lalolib
1928.IX.16. KK, Ferencváros – Admira 1:0
Vannak mérkőzések, amikor nem nagyon számít a mutatott játék, vagy a gólok száma. Vannak mérkőzések, amikor a csapat végigtámadja mindkét félidőt, gólhelyzetek sorát alakítja ki, mégis csak egy gólt sikerül szereznie. És van olyan mérkőzés, amikor a fenti két eset egyszerre valósul meg. 1928. szeptember 16-án, a KK sorozatban, az Admira elleni visszavágót 1:0-ra nyertük meg, és mivel az első mérkőzésen is nyert a csapat, bejutott a kupa döntőjébe!
Ez a tény feledtette azt, hogy a szép számú közönség (20 ezren voltak kíváncsiak a visszavágóra) több gólt és magabiztosabb játékot várt. A bécsi győzelem után mindenki úgy gondolta, hogy az osztrák bajnok (vagy, ahogy az Európai újságok nevezeték őket: a „csodacsapat”) nem lesz képes feltartoztatni a Rázsó, Takács II, Turay, Szedlacsik, Kohut támadósort. A végső célt végül is elértük, kettős győzelemmel kerültünk a KK döntőjébe, végig is támadtuk az egész mérkőzést, de gólt, csak a 33. percben értünk el, Rázsó révén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1928.IX.9. KK, Admira – Ferencváros 1:2
A Nemzeti Sport 1928. szeptemberi számában „hihetetlenül nehéz feladat előtt áll a Ferencváros” mondattal indította beszámolóját. Az óvatosság és a féltés nem is volt alaptalan. Egyrészt a Közép-európai Kupa elődöntőjének első mérkőzését idegenben játszottuk a bécsi Admira csapatával, akiktől néhány hónappal ezelőtt (pontosan 1928. 06.29.) egy barátságos mérkőzés keretében súlyosnak mondható, 6:1-es vereséget szenvedtünk. Másrészt, a húszas évek európai labdarúgásának egyik legjobb csapata várta a Ferencvárost. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1928.VIII.26. KK, Ferencváros – Beogradski 6:1
Amikor egy Európai kupasorozat első mérkőzésén idegenben hétgólos előnyt szerez egy csapat, az egyenlő a biztos továbbjutással. Ilyenkor a visszavágó már csak formalitás, egy ünnep a labdarúgás képzeletbeli oltárán. 1928. augusztus 26.-án, a KK sorozat második fordulójában a Ferencváros úgy lépett pályára a Beogradski SK ellen, hogy egyetlen tétje volt csupán a mérkőzésnek. A hazai bajnokságot már megnyerő Fradi először lépett pályára hazai környezetben „komoly meccs” (Nemzeti Sport) keretében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1928.VIII.19. KK, Beogradski – Ferencváros 0:7
Nyolcvankét év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.
1928. augusztus 19.-én, Belgrádban szerepelt először a profi Ferencváros nemzetközi Európai kupasorozatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1928.VI.24. MK Döntő, Ferencváros – Attila 5:1
Több mint nyolcvan év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.
Az 1928. június 24.-i magyar kupadöntő két részvevőjéből a Ferencvárost mindenki ismeri, de amikor megláttam a kissé „megviselt” sportújságban az „Attila” nevet, óhatatlanul is először Dragó jutott az eszembe. Elnézést a hasonlatért, saját magam is jót derültem rajta, de számomra teljesen ismeretlen volt az ellenfél. Először egy pesti csapatra gondoltam, de mikor utána néztem a neten akkor szembesültem azzal, hogy az Attila FC a kezdeti miskolci labdarúgás egyik megtestesítője volt a húszas-harmincas években. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1913.VI.1. MK-döntő, FTC – BAK 2:1
Visszaugorni az időben több mint száz évet igazán felemelő érzés. Hiszen akinek ilyen idős múltja van, az már joggal érezheti magát a történelem részének. Az embernek ritkán adatik meg egy ilyen emlékezés lehetősége, de ha összefognak és létrehoznak egy nagyszerű dolgot mely évtizedeken át ugyanazon tartalommal és hittel követi végig a történelem vérzivataros évtizedeit, akkor a dicsőséges múlt már közel engedi az emlékezőt azokhoz az évekhez, melyeket csupán a megsárgult újságokon és a könyveken keresztül ismer. A Ferencváros szurkolóinak megadatik ez az ajándék. Labdarúgásunk történetünk során a „dicsőségzsák” egyre gyarapodott, egyre több bajnoki cím, kupagyőzelem és nemzetközi elismerés növelte a zöld-fehérek nimbuszát. Nekünk meg az a dolgunk, hogy ne felejtsünk, hogy a dicsőséges múltunkból erőt merítve értsük meg a jelenünket és higgyük azt, hogy a jelen generációja is képes lesz arra, hogy tovább gyarapítsa a Ferencváros „dicsőségzsákját”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1911.II.12. FTC – MTK 2:1
Annak ellenére, hogy az MTK-val nagyon sok emlékezetes mérkőzést vívtunk, beharangozó muzeális lapszemlém következő állomásának egy majd’ száz éves mérkőzést választottam. Természetesen nem véletlenül. Amikor először kezembe vettem a virtuális újságot, és átolvastam az akkori tudósítást, egyből tudtam erről a mérkőzésről írni kell, mert olyan tanulságokat fogalmaztak meg benne, melyek még ennyi idő után is nagyon aktuálisak.
Kezdjük azzal, hogy 1911-ben, éppen az MTK ellen avatták fel a stadiont. Erről így írt a sajtó: Egy kattintás ide a folytatáshoz....