lalolib
Muhamed Besic: Gengsztergól
A Ferencváros 3-1-es paksi győzelméből Muhamed Besic remek teljesítménnyel, no és egy emlékezetes szabadrúgásgóllal vette ki a részét. A bosnyák védő szerint a hátralevő négy fordulóban a pillanatnyilag ötödik Fradi végül felkapaszkodik a dobogóra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Győzelem az édesanyáknak
Lassan hagyománnyá válik, hogy úgy kell kezdenem egy fotelszurkolós jegyzetet, hogy (megint) nehéz héten vagyunk túl. Bár már eltelt egy hét, de nehéz túltenni magunkat a Videoton elleni vereségen és az utána jövő MLSZ ajándékon. Mert sok minden elveszni látszott, főleg az előző napok fieszta hangulata után. Győztünk a Ligakupában, újra úgy éreztük, hogy egységesek és hatékonyak vagyunk, újra viszont láttuk az őszi csapatot, ami sajna 90 perc alatt újra romokká változott. Kikaptunk, távolodni látszott a dobogó, és a magyar labdarúgás irányítói újra akkorát rúgtak belénk, hogy lélegeztető maszkot kellett magamra kapnom, mert órákig olyan érzéseim voltak, mint az ominózus 2003-s Debrecen elleni meccs után, amikor megfogadtam, hogy soha nem teszem be a lábam a Szentélybe. Igazságtalannak és túlzónak tartottam az ítéletet, mely megfelelt az ötvenes évek eljárásainak. Most nem ez a hely ahol elő kell állnom a védőbeszéddel, de a bajnokság után minden bizonnyal meg fogom tenni, mert társadalmi problémákat nem lehet pénzbüntetésekkel annulálni. Nem beszélve Jenner „kivételét” a csapatból – első alkalommal, egyből három mérkőzésre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
114 év – Boldog születésnapot Ferencváros!
Három betű és három szám. A betűk állandók, a számok változnak. A betűk adják a hitünket, a számok adják a változást. Betűk és számok, nevek és életkorok. Amióta létezünk, a betűk adják a nevünket, a számok mutatják az életünk múlását. Egyszer vége lesz a névnek, a szám is megáll, de az emlékezésben örökre megmaradnak együtt, de vannak olyan betűk és számok, melyek soha nem múlhatnak el, melyek örökké élnek. Csak a számok változnak. Három egyforma betű: EEE, mely soha nem változhat és három szám: 114, mely az élet körforgatagában 365 naponként eggyel növekszik. 2013. május 3.-án ezek együtt jelentik a Ferencvárost. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Csalódás, avagy dobogó helyett középmezőny?
Könnyű helyzetben lennék, ha most át tudnám adni a képzeletbeli mikrofont a huhogók népes táborának. Mielőtt bárki valamiféle történelmi párhuzamra gondolna, itt nem azokra a királypárti felkelőkre gondolok a francia forradalom idejéből akik a gerillaharcban bagolyhuhogással jeleztek egymásnak, hanem azokra, akik a szerdai sikeres Ligakupa győzelmünk után gúnyosan veregették meg a vállam, miközben kimondták az örök igazságot: „nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút”, hozzátéve még azt, hogy „a Ligakupa nem ér sokat, de ha vasárnap nem tudtok nyerni, akkor oda a dobogó”. Mivel azonban én soha nem tartoztam a huhogók táborába, azért valamiféle magyarázattal kéne szolgálnom, bár legszívesebben itt be is fejezném a jegyzetet, mert végül is igazuk lett az „aggódóknak”, mert tegnap nem csak három pontot vesztettünk, hanem annál sokkal, de sokkal többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kupagyőztes! Kupagyőztes!
