Ami élre vitte a Fradit

Egy kis anatómia a csodálatos szí­vről

Vegyük kezünkbe kicsit a sztetoszkópot és vizsgáljuk meg annak a hí­res Fradi-szí­vnek a tüneteit. Miből is áll ez tulajdonképpen és hogyan keletkezett.

— Kezdjük a vizsgálatot. Kérem az elsőt! Neve, kora, foglalkozása?

Kocsis Sándor

KOCSIS SÁNDOR 19 éves, az iparügyi minisztérium tisztviselője.

– Mióta érzi magában a Fradi szí­vet-dobogni?

— Kérem én még jóformán járni sem tudtam, amikor már az apámmal együtt minden Fradi-mérkőzésen ott voltam. Azután „srác” koromban, ha rugdalóztunk a grundon, mindig azt képzeltem, hogy zöld-fehér mez van rajtam. De csak akkor kezdődött a betegség komoly lenni, amikor a KTC-kölyökből a Fradi-kölyökbe kerültem. Zöld-fehér mez, hogy ezt is megérhettem! Ekkor már minduntalan megbizsergett bennem valami, ha mérkőzés előtt megláttam az öltözőpadokra kikészí­tett zöld-fehér szerelést.

— És mikor volt a döntő pillanat?

— Amikor először kerültem be nagy Fradiba ! Szédültem, támolyogtam a boldogságtól, amikor a „B”-Közép Hajrá Fradija felcsattant. Azt hiszem a nagy izgalom miatt történt, hogy nem nyújtottam teljes tudásomat és kikerültem a csapatból. De már ezt sem sajnáltam. Egyszer belekóstoltam, mi az igazi Fradistának lenni s tudtam, csak idő kérdése, hogy újra bekerüljek az első csapatba. S most, egész héten csak a vasárnapot várom, hogy kifussunk a pályára és felzúgjon a HAJRÁ FRADI!

— Ki a következő?

GYETVAI LÁSZLÓ

— Kora, foglalkozása?

— 29 éves vagyok, tisztviselő az Elektromos Műveknél.

— Magánál egy kicsit beteg a Fradi-szí­v!

— Nem tudok aludni kérem a gondoktól. Én valamikor állandó tagja voltam nemcsak a Ferencvárosnak, hanem a válogatott csapatnak is. 20 alkalommal húztam magamra a cí­meres mezt. És annak ellenére, hogy 1937-ben kerültem be a nagy Fradiba, 1942-ben megsérültem. Azóta már teljesen meggyógyult a sérülésem, de mégsem megy úgy a játék, ahogy akkor ment, lehetetlen, hogy elfelejtettem volna futballozni!

— Nyugodtan kérem, tartsunk sort! Mondja el, hogyan került a Fradiba?

— Végigjártam én az egész Fradi iskolát. A kölyökben kezdtem, azután ifi lettem, majd bekerültem a kettőbe és azután az egybe. Olyan élvezet volt végigszáguldani a pályán s bevágni egy olyan igazi Gyetvás-bombát, miközben a közönség örömujjongásba tört ki. S most itt vagyok, teljesen egészségesen, a szí­v is a régi, a lábaim sem torzultak el, s mégsem megy a motor…

— De hiszen az utóbbi időben megint többször játszott az első csapatban.

— Tessék elhinni, én vagyok legkevésbé megelégedve magammal. Hiába minden, nem a régi Gyetvás az, aki ma a pályára lép. Még van valami félelem bennem, még nem simul úgy a lábfej lövés előtt a labdához, mint régen. De azért nem adom fel a harcot. Bele kell jönnöm ! Fiatal vagyok, erős, kell, hogy felzúgjon még góljaim után a Hajrá Fradi !

—  A következő?

Kispéter Mihály

KISPÉTER MIHÁLY

— Mikor született? Foglalkozása?

— 1920-ban. A MÁV alkalmazottja vagyok, az Istvántelki főműhelyben dolgozom.

— Ön közismerten az egyik leglelkesebb játékos a Ferencvárosban. Mit érez játék közben?

— Tessék elhinni, a látszattal és minden ellenkező hí­reszteléssel szemben egyáltalában nem izgulok. Helyesebben, ami kis izgalom van bennem, az is inkább csak a kisebb mérkőzéseken érzem. Viszont az igaz, hogy úgy érzem a pályán, az utolsó leheletemig harcolni kell a győzelemért. Ez azonban nekem született tulajdonságom. Nem mondom, mikor a Fradiba kerültem, ez még fokozódott. Bár valószí­nűnek tartom, hogy már eleve azért igazoltak le engem, mert tudták, hogy méltó leszek a zöld-fehér hagyományokhoz.

— Azt mondják, hogy maga vette át Toldi Géza örökségét a Fradiban…

— Nem tudom, hogy Toldi hőstettei mik voltak annak idején a Fradiban, mert én sohasem játszottam vele együtt. Azt azonban tudom, hogy nemcsak lelkesen küzdök, hanem igyekszem a társaimat is magammal ragadni.

