Szerkesztőség
Születésnapi beszélgetés dr. Géczi Istvánnal
Géczi István
Dr. Géczi István március 16-án ünnepli 65. születésnapját. Ebből az alkalomból a sok tekintetben rekorder kapusunk segítségével idézzük fel páratlan pályafutását.
Az 1962 és 1975 közötti időszakban a Fradi-drukkerek nyugodtan foglalhatták el a helyüket a lelátón, illetve a TV képernyője előtt, ha a Fradi összeállítása így kezdődött: Géczi… És erre több mint 500 tétmérkőzésen kerülhetett sor! A „ferencvárosi kapuskirály” ma is több rekordot birtokol, 14 bajnokságban vett részt, a legtöbb bajnoki meccsen védett, a bajnoki meccsek egyharmadán nem kapott gólt, 41 éve a legjobb bajnoki mutatóval, 0,59%-kal csúcstartó, háromszáz alkalommal a győztes Ferencváros tagja volt, egyetlen magyar kapus, aki három európai kupadöntőn védett, az FTC kapusai között ő volt a legtöbbször válogatott… ! Őt köszöntjük most. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A születésnapi köszöntőből nekrológ lett
dr. Dékány Ferenc
Dékány Ferenc 80 évvel ezelőtt, 1929. március 12-én született Budapesten. Már nagyon készültünk a kerek születésnap megünneplésére, gyűjtöttük az adatokat a ritka alkalomhoz illő köszöntő megírásához, amikor érkezett a szomorú hír, dr. Dékány Ferenc, a népszerű Pofi/Dékány doki 2008. november 23-án elhunyt. így a születésnapi köszöntőből nekrológ lett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 05.
Varga Zoli utolsó gólja
1968. szeptember 7. FTC – Honvéd 1:0
Ezt a meccset a Thököly út felé eső kapu mögül néztük végig. Sem előtte, sem utána soha egyetlen egyszer nem ültem ott. Rossz hely volt, lapos szögben láttuk a pályát, a kapu még el is takart belőle egy nagy darabot, a túlsó térfél eseményeit inkább csak sejteni lehetett. A diákjegyünkkel máskor be tudtunk lógni a felső középtribünre is, de most a jegyszedők különösen éberek voltak. Szerencsére, mert ezt a meccset pontosan onnan kellett látni: a Thököly úti kapu mögül, ahová Varga Zoli az utolsó gólját lőtte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 03.
Varga Zoli Focisuli – avagy hányféleképpen lehet nagy gólt szerezni
1968. augusztus 27. Ferencváros – Tatabánya 4:1
Ezt a meccset azután játszották, hogy a szovjet tankok bevonultak Prágába – a magyar tankok pedig a Felvidékre. De még az ottani magyarok sem örültek nekik.
A nyár végét soha nem szerettem. Nyakunkon az ősz, kezdődik az iskola és még a születésnapom is az idő múlására emlékeztet. Már 16 éves vagyok és az elmúlt év során nem jutottam sokkal közelebb sem a Nobel-díjhoz, sem a Fradi 10-es mezéhez. (Azért nem a nyolcashoz vagy a kilenceshez, mert azokat nagyon foglaltnak tartottam.) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 08.
World Soccer 1967. aug.
Baráti bruszt a béketáboron belül
1967. október 11. Ferencváros – Arges Pitesti 4:0
1967 … Micsoda év volt! A legjobb Fradival, amit valaha láttam.
Azt gondolhatnánk, hogy 15 évesen minden meccsen ott lógtam, de nem így volt. Tavasszal még elmentünk apámmal a csapat után Győrbe és Dunaújvárosba, a Stadionban láttam az „örökrangadót”, a TV-ben megnéztem a Tatabánya és a Vasas elleni nehéz meccseket, de ősszel már csak egyedül az Eger elleni fagyos találkozóra mentam ki. Hogy miért? Túl jó volt a csapat!
