mjozef22
Verebes József
A ferencvárosi születésű balösszekötő élvonalbeli szereplése a Fradihoz fűződik.
Az FTC ifi bajnokcsapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz.
Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett az SBTC elleni találkozón rögtön góllal mutatkozott be!
Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jakab László
Már 1934-ben az FTC amatőr csapatában rúgta a labdát és a gólerős csatárra felfigyeltek a ferencvárosi szakemberek. Az 1935/36-os bajnoki pontvadászatban 37 találattal lett gólkirály az amatőrök között.
A profiknál sem vallott szégyent, 102 meccsen 78 gólt szerezni már akkor is dicséretes dolognak számított. Ferencvárosi pályafutása alatt sokszor rúgott meccsenként két gólt (pl. az 1941/42 évi kupadöntőben a Diósgyőri MÁVAG ellen), sőt ötször mesterhármasra is futotta! (1938-ban a Zugló és a Salgótarjáni SE, 1941-ben a Törekvés, a Lampart és a Gamma ellen) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Háda József
Kiváló képességű, vakmerő, rendkívül ruganyos kapusnak bizonyult (ifjúsági sportoló korában magasugrásban kerületi csúcsot ért el, mellette 110m gátfutó is volt). A labdát biztos kézzel fogta, jól helyezkedett és határozottan, gyorsan avatkozott a játékba. Kitűnő adottságai kellő nyugalommal, higgadtsággal párosultak. A kifutás azonban nem tartozott erősségei közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kohut Vilmos
A villámgyors szentlőrinci legény, már 16 esztendősen a SZAC középmagyar kerületi bajnokságban szereplő első csapatában vitézkedett. A zömök, erőteljes játékos szélvészgyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel vívott ki magának Európa szerte nagy hírnevet. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekből is olyan erővel és pontossággal lőtt, mint talán senki más. Az alapvonal közvetlen közeléből az úgynevezett Kohut-szögből szédületes erejű, szemmel alig követhető lövéseket zúdított a kapura. Ezeknek a bombáknak olyan neves áldozatai voltak, mint a csehszlovák Planicka, az osztrák Hidden, az olasz Combi… Kohut fáradhatatlan harcos, nagy küzdő volt, az utolsó leheletéig hajtott, legyen szó bármilyen tétű mérkőzésről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc
A legkiválóbb magyar hátvédek közé sorolható. A zöld-fehérek nyúlánk termetű, nagyszerű alakú labdarúgójának játékát nagy gyorsaság, kitűnő technikai felkészültség és taktikai érettség jellemezte. Rendkívüli könnyedséggel, elegánsan, magabiztosan játszott. Kiváló képességei azonban olykor könnyelműségre csábították, ami főleg pontatlan helyezkedésben nyilvánult meg. Gyakran „elengedte” szélsőjét. Ilyenkor villámgyorsan eredt utána. Az esetek többségében utol is érte és látványosan szerelte ellenfelét. De — nem mindig… Éveken át Európa legjobb hátvédjei között emlegették — méltán.
Dalnoki Jenő
Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.
Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Korányi Lajos
A ragyogó fizikai felépítésű, atlétikus mozgású játékos a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjei közé tartozik. Nagy gyorsasága tökéletes rúgótechnikával, kitűnő helyezkedéssel és fejjátékkal, határozott és könnyed szerelési készséggel párosult. Nagyszerű képességeinek tudatában olykor hajlott a kockázatos, könnyelmű megoldások felé. Gyorsasága és nyugalma a legnehezebb helyzetekben is rendszerint kisegítette. 1933-ban súlyos lábtörést szenvedett, amelyből csak sokára gyógyult fel. Négy évi szünet után, 30 éves korában is vissza tudta szerezni helyét a legjobbak között. A Korányi—Bíró kettős Európa legjobb hátvédpárjai közé tartozott. Híres volt „életveszélyes” hazaadásairól is, amelyekből elég sok öngól született. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lázár Gyula
Minden idők legkiválóbb magyar fedezetei közé tartozik. Világklasszis labdarúgókra jellemző képességekkel rendelkezett. Károly Jenő után ő is kiérdemelte kulturált, stílusos játékával a „Tanár úr” megtisztelő címet. Ragyogó technikai és taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia és áttekintőképesség, gyorsaság és nyugodt, szinte „hűvös” könnyedség jellemezte játékát. Nyúlánk, vékony termetű, szívós, fáradhatatlan és kifogástalanul fejelő játékos volt. Képességeiből semmi sem hiányzott, ami a legnagyobb fedezeteket fémjelzi. Illetve … Amilyen csodálatos érzékkel segítette a támadásokat, olyan kevéssé szeretett foglalkozni a védekezéssel. Pedig — ha rászánta magát — bármelyik hazai és külföldi ellenfelét semlegesíteni tudta. A taktikai megkötöttséget, a merev formulákat azonban nem kedvelte. A labdarúgás pedig csapatjáték, amelynek bizonyos követelményein még a legnagyobb egyéniségek sem tehetik túl magukat. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Lázár nagy egyéniség volt. Manapság így jellemeznék: zseniális középpályás játékos. Lázár Gyula képességeit Európa-szerte elismerték. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Következő mérkőzések
27. ford. 2026.03.22. 19:15, TV: M4Sport
28. ford. 2026.04.04. 20:00, TV: M4Sport
29. ford. 2025.04.11. –:–, TV: M4Sport
30. ford. 2026.04.18. –:–, TV: M4Sport
Kispéter Mihály
Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott — főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét.
