Alberttól – Zsiborásig
Deszatnik Péter: 60
Egykori csatárunk huszonöt esztendősen öltötte magára a zöld-fehér mezt 1991 nyarán. A Fradiban töltött két szezon alatt nyert bajnokságot, magyar kupát. A bajnokcsapatban négyszer talált a kapuba, míg a Magyar Kupa 1991/92-es kiírásában a Fradi legeredményesebb góllövőjének bizonyult. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csiszár István
1941-ben került a Fradihoz, az ifiből (az 1945/46. évi bajnokcsapat védője) került be a felnőttek közé, de ott csak a tartalékszerep juthatott neki.
Jobbhátvéd poszton szerepelt és ott Rudas Ferenc európai válogatott szintű labdarúgó volt… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kohut Vilmos
A villámgyors szentlőrinci legény, már 16 esztendősen a SZAC középmagyar kerületi bajnokságban szereplő első csapatában vitézkedett. A zömök, erőteljes játékos szélvészgyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel vívott ki magának Európa szerte nagy hírnevet. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekből is olyan erővel és pontossággal lőtt, mint talán senki más. Az alapvonal közvetlen közeléből az úgynevezett Kohut-szögből szédületes erejű, szemmel alig követhető lövéseket zúdított a kapura. Ezeknek a bombáknak olyan neves áldozatai voltak, mint a csehszlovák Planicka, az osztrák Hidden, az olasz Combi… Kohut fáradhatatlan harcos, nagy küzdő volt, az utolsó leheletéig hajtott, legyen szó bármilyen tétű mérkőzésről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fodor Tibor: 60
Békéscsabán lett élvonalbeli játékos, majd Győrből szerződött az Üllői útra. Az ekkor már rutinos középpályás egy bajnoki bronzéremmel és közel 200 NB I-es találkozóval a háta mögött, 34 évesen érkezett a Ferencvároshoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Henni Géza
A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága (ha szaltózott, lábával a felső kapufát is elérte), kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált.
Füsi János: 80
Egykori csatárunk 1967-ben igazolt az Üllői útra a Postástól.
Az Egyetértés ellen mutatkozott be az első csapatban, de jellemzően a tartalékcsapatban lépett pályára.
Bő 2,5 év után tétmeccsen is pályára léphetett az „egyben”: 1969 októberében a Győr ellen góllal debütált az élvonalban.
Vörös Béla
A tehetséges kapus két bajnoki szezonban állt a Fradi rendelkezésére Géczi mögött.
Tagja volt az 1972. évi MNK győztes csapatnak továbbá az UEFA kupában az elődöntőig menetelő együttesnek.
A Wolverhampton elleni mérkőzések során ő állt mindkét találkozón a kapuba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Magda Béla
Ügyesen szerelő, kitűnőn passzoló, megbízható, taktikailag is képzett, fegyelmezett labdarúgónak bizonyult. A védelemben és a támadásban azonos értékű játékot nyújtott. Különösen pontos, ötletes átadásaival tűnt ki. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Matkovich Ferenc
„Az FTC új balszélsője. Az FTC balszélső csatárhelyén új játékost fog kipróbálni. A debutáns Matkovich, az ifjúsági csapat crackje lesz, akitől Héger posztján sokat remélnek az FTC hívei.” – olvasható a Sporthírlap 1920. február 26-i lapszámában
Lisztes Krisztián: 50
Krisztián pályafutásáról egy regényt lehetne írni, hiszen abban a 25 évben, amit „hivatalosan” a pályán töltött benne van minden: felfedezés, kaland, sérülés, siker és könnyek. Egy olyan korban volt a magyar labdarúgás egyik legfényesebb csillaga, amikor a szurkolók már lassan el is felejtették, hogy milyen érzés egy olyan labdarúgót látni a pályán aki szinte egymaga képes eldönteni egy mérkőzést és aki olyan cseleket és trükköket tud bemutatni, amiért érdemes meccsre járni, amiért érdemes rajongani és imádni ezt a csodálatos játékot. Ettől függetlenül pályafutása nem tudott kiteljesedni, közbeszólt a magyar labdarúgás színvonal esése (a 90-s években egyedül az 1996-os olimpián vettünk részt, de VB-re és EB-re nem jutottunk ki), valamint egy súlyos sérülés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
