A válogatottak ünneplése

(fotó: Török Péter gyűjteményéből)

A Magyar Labdarugók Szövetsége egy régebben hozott határozata értelmében, mindazon játékosokat, kik valamikor a M. L. Sz. repräsentativ csapatában szerepeltek „honorcap“-okkal tünteti ki. 49 játékost talált eddig méltónak arra, hogy a szí­neit külföldi csapatokkal szemben képviselje s ezeknek a tiszteletbeli sapkákkal való megjutalmazását felhasználja arra, hogy a játékosokat bankett keretében ünnepelje. A bankett sikerültnek éppenséggel nem volt mondható. A játékosok nagy része nem jelent meg, az egyesületek kiküldöttjei pedig oly csekély számban voltak képviselve, hogy az ünnepeltetés külső képe nagyon szegényes volt. A banketten uralkodott hangulat is nyomott volt s azt az elhangzott tósztok sem tudták emelni. Az első felköszöntőt Banovich Kajetán elnök mondotta. Éltette a válogatottakat s buzdí­totta a jövő embereit! Komoly, tartalmas beszéde után Németh Andor szöv. titkár olvasta föl a kitüntetett játékosok névsorát.

Borbás Gáspár, Nagy Ferencz, Pokorny József 5 játékkal. Berán József, Holics Ödön 4 játékkal. Braun Ferencz, Gorszky Tivadar, Kiss Gyula, Kolhanek József, Károly Jenő, Niessner Aladár, Ordódy Béla, Pozsonyi Imre, Skrabák Győző, Vincze Károly 3 játékkal. Bádonyi Gyula, Bayer Jenő, Blazsek Ferencz, Bodor Ödön, Hajós Alfréd, Koch Nándor, Lucius Károly, Mannó Miltiades, Sipos Ernő, Weisz Ferencz 2 játékkal. Aschner Jakab, Bienenstock L., Buda István, Fehéry Ákos, Friedrich István, Gabrovitz Emil, Gilly, Gillemot Ferencz, Koch Lexi, Klebersberg Géza, Kertay, Kisfaludy Árpád, Misky Ferencz, Minder Frigyes, Manglitz Ferencz, Nirnsee Gyula, Oláh Károly, Ray Ferencz, Róka János, Sábián Jenő, Steiner József, Sár Izidor, Szentey János, Windet Fred 1 játékkal.

[Nemzeti Sport: Egyletek szerint a FTC. 8 játékossal 24 játékkal, a BTC. 12 játékossal 22 játékkal, a MUE. 8 játékossal 12 játékkal, a MTK. 4 játékossal 10 játékkal, a Postás 8 játékossal 8 játékkal, a MAFC. 6 játékossal 8 játékkal, a MAC. 3 játékossal 6 játékkal, a 33FC. 2 játékossal 5 játékkal, a BEAC. 1 játékossal 2 játékkal, a BSC. és a Főv. TC. 1 játékossal 1 játékkal volt képviselve.]

Két játékos Sábián és Windet elhunyt s a Szövetség kegyeletből szüleiknek küldte meg a sapkákat. A sapkák piros bársonyból készültek, elől a szövetség arany monogrammjával és az évszámmal, amelyben az illető résztvett a válogatott csapatban. A szétosztás után megindult a toasztok árja. Láng József a Tornaszövetség nevében üdvözölte a társszövetséget. Siket Traján igen szellemes, szónoki lendülettel elmondott beszéde után Neuwelt a szövetség elnökét, Banovits Kajetánt köszöntötte fel. Borbás Gáspár a játékosok nevében megköszönte a kitüntetést. Horváth Ferencz a Budapesti Torna Clubot, mint a footballsport első kultivalóit, kiknek sorából a legtöbb válogatott játékos került ki, bár nagy részük már egyéb és más ok miatt nem tagja a B T. C-nak. Hajós Alfréd Stobbe Ferenczet, mint a magyar footballsport megteremtőjét köszöntette fel. Beszéde után perczekig ünnepelték Stobbét, a szövetség kapitányát, ki ötletekben gazdag felköszöntőjében szí­nes visszapillantást vetett a magyar footballsport múltjára. Beszéltek még Langfelder Ferencz, Füzesséry Zoltán dr., majd ismét Siket és Banovits, ki Löwenrosen Károlyt, mint a munkás football-csapatok képviselőjét köszöntötte fel. Löwenrosen fogyatékos magyarsággal, de annál tökéletesebb őszinteséggel válaszolt s egyik-másik igazmondása kissé kellemetlenül érintette azokat, kik akarva nem akarva találva érezték magukat. A társaság még jó ideig együtt maradt s éjfél lehetett, mikor a veressapkások raja elhagyta az ünnepély szí­nhelyét.

*

Az ünnepeltetés ténye különben eddig teljesen rendjén volna. Vannak azonban a Magyar Labdarugók Szövetségének egyéb erkölcsi kötelezettségei mint a játékosoknak etetés itatása és „honorcap“-okkal való megjutalmazása. Ötödik esztendeje küzdenek a magyar csapatok a bajnokságokért és a szövetségi dijért, melyekre a M. L. Sz. dijakat tűzött ki. A dijak árát a bajnoki s nemzetközi évad végi osztályozó mérkőzések jövedelméből vélte megtérí­teni; s ezért a bajnoki matchek nettója után 10 %-ot, az osztályozó és nemzetközi (repräsentativ csapatokkal) matcheknek pedig teljes jövedelmét szinte az érmekre, melyek, puszta mennyiséget már a 100-at jóval túlhaladta. Évről-évre halasztja e dijak kiadását, évről-évre nagyobb lesz a Szövetség e legfontosabb kötelezettségének arányai s most, hogy a magyar-osztrák nemzetközi match révén tekintélyes jövedelemre tett szert, mindenesetre észszerűbb és méltányosabb dolog lett volna a „honorcap“-ok és a kiosztással kapcsolatos lakoma költségei helyett a régi tartozásokat törleszteni s elsősorban az egyesületekkel — melyek tekintélyes anyagi és erkölcsi hozzájárulásukkal gyarapí­tották a Szövetség vagyonát — szembeni kötelezettségeknek eleget tenni.

(Sport-Világ & Nemzeti Sport, 1905. június 11.)