Szerkesztőség
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 09.
Albert
Lámapárbaj és ugróiskola
1967. május 28. Ferencváros – MTK 2:0
1967 tavasza … A győzedelmes tavaszi hadjárat! De, hogy az lesz, azt egyáltalán nem lehetett tudni előtte. Sőt, az előjelek inkább kedvezőtlenek voltak.
Az előző bajnokságban a Vasas magabiztosan lett első, most februárban pedig a piros-kékek Chilében a Pelével felálló Santos, a Világ Kupa győztes Penarol és a helyi élcsapatok előtt nyerték meg a Hexagonal tornát.
A mi fradista kebelünket közben az dagaszthatta, hogy Flóri a Flamengo meghívására három hétig Rióban edzett. Az előző évi liverpooli magyar-brazil után ki akarták lesni a „magyar titkot”.
Boldog születésnapot Fenyvesi József!
A hatgyermekes jánoshalmi Fenyvesi család négy fiú gyermeke számára a legelérhetőbb és legkedvesebb játékszert a rongylabda jelentette. Így nem csoda, hogy valamennyien a futball vonzáskörébe kerültek. A legtöbbre a legidősebb fiú, Máté vitte. Dr. Fenyvesi Máté, a Fradi legendás balszélsője, 76-szoros válogatottságig jutott. A rangsorban, a nála hét évvel fiatalabb, József következik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 06.
Mikor a vashoz beakadt a pettyes … – egy Szőke-bomba és más történések 1966 őszén
1966. október 2. Ferencváros – MTK 7:1
Ez az ősz nem sok örömet hozott nekünk. Na persze, magasak voltak az igények! Alaposan elkényeztetett bennünket a csapat az előző években. Azt gondoltuk, a bajnokság tavalyi elvesztése a Vasassal szemben csak apró baleset lehetett, hiszen európai élcsapatokat verve nyertük meg a VVK-t, de már az idei év elején is alaposan megszorongattuk a Népstadionban a világ legjobbjának tartott Intert. (De előtte Milánóban kaptunk egy négyest, vethették közbe az akadékoskodók.) Herrera ettől fogva meg volt veszve Varga Zoliért.
Horváth György, a Fradi egykori kapusa, 80 éves!
Horváth György
Horváth György 1929. március 7-én született. Szombathelyen ismerkedett meg a labdarúgó kapus-poszttal. A szombathelyi vasutascsapatban védett, amelyet az 1950-es évek elején – szovjet mintára – Lokomotívnak hívtak. A www.sportmuzeum.hu ezt írja Horváth Györgyről:
„A Szombathelyi Lokomotív kapusa 1952-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban. Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 07.
Albert Flóri
Tábornoki Zakó
1963. november 17. Ferencváros – Budapesti Honvéd 2:7
A nagy sikerek mellett a focihoz a nagy bukások is hozzátartoznak. Igazán nagy vereségeket csak igazán nagy csapatok tudnak szenvedni. Napoleon hetven győztes csatát vívott, mégis mindenki csak Waterloo-ra emlékezik, meg legfeljebb Lipcsére. Ez mind igaz, de ez akkor is fájdalmas, nagy verés volt.
Nyolc nap hiányzott már csak az egyéves veretlenségünkhöz a bajnokságban. Igaz, a nagyvilágban értek minket közben kisebb balesetek, így kikaptunk a Fenerbahcsétől, a Ploestitől, az Austriától, a Dinamó Zágrábtól (oda-vissza), a szovjet klubválogatottól (2:6), a Braunschweigtől, a Dinamó Moszkvától és a Galata Szerájtól (0:4), de a bajnokságban 22 mérkőzésen keresztül senki nem tudta megállítani a csapatot. Ennél hosszabb sorozatot csak a régi nagyok produkáltak: egyszer Tóth-Potyáék, egyszer Sárosiék és egyszer Kispéterék. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 04.
Az újonc Juhász Pista (Juci) négy gólja és az öreg tribün búcsúja
1963. november 7. Ferencváros – Pécs 5:1
1963 januárjában nagyon jó csatársorunk volt: Kökény – Friedmanszky – Albert – Rákosi – Fenyvesi doktor. De miért ne lehetne még jobb? – gondolhatta Mészáros Dodó bácsi, talán a versenyt is élénkíteni akarta, no meg úgyis mindig adódnak sérülések. Így aztán márciusban bemutatkozott Tüske öccse, Fenyvesi II. Jóska és a még ifi Rátkai Laci, de megfordult régi helyén, a csatársorban Vilezsál Oszi is.
Áprilisban rövid időre visszaszerezte a jobbösszekötő posztját Orosz Pali, májusban viszont Varga Zoli már helyet Szorított magának Albert oldalán. Ősszel többször játszott a Honvédból igazolt Galambos, novemberben pedig újabb ifjúsági játékos mutatkozott be: történetünk hőse, Juhász Pista. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1963.VIII.11. Ferencváros – Dinamo Moszkva 2:3
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 01.
Varga Zoli
1963. május 12. Tatabánya, Tatabánya – Ferencváros 0:3
Majdnem tizenegy éves voltam már. Közeledett a vakáció három balatoni táborral, az iskolában jól alakultak a dolgok és ami a legfontosabb, úgy nézett ki, hogy Kocsis Sanyiék után 14 évvel a Fradi talán újra bajnok lehet. Az őszi szezon végén még csak a hatodik helyen álltunk, de azután elindult a csapat. Flóri nélkül is megvertük az első helyezett Honvédet – Tüske góljával, rossz meccsen, de kit érdekelt az! Megvertük az Újpestet, ikszeltünk az MTK-val és már mi vezettük a tabellát. Valami nagy izgalom volt a levegőben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 02.
Flóri feltámad
1961. november 12., FTC – Dorog 2:0
Alig néhány hete vette csak át életem irányítását a futballabda és szerelmünk máris súlyos válságba jutott: 1961 szeptemberében a Dózsa elleni rangadón Gere játékvezető kiállította a nagy kedvencet, Albert Flóriánt – állítólag azért, mert melegebb éghajlatra irányította őt. A fegyelmi bizottság két bajnoki meccstől tiltotta el a vétkest.
A naptárra néztem: Flóri nem játszhat a Vasas és az MTK ellen, de ki kell hagynia a válogatott bécsi vendégjátékát és az itthoni utolsó, már tét nélküli VB-selejtezőt is Hollandia ellen. Leghamarabb több mint egy hónap múlva, a Pécs ellen láthatnám az Üllői úton – hogy lehet ezt elviselni?! Flóri nélkül nem futball a futball, nem élet az élet! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Születésnapi beszélgetés Rátkai Lászlóval
Rátkai László 1944. március 1-én született Budapesten. A 65. születésnapja alkalmából telefonon sikerült elérni az ünnepeltet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