A bajnokság alig a felénél teljesen érdektelenné vált. Aki szembejött, megvertük. Legfeljebb csak az lehetett a kérdés, hány góllal győzünk és hányat szerez ebből a Flóri. így következtek a meccsek: Győr 2:0, Stécé 3:0, Pécs 2:1, Diósgyőr 2:1, Dunaújváros 5:0, Honvéd 7:1 – aztán a Vasas ellen 2:2.
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 09.
Albert
Lámapárbaj és ugróiskola
1967. május 28. Ferencváros – MTK 2:0
1967 tavasza … A győzedelmes tavaszi hadjárat! De, hogy az lesz, azt egyáltalán nem lehetett tudni előtte. Sőt, az előjelek inkább kedvezőtlenek voltak.
Az előző bajnokságban a Vasas magabiztosan lett első, most februárban pedig a piros-kékek Chilében a Pelével felálló Santos, a Világ Kupa győztes Penarol és a helyi élcsapatok előtt nyerték meg a Hexagonal tornát.
A mi fradista kebelünket közben az dagaszthatta, hogy Flóri a Flamengo meghívására három hétig Rióban edzett. Az előző évi liverpooli magyar-brazil után ki akarták lesni a „magyar titkot”.
Boldog születésnapot Fenyvesi József!
A hatgyermekes jánoshalmi Fenyvesi család négy fiú gyermeke számára a legelérhetőbb és legkedvesebb játékszert a rongylabda jelentette. így nem csoda, hogy valamennyien a futball vonzáskörébe kerültek. A legtöbbre a legidősebb fiú, Máté vitte. Dr. Fenyvesi Máté, a Fradi legendás balszélsője, 76-szoros válogatottságig jutott. A rangsorban, a nála hét évvel fiatalabb, József következik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 06.
Mikor a vashoz beakadt a pettyes … – egy Szőke-bomba és más történések 1966 őszén
1966. október 2. Ferencváros – MTK 7:1
Ez az ősz nem sok örömet hozott nekünk. Na persze, magasak voltak az igények! Alaposan elkényeztetett bennünket a csapat az előző években. Azt gondoltuk, a bajnokság tavalyi elvesztése a Vasassal szemben csak apró baleset lehetett, hiszen európai élcsapatokat verve nyertük meg a VVK-t, de már az idei év elején is alaposan megszorongattuk a Népstadionban a világ legjobbjának tartott Intert. (De előtte Milánóban kaptunk egy négyest, vethették közbe az akadékoskodók.) Herrera ettől fogva meg volt veszve Varga Zoliért.
Horváth György, a Fradi egykori kapusa, 80 éves!
Horváth György
Horváth György 1929. március 7-én született. Szombathelyen ismerkedett meg a labdarúgó kapus-poszttal. A szombathelyi vasutascsapatban védett, amelyet az 1950-es évek elején – szovjet mintára – Lokomotívnak hívtak. A www.sportmuzeum.hu ezt írja Horváth Györgyről:
„A Szombathelyi Lokomotív kapusa 1952-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban. Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 07.
Albert Flóri
Tábornoki Zakó
1963. november 17. Ferencváros – Budapesti Honvéd 2:7
A nagy sikerek mellett a focihoz a nagy bukások is hozzátartoznak. Igazán nagy vereségeket csak igazán nagy csapatok tudnak szenvedni. Napoleon hetven győztes csatát vívott, mégis mindenki csak Waterloo-ra emlékezik, meg legfeljebb Lipcsére. Ez mind igaz, de ez akkor is fájdalmas, nagy verés volt.
Nyolc nap hiányzott már csak az egyéves veretlenségünkhöz a bajnokságban. Igaz, a nagyvilágban értek minket közben kisebb balesetek, így kikaptunk a Fenerbahcsétől, a Ploestitől, az Austriától, a Dinamó Zágrábtól (oda-vissza), a szovjet klubválogatottól (2:6), a Braunschweigtől, a Dinamó Moszkvától és a Galata Szerájtól (0:4), de a bajnokságban 22 mérkőzésen keresztül senki nem tudta megállítani a csapatot. Ennél hosszabb sorozatot csak a régi nagyok produkáltak: egyszer Tóth-Potyáék, egyszer Sárosiék és egyszer Kispéterék. Egy kattintás ide a folytatáshoz....