— Ön középfedezetet játszik, de gyakran bukkan fel az egyik vagy a másik oldalon, hogy kisegí­tse társait….

— Nálunk a Fradi védelmében, éppen úgy, mint a csatársorban nem az fontos, hogy ki szabadí­tja fel a kaput, vagy ki rúgja a gólt. A fontos a csapat érdeke, a győzelem. Ezért van , hogy hol Rudas Feri tűnik fel a baloldalon, hogy hárí­tsa az ellenfél támadásait, hol én rohanok az ellenfél jobbszélsőjét szerelni.

— Köszönöm. Kérem a következőt!

Csiszár István

CSISZÁR ISTVÁN a nevem, 21 éves, a Braun-likőr gyár tisztviselője vagyok.

— Hogy kapta meg a betegséget?

— Hét évvel ezelőtt mint ifi kerültem a Fradiba. Kevesen emlékeznek rá, de már tavaly is szerepeltem az első csapatban. Akkor azonban az izgalomtól és az idegességtől alig támolyogtam a pályán és í­gy fel sem tudtam fogni annak a jelentőségét, hogy a nagy Fradi tagja vagyok. Ezután Salgótarjánban kerültem be ismét az első csapatba. A mérkőzés előtt odajött hozzám Rudas Feri, megnyugtatott, hogy ne legyek ideges és elmagyarázta, hogyan játsszam. Hihetetlenül jól esett ez a nagy jóindulat.

— Hosszú hónapokig ette a tartalékok keserű kenyerét, hogy ritkán bekerüljön a Ferencvárosba. Nincsen fogytán a türelme?

— Dehogy is van. Hí­vtak már engem is más csapatba. Én azonban inkább várok még akár évekig is. Elég fiatal vagyok, de Fradista akarok maradni. Kitörülhetetlenül bennem maradt az az érzés, amikor először húztam magamra a zöld-fehér mezt. Ezt az érzést nem tudja pótolni semmi.

— Kérem a következőt. Neve, kora, foglalkozása?

Kiss Gyula

KISS GYULA  32 éves, a X. kerületi elöljáróság tisztviselője vagyok.

— Panasza?

— Nemrég jöttem haza két és féléves hadifogságból. Azt hittem, soha többé nem kezdek ismét sportolni. De ezt nem lehel könnyen abbahagyni.

— Ön a legrégibb játékos a maiak közül. Hogyan is kezdte?

— Húsz évvel ezelőtt, 1928-ban lettem Fradista. Mint kölyök-játékos húztam magamra először a zöld-fehér inget és szinte észrevétlenül kerültem be az első csapatba.

— Annak idején együtt játszott Toldi Gézával is. Mik a személyes tapasztalatai minden idők leglelkesebb Fradistájáról?

— Bátran állí­thatom, hogy nagyon sok olyan mérkőzést ví­vtunk végig, melyben a győzelmet nem csak a csapat akarásának és lelkesedésének köszönhettük. Ebben pedig Gézának mindig oroszlánrésze volt. Szinte magával ragadott bennünket.

— És hogyan áll a mai csapat lelkesedés dolgában?

— Ezen a téren sem lehel semmi panasz. A mai játékosok is átérzik mit jelent a Ferencváros tagjának lenni. No meg azután ott van a „B”-Közép. A mi hűséges szurkolótáborunk ép úgy kitart jóban-rosszban a csapat mellett, mint annak idején. És ez nagyon sok erőt ad a csapatnak, amelyből még annak is jut, aki már-már elhagyná magát vagy aki a válságos pillanatokban már nem rendelkezne kellő lelkierővel.

— Halljuk még önt is, Lyka mester. A mai csapat lelkének formálóját. Személyi adatai:

Lyka II. Antal

LYKA ANTAL  40 éves, BSzKRT tisztviselő.

— Mik az észrevételei?

— 10 évvel ezelőtt kerültem el a Fradiból. Azóta kis csapatoknál edzősködtem. Amikor hí­vtak, hogy vegyem át a Ferencváros irányí­tását, boldog örömmel vállalkoztam a nehéz feladatra, Nem értettem, hogyan szerepelhetett olyan rosszul a csapat. Először azt hittem, talán a játékosállományban van a hiba. De azután rájöttem, hogy nem a játékosokkal van baj, illetve nem a tudásukkal. Egyszerűen nem voltak tisztában azzal, mit jelent Fradistának lenni.

Az én elsőrendű feladatom az volt, hogy rávezessem őket erre. Hogy ez sikerült, az nem kétséges. Ma már mindegyik játékos a többiért és a csapatért való legteljesebb önfeláldozással lép a pályára. A Ferencváros népszerűsége is azért nő hétről-hétre, mert a csapat úgy játszik, úgy harcol és úgy küzd a pályán, ahogyan azt hí­vei az elmúlt idők csapataitól megszokták.

Ezek a tünetek. Azt hiszem, a hallottak alapján könnyen megállapí­thatjuk a  diagnózist :

általános ferencvárosi betegség — a szí­vnagyobbodás.

Láng
1948. június