Aztán újabb „kényes” kérdés következett:

— Van-e pénzbüntetés taktikai fegyelmezetlenségért?

— Nem, soha! Az olasz játékos vigyáz, amit kérnek tőle, megteszi! És nem azért, mert profi. Akit erre figyelmeztetni kell, az már rossz! Ösztönszerűen csinál hibát, de minden rosszindulat nélkül! A játékosnak úgyis van bűntudata, tovább sem én, sem vezető, sem játékostársa nem bántja.

A futballbí­rókat általában szidják, fújolják, vagy köpködik, esetleg meg is verik a szurkolók, de mindegyikük életében akad legalább egy olyan mérkőzés, amelyikre egészen biztos mindig szí­vesen emlékeznek vissza. Amiért már megérte, hogy valaha is sí­pot vettek a szájukba.

Li 1949-ben jött Olaszországba és 1961-ig játszott. Szeretettel beszélt Czeizler „Laja” bácsiról, aki a Milánnál mestere volt és akitől sokat tanult.

Miután abbahagyta az aktí­v labdarúgást, a Milán utánpótlásának vezető edzője lett — a „Milanello” egyik létrehozója volt.