Ahol mindenki köszönt
Az FTC Baráti Kör januári összejövetelén a népligeti edzőközpont megtekintése volt a fő eseménye. Sajnos a korai sötétedés miatt csak részben sikerült a túra, a komplexum szabadtéri részeit és csarnokait egy későbbi időpontban látogatjuk meg.
Amit viszont megnézhettünk az lenyűgöző volt, csak azért nem dobálózok a jelzőkkel, mert a múltunk feldolgozása közben sok mindent tanultunk, de legfőképpen azt, hogy ha nyer a csapat akkor minden szép és jó, ha veszít akkor meg minden rossz. Most holtszezon van 😉
Nem is szeretném szaporítani a szót, csak a címet megmagyarázni, mert a képek önmagukért fognak beszélni. Alig két perc séta után, amikor még csak a kapusok edzőpályája és a kicsi műfüves között sétáltunk megálltunk és értetlenül kerestük a magyarázatot, hogy nem tudunk egy fél mondatot sem beszélni egymással, mert mindig ránk köszön valaki. Mielőtt valaki félreértené nem Rudas Feri bácsi és Springer Miki bácsi voltak a beszélgetőtársaim, hanem egyszerű névtelen Fradi szurkolók. A rejtélyre hamar választ kaptunk kísérőnktől, itt mindenkit arra tanítanak, hogy köszönjön az edzőközpont területén, ha találkozik valakivel. Tudom sokan megmosolyognak, és azt mondják ez természetes. De nem a mai világban.
Tempó, Fradi!
T. „…eltéved…”!
Csak sajnálni tudlak. Javasolnám, hogy próbáld ki milyen az amikor egyszer örülsz valaminek. A „plázába” ugye nem akarsz majd bemenni a nyitó meccsre, vagy csak hőbörögsz akkor is valamiért.
Leírom, hátha segít:
Soha senki sem mondta, hogy nem Albert Stadion lesz az új pálya neve az Üllői út 129. alatt.
Régóta nyílt titok, hogy két szobor lesz a főbejárat két oldalán, ha az egyik a Springer, akkor talán nem nehéz kitalálni a másikat sem.
Ha igazak a pletykák és a múlt heti építészeti újságban leírt félinformáció akkor még valami nagyon érdekes „szobor-csoport” is komoly területet fog elfoglalni, amit a területről megjelent
rajz is alátámaszt.
És egy kérdés mindenkinek: A megmaradt területen milyen sportcentrumot lehetne létrehozni, amire kb 1 pálya férne el épület nélkül, egy nyolc sávos úttól 10 méterre?
Ahogy olvasom, még ott is hibát keres „eltévedt jelen”, ami tényleg szép, kulturált és minden ízében a fociról szól. Személy szerint én is jobban örültem volna annak, ha mindez az új stadionban valósul meg, de ez nem világtól elrugaszkodó megoldás.
2012 nyáron amikor dr. Sárosi György síremlékét kutattuk fel és koszorúztuk meg Genovában, megálltunk a város stadionja előtt, mert találkozni szerettünk volna egy volt játékosunkkal. Meg volt beszélve, de szólt, hogy elhúzódott az edzés és mivel a csapat sportcentruma több km-re van a stadiontól, már nem ér oda a találkozóra.
Ami a szurkolói kártyát illeti, a mai napig nem értem mi a gondja vele. Lehet, hogy én eretnek vagyok, de büszke vagyok rá és mindig magamnál is hordom. Az már más kérdés, hogy eddig nem nagyon tudták kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, de a hírek szerint az új stadionban már sokkal több mindenre lehet majd használni.
Múltja nincs a „játékos importnak”, de nem csak nálunk, hanem az egész világon. Amikor a Fradi a csúcson volt – hatvanas évek – az angol csapatoknál csak angolok játszottak. Ma ha megnézi a M.City-t, már angol sincs a csapatban, mégis telt ház előtt játssza a mérkőzéseit.
Arról persze lehet vitázni, hogy ez jó vagy rossz, de ez annál sokkal mélyebb és összetettebb, hogy néhány frázissal elintézzük.
Szép csöndben elköltöztünk az Üllői út 129.-ből.
Az angolt pár száz méterért „karóba akarták húzni”, most meg kerületet is váltottunk.
Miért (volt) titok?