Kupagyőztes! – arra nincs „bizonyítékunk”, hogy száz évvel ezelőtt, az első magyar kupagyőzelmünk után skandálta-e a Fradi tábor ezt a szívet és lelket melengető szavat, de arra már sokan emlékszünk, hogy 2004. május 5-én, a Puskás Stadion lelátóin már orkán erejű szélként süvített végig a pesti éjszakában. Három hétre a 20. magyar kupagyőzelem után már a 28. bajnoki címünket ünnepeltük egy varázslatos estén az Üllői úton, telt ház előtt, helikopterrel, tűzijátékkal, egymás nyakába boruló, könnyező Fradistákkal. Akkor még senki sem gondolta, hogy még egy évünk lesz a „boldog békeidőkből” és azt sem, hogy ezt az időszakot egy soha el nem feledhető emlékű elbukott magyar kupadöntő zárja le. Addig sem volt fenékig tejföl az életünk, hiszen 2004 nyarán a bajnoki címet és magyar kupát nyert Pintér Attilától „összeférhetetlenség” címén megvált a klub. Pinyőt, László Csaba követte, aki bár nem tudta megvédeni a bajnoki címet, de a sikertelen BL selejtező után, UEFA csoportkörbe vezette a Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Két pontot hagytunk Diósgyőrött
Néhány nap alatt nagyot tud fordulni a világ. A keddi vereség és főleg a mutatott játék után nem mondhatom, hogy nyugodtan foglaltam el a helyem a fotelomban. Bár az elmúlt 32 év veretlensége nyugtatóan hatott, ráadásul a nehéznek ígérkező mérkőzéseken jól szoktunk játszani, de a Honvéd elleni vereség után napokig azon törtem a fejem (még jó, hogy kemény, mert a buta „elméleteimtől” már régen szilánkjai kellett volna törnie), hogy vajon mi is lehet az oka a csapat visszaesésének. Kapásból meg is találtam néhány okot a sok sérülttel, bár tudtam, hogy ennél azért sokkal komolyabb a háttér. Az meg végleg nem tett boldoggá, hogy nyilvánosságra került Leonardo bejegyzése, amit elsőre egy brazilos csínynek véltem, de mikor jött Orosz Pál nyilatkozata a fizetések elmaradásáról, már komolyan aggódni kezdtem. No nem azért, hogy nem jut a játékosoknak vacsorára pénz, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Puskás Öcsi „legendás” mondását a kis pénzről, melyhez állítólag nagyon kicsi foci párosul. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Ez most nagyon gyenge volt
Igazán nem tudom az okát, de valahogy már a mérkőzés előtt rossz érzésem támadt. Talán az elmúlt hetek egy kissé feltupírozott dicsfénye lett egyre zavaróbb, melyhez párosult az őszi mérkőzés szomorkás bemutatkozása amit másnap a Nemzeti Sport címlapja még tetézett is. A jó és eredményes tavaszi menetelésünk tegnap este véget ért. Lehetne sorolni az okokat és talán később meg is próbálok néhányat összeszedni, bár kedvet nem nagyon érzek hozzá. De túl kell esni rajta, hiszen a győztes meccsek után könnyű poénkodni, könnyű a mennybe menni és könnyű elhinni azt, hogy nélkülünk már a nap sem kel fel. Persze ősszel is szenvedtünk vereségeket és azóta is voltak olyan mérkőzések melyeket az utolsó pillanatban nyertünk meg, mégis úgy éreztük a derbi után, hogy ezek után már senki sem fogja megállítani a Ferencvárost. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A remény rabja – interjú Ricardo Monizzal
A Honvédtól Kispestig, avagy a Ferencváros élére augusztus 21-én kinevezett Ricardo Monizt már az megfogta, hogy első meccsén, a 2-0-s vereséget követően megtapsolták csapatát a szurkolók. A 48 esztendős holland szakember nyolc hónap elteltével arra készül, hogy a zöld-fehéreket győzelemre vezesse a Bozsik-stadionban. A hosszabb távú céljai pedig ennél is merészebbek… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – „Lakodalmas” győzelem mestermunkával spékelve
Vajon mit csináljon egy jegyzetíró akkor, ha sem „élőben”, de még a szeretett foteljából sem tudja megnézni a Ferencváros soron következő bajnoki mérkőzését? Egyrészt sajnálkozik, megpróbál kifogásokat keresni, de vannak olyan családi „kötelezettségek” melyek még a Fradinál is fontosabbak, főleg ha az a keresztlányunk esküvője (sok boldogságot Melinda!). Kibúvó nincs, de megszakítani egy közel három éves hagyományt nem illik, ráadásul amikor megpróbáltam szerkesztőtársamra finoman rátestálni a feladatot, a tőle megszokott egyenes és mindig következetes módján közölte a véleményét: „nem kell sokat inni, időben le kell feküdni és hajnalban fel kell ébredni az ismétlésre…nyolckor vége, kilenckor a reggeli kávé mellé már ki is lehet tenni az oldalra…” Vajon lehet ezzel vitába szállni? Inni amúgy sem szoktam túl sokat, az alvásigényem a korom növekedésem csökkenőben van, így 1-2 óra bőven elég, ráadásul azzal a tudattal úgy sem tudnék nyugodtan forgolódni az ágyban, hogy miközben én húzom a „lóbőrt”, a tévében meg forog a replay. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ötből öt – mínuszban
A Ferencváros több mint száz éves történetében kevés olyan csapat van, aki ellen hazai pályán nagyon nem szeretünk játszani. Ha most babonás lennék, akkor megpróbálnék kártyát vetni, hátha abból ki lehetne olvasni, hogy vajon a Siófok miért is „viccelte” meg annyiszor a Fradit az Üllői úton. Mert az tényleg csak viccnek lehet beállítani, hogy Balaton parti legények az utolsó öt mérkőzést simán nyerték a Szentélyben. Ötből öt, 10:1-s gólarány – siófoki szemmel, amire labdarúgásunk történetében más csapattal még „véletlenül” sem fordult elő. Tovább lépkedve a „hitetlenek útján”, amikor először szembesültem szerkesztőtársam statisztikájával, bulvárosan mondva, dobtam egy hátast. Ha nem ismerném precizitását, még kételkednék is a kimutatásában, ezért inkább a vereségek mélyére nézve próbálom megérteni ezt az igazi embert (vagyis zöld-fehér szurkolót) próbáló sorozat hátterét. Ami mögött biztosan démoni erők lakoznak, mert ahányszor csak ránézek a statisztikára, azt csak valami megmagyarázhatatlan számok halmazaként villog a szemem előtt. Ötből öt vereség… az Üllői úton.
Érti ezt valaki? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
