amelyet 2-1-re elveszített. A Bp. Honvéd megnyerte a sorozatot, felülmúlva azt a Tatabányát, amelynek kispadján dr. Lakat Károly ült.
Az 1985/86 évi Ferencváros kerete
Az 1985/86-os kiírásban a Csengőd (4-0), a Kecskeméti TE (2-0), a Peremarton (2-0), a DMVSC (2-0), a Nyíregyháza (3-1), az Eger (4-1) legyőzésével került a döntőbe az FTC, ahol a Vasas csapata volt a döntő másik résztvevője.
A Dalnoki Jenő edzette csapat így állt fel: Zsiborás – Hámori Gy. , Pintér , Strausz – Zsivótzky , Takács László , Szántó G. , Kincses – Kvaszta , Palkovics , Zsinka
Csere: Bánki J. , Keller
Az egyetlen 0-0-ás kupadöntő drámai feszültségű volt. Két kiállítás is borzolta az amúgy is felfokozott hangulatot. No és a kölcsönösen kihagyott óriási gólhelyzetek. A legnagyobb Vasas helyzet a 80. percben adódott: Kovács 6 m-ről leadott fejesét Zsiborás parádésan kiütötte, a labdára berobbanó Izsó az ötösről ismét fejelt -a ferencvárosi kapus ezt lábbal védte- majd következett a „mesterhármas”! Teodoru kapásból a kivédett labdát kapu mellé lőtte.
Aztán két óriási ferencvárosi lehetőség következett: Strausz beadását Bánki a hálóba fejelte -de hiába emelkedtek a magasba a kezek- Huták lesnek itélte az esetet … Rögtön ezután Kincses a kapu torkából hibázott! A hosszabbításban sem esett gól, így a 11-esek következtek: a Pintér-Teodoru pár után 1-1, Strausz-Borostyán 2-2. Ekkor következett, mint később kiderült – a sorsdöntő 11-es. Szántó gyenge, félmagas labdáját Kakas kivédte! Birinyi viszont a Vasasét könyörtelenül be lőtte 3-2! Kincses „egyenlített” 3-3. Kovács lövésévei 4-3. Az utolsó körben Takács lőtt a bal sarokba 4-4 -majd utolsóként Csorba biztos lábbal lőtte az ötödiket- a kupasikert jelentő 11-est.IIlovszky Rudolf: – Utolsó mérkőzésem volt ez a kispadon a Vasas csapatánál. Boldog vagyok, hogy újra segíthettem az együttesnek.
A bucsúzó edzőt játékosai vállukra kapták, majd a magasba emelték … A Buda Istvántói átvett kupát pedig Birinyi István emelte a magasba.
Az 1986/87-es szezonban ismét a negyeddöntőben fejkezte be az FTC, ezúttal a Vasas bizonyult jobbnak (1-1 és 0-1). A következő esztendőben a Szentesi Vízmű csapatán túljutottunk (1-0), de a Volán ellen (1-2) kiesünk a kupasorozatból.
Az évtized utolsó kiírásában ismét döntőtt játszott a Ferencváros. Az SBTC elleni 3-1 és a Haladás elleni 2-0-val jutott a csapat a legjobb 8 közé, ahol két mérkőzésen dőlt el a továbbjutás. A négy közé jutásért a Répcelak csapatát 3-0 és 4-1 arányban léptük le. Az elődöntőben a Siófok volt az ellenfél (1-2 és 3-0), következett a döntő ahol a bajnokcsapat, a Bp. Honvéd volt az ellenfél.
A Rákosi Gyula edzette FTC így állt fel: Józsa – Simon T. , Pintér , Keller – Páling , Topor , Limperger , Bánki J. – Fischer , Dzurják , Dukon
Csere: Wukovics , Fonnyadt
A Népstadionban felfokozott hangulatban kezdtek a csapatok, felváltva forogtak a kapuk veszélyben. 0-0-ás félidő után a 48. percben a remekül kapura törő Keller lövését Disztl bravúrral szögletre ütötte. A beívelt labda alól Fischert a 11-es ponton kilökték a labda alól, de a bíró sípja néma maradt…
A 64. percben Fodor elvette a labdát Pintértől majd 15 m-ről a hálóba lőtt! A meccs végén a Honvéd teljesen beszorult, de Dzurják, Fischer majd Limperger is kihagyta a gólszerzési lehetőségeket. Limperger például 12 méterről fejelt az üresen maradt kapura, ám a visszafutó Disztl bravúrral a léc alól kiütötte a labdát…Rákosi Gyula: – Nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudtunk élni a kupa elnyerésével. Húsz percet játszottunk úgy, hogy lelkes, nagyszerű közönségünk is meg lehetett velünk elégedve. Még ezzel a 20 perces hajrával is nyerhettünk volna, de rendkívül balszerencsések voltunk.
Both József: – Boldog vagyok, hogy a bajnokság megnyerése után sikerült az MNK-t is elhódítani. Szívből gratulálok játékosaimnak, hogy ilyen nehéz körülmények között, az utolsó időszakban felnőttek a feladatok megoldásához. Az utolsó 15 percben beszorultunk, de végső soron diadalra tudtuk juttatni akaratunkat.
A kupát az MLSZ akkori újdonsült elnöke dr. Laczkó Mihály adta át Csuhay Józsefnek.
Két kupadöntőt játszott a Ferencváros a ’80-as években: az egyikben főszerepet játszott az ex-ferencvárosi, jelenlegi kapusedzőnk Kakas László, a másikban a később a Ferencvárosba igazoló kedvenc Fodor Imre.
Kakas László
Fodor Imre
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ebben az ídőszakban kezdtem feljárogatni Budapestre mérkőzésekre.1986.4.5. a pontos dátum amikor elösszőr voltam Fradi meccsen Békéscsabán kivűl.Eddig az ídőpontig csak akkor láthattam élőben szeretett csapatomat amikor Csabán játszottak.1986-ban a honvéd elleni meccs volt az amire felutaztam és a helyszinen szurkoltam végig.Ezt aztán több is követte ,többek közt a fentebb említett két vesztes kupadöntő is.A 80-as évek végén kezdődőtt el az a csoda ami a mai napig is tart.Bár akkor még tizenéves gyerek voltam míg ma már közel vagyok a 40-hez,de az érzés semmit nem változott.Ahányszór eljutok a Szentélybe-legyen az ellenfél a dózsa vagy a Cegléd-mindig eltölt valami hihetetlen jóérzés.Gyermekies öröm lessz rajtam úrrá mikor belépek a stadionba és hálát adok a sorsnak,hogy ott lehetek.Ez talán sokaknak furcsa lehet,de én ritkán tudok elutazni egy-egy hazai meccsre így mindegyik ünnep számomra.Olyan esemény amikor elfeledem a minden napok gondját baját.Nem számít semmi más csak az,hogy ott lehetek és szurkolhatok a Csapatnak.S bár a sok-sok szép győzelem mellet volt nem egy csalódást okozó vesztes mérkőzés soha nem bántam meg,hogy időt és pénzt áldoztam rá.
Nem bántam meg azért se mert megismerhettem sok remek embert akik hasonlóan gondolkodnak a Fradizmusról mint én .Akiknek a címer,a két szin,és a három E sokat jelent.
Mert nem az számít mit kapsz a Fraditól,hanem az,hogy mit adsz a Fradinak!
FRADI VOLT FRADI LESZ ,MíG A FÖLDÖN EMBER LESZ!!!