Adventi naptár, A HUSZONÖTÖDIK BAJNOKI CÍM
Még 3-at kell aludni
Nagy L. naplója: FTC – 1995 június
Akkor még mindenki a helyén ült, amikor a díszbeszédek elhangoztak, de a hangulat egyre fokozódott. Az érmek kiosztása közben, aztán, egyszer csak mindenki megmerevedett, hisz a győzök tiszteletére eljátszották a Himnuszt. Valamennyien meghatódottan hallgatták az „Isten álld meg a magyart !”. Amikor a „Hajrá Fradi, Hajrá Fradi, hajrá fiúk mert fő a győzelem !” zengett, az egész kompánia a vacsoráját fogyasztotta. A Táncsics közben meg csak cammogott-cammogott, körbe-körbe. A hajon azonban egyre nagyobb lett a forgalom, a nyakkendők meglazultak, és az enyhén zilált frizurák alatt az torkok dalolásra nyíltak. Ezért, ugye nem jár felfüggesztett…
„Ezt egy életen át kell játszani.” Állítólag még Novák Dezső is, ha csak egy pillanatra is de elmosolyodott. Az ünneplők a protokol szabályait lassan a Duna éjébe hagyták veszni. Akkor már hajnalodott és túl voltunk egy légitámadásszerű tűzijátékon, valamint egy Albert, páros éneklésen, ám a hangulat nem zuhant a folyóba a petárdákkal együtt. A fedélzetmester hajnal felé Lipcsei Péter volt és kezében a mikrofonnal, Pataki Attila dalát kezdte énekelni: „A kör középén állok”. Mindenki táncolt és vigadott. Aztán csönd lett. Már indult volna mindenki hazafelé, amikor Simon Tibor figyelmet kért (nem hangosan, csak egy intéssel) és elindított egy számot. :”Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok még nem tudom..” A fedélzeten egymás nyakába borulva állt a Portugáliába szerződött Lipcsei és a távozó Balogh Tamas. Így búcsúzott és ünnepelt az 1994-95-ös labdarúgó év legjobb magyar csapata.
A szemekben apró kis könnyekkel.
Vélemény, hozzászólás?