Borsos Miklós

Tősgyökeres fradista. Tí­z esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.

Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.

A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlí­tett. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.

Azután jöttek újabb csatár kedvencek … és mások kaptak helyet a csapatban. Borsos az ausztrál túrán még elért két mesterhármast, és két négygólos meccse is volt. Ekkor elbúcsúzott a zöld-fehérektől s a Fáy utcába költözött.

Két esztendeig játszott a Vasasban, majd onnan is továbbvezetett az útja, a Rába partjára, Győrbe. A Rába együttesénél két évet töltött, aztán egy hosszabb kényszerpihenő következett. A búcsú az Egyetértésnél következett. Egy szép napon bejelentette edzőjének, hogy végleg abbahagyja az aktí­v játékot.

Később azonban ismét ferencvárosi mezben pompázott, a Fradi öregfiúkban.

(Várkonyi Sándor és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)