Alberttól – Zsiborásig
Kovács József
Az amatőr csapatból (1943-ban játszotta első mérkőzését és rögtön két két gólt rúgott Grosicsnak) a fiatalítás jegyében került be 1943 őszén a csatársorba, ahol két bajnokin lépett pályára.
A kolozsvárott elszenvedett vereség után újra a gárda nagy öregjeinek szavazott bizalmat Schaffer edző, így Kovács II. sem öltözött többé zöld-fehérbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fischer Pál: 60
Pályafutását az Építőkben kezdi, a serdülő évek után a Bp. Honvédhoz kerül, majd hazatér a megyei első osztályban szereplő pilisszántói csapathoz, innen hozza az Üllői útra Vincze Géza 1983 őszén.
1984 tavaszán a Haladás ellen mutatkozik be az élvonalban, majd Sárosi László érkezésével folyamatos játéklehetőséget kap. Az új edzőnél rögtön az első mérkőzésén, pár percnyi játék után eldönti a két bajnoki pont sorsát.
1985 nyarán tagja az U20-as világbajnokságról veretlenül kieső magyar korosztályos-válogatottnak, két meccsen kétszer iratkozik fel a góllövők (a bolgárok elleni góljával pontot ment, Tunézia ellen győztes gólt szerez) közé.
1985 novemberéig hol a kezdőcsapat tagja, hol a kispadról száll be a játékba, de a gólokkal ekkor még adós marad klubcsapatában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Korányi Lajos
A ragyogó fizikai felépítésű, atlétikus mozgású játékos a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjei közé tartozik. Nagy gyorsasága tökéletes rúgótechnikával, kitűnő helyezkedéssel és fejjátékkal, határozott és könnyed szerelési készséggel párosult. Nagyszerű képességeinek tudatában olykor hajlott a kockázatos, könnyelmű megoldások felé. Gyorsasága és nyugalma a legnehezebb helyzetekben is rendszerint kisegítette. 1933-ban súlyos lábtörést szenvedett, amelyből csak sokára gyógyult fel. Négy évi szünet után, 30 éves korában is vissza tudta szerezni helyét a legjobbak között. A Korányi—Bíró kettős Európa legjobb hátvédpárjai közé tartozott. Híres volt „életveszélyes” hazaadásairól is, amelyekből elég sok öngól született. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lázár Gyula
Minden idők legkiválóbb magyar fedezetei közé tartozik. Világklasszis labdarúgókra jellemző képességekkel rendelkezett. Károly Jenő után ő is kiérdemelte kulturált, stílusos játékával a „Tanár úr” megtisztelő címet. Ragyogó technikai és taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia és áttekintőképesség, gyorsaság és nyugodt, szinte „hűvös” könnyedség jellemezte játékát. Nyúlánk, vékony termetű, szívós, fáradhatatlan és kifogástalanul fejelő játékos volt. Képességeiből semmi sem hiányzott, ami a legnagyobb fedezeteket fémjelzi. Illetve … Amilyen csodálatos érzékkel segítette a támadásokat, olyan kevéssé szeretett foglalkozni a védekezéssel. Pedig — ha rászánta magát — bármelyik hazai és külföldi ellenfelét semlegesíteni tudta. A taktikai megkötöttséget, a merev formulákat azonban nem kedvelte. A labdarúgás pedig csapatjáték, amelynek bizonyos követelményein még a legnagyobb egyéniségek sem tehetik túl magukat. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Lázár nagy egyéniség volt. Manapság így jellemeznék: zseniális középpályás játékos. Lázár Gyula képességeit Európa-szerte elismerték. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mindszenti Pál
Mindszenti (Minich) Pál két győztes meccsen védett az 1948–49-es bajnokságban, és csak egy gólt kapott (Szeged 7:0, Haladás 5:1).
A Kispestről érkező kapus 1948 nyarán Rozsnyóban mutatkozott be hivatalos meccsen új csapatában a vízilabda-eredményt (6:8) hozó Roznava–Ferencváros mérkőzésen. Ezt követően még négyszer védett a felvidéki túrán, Felvidéken pedig összesen nyolcszor. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weinber József
1902 őszén igazolt a BAK csapatától az FTC-hez.
Weinber I. (Weinber II. Jánosnak, a zöld-fehérek válogatott játékosának testvérbátyja) volt az FTC első olyan kapusa, aki mezőnyjátékosként nem szerepelt.
A civilben fogtechnikusként működő idősebb Weinber fivér tagja volt az FTC első bajnokságot, majd tartalékbajnokságot (Szövetségi-díj) nyert gárdájának is és szerepelt a kezdeti idők öregfiúk (FTC „Vén Dicsőség”) csapatában is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kispéter Mihály
Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott — főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét.
Kenneth Christiansen: 55
1994 tavaszán a bajnoki hajrában került az Üllői útra a dán Ölstykke FC csapatától.
A Vasas ellen győztes meccsen mutatkozott be Nyilasi Tibor csapatában. A Kispest-Honvéd elleni MK visszavágó mérkőzésen Ő szerezte a csapat vezetőgólját, így rögtön kupagyőzelemmel zárta a szezont.
A következő szezon is kupagyőzelemmel kezdődött számára: a Szuperkupát hódították el a Vác ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Győri-Kiss István
1958 nyarán a Pécsi VSK-tól érkezett az Üllői útra.
Egykori védőnk jellemzően 1958 őszén szerepelt a Fradiban. Noha csak kiegészítő embernek mondhatta magát, így is hét bajnokijából ötször győztes csapat tagjaként hagyhatta el a pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Száger György
Fradi-nevelés volt kétszeresen is. Édesapja a Fradi fiatalok nagy felfedezője nemcsak a pályán, de az otthon melegénél is alakította kapus fiának Fradi iránti érzelmeit.
Száger szerepelt ifjúsági bajnokcsapatban, ifjúsági válogatott volt, nemzetközi tornákon védett. Majd eljött a nagy pillanat, az FTC első csapatának kapuját is védhette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
