Alberttól – Zsiborásig
Batári Csaba: 60
Újpesten nevelkedett, majd a 22-es Volánban folytatta pályafutását, 1983 őszén már a Tatabánya színeiben mutatkozott be a magyar első osztályban.
Katonaidejét a Bp. Honvédban töltötte, Kispesten is játszott az NB I-ben, így tagja volt a Bp. Honvéd bajnokcsapatának.
1986 elején került az Üllői útra, a Fradi színeiben nevelőegyesülete, az Ú. Dózsa elleni 3:1-es találkozón mutatkozott be, majd bő egy évig szerepelt az első csapatban, ahol tíz tétmérkőzésen egy gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ecker Izidor
Az Ecker Nándor néven szereplő csatár 1905 és 1911 között szerepelt a Fradi első csapatában. Tagja volt az 1905 és az 1906/07-es bajnokcsapatnak, valamint az 1906-ban nyert Ezüstlabdát nyert Fradinak.
Ugyancsak szerepet vállalt az FTC első tartalékbajnoki (Szövetségi díj) címében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nikolsburger Rezső
Technikás, lendületes, gólveszélyes csatár volt, de hajlott az önző játék felé. Pályára lépése fél gólt jelentett az FTC-nek, de mégsem tudott hosszú távon gyökeret verni a csapatban.
Az FTC csatársor közepén jól kezdte pályafutását (az 1920/21-es szezonban a csapat legeredményesebb góllövője is volt a bajnokságban 22 mérkőzésen szerzett 17 góljával), de azután Patakival nem vehette fel a versenyt, balösszekötőben pedig végleg elkedvetlenedett. A válogatottba Orth helyén került be. Nem vallott szégyent, de ahogy a Patakival folytatott harcban, úgy az Orth-hal folytatott versengésben sem vehette fel a versenyt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Blum Zoltán
1906-ban, az FTC-ben gyermekként kezdett és öt év múlva már bekerült az első csapatba. A zöld-fehérek csupa szív labdarúgója korának legkiválóbb balfedezete volt. Kulturált játékfelfogás, nagyszerű helyezkedés, kitűnő fejjáték és szinte páratlan küzdőszellem jellemezte tevékenységét a pályán. Hiányosságai: csak bal lábbal rúgott kifogástalanul és a pontos passzolás sem tartozott erősségei közé. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, amelyen társainak többsége — feladta a küzdelmet. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület színeiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes labdarúgónak, akiben megvolt a magas fokú tudás és technikai érettség. Sovány alakjában páratlan munkabírás lakozott, fáradhatatlanul küzdött. Blum a Fradi és a futball szerelmese volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Gabrovitz fivérek
Gabrovitz Kornél (1873. április 1., Budapest – 1947. december 24., Budapest).
„Az egykori Mester utcai diák Prágából hazaérkezve, tisztán látta a századvégi sportviszonyokat. A prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakítsunk mi is klubot a Ferencvárosban! Elsőként a végzős Mester utcai diákokat toborozta, majd a kerület polgárait mozgósította. És amikor elérkezett az idő a klubalapításra, felkérték Dr. Springer Ferencet, a IX. kerület ismert ügyvédjét a vezető szerepre. Az FTC klubalapításának gondolata és az első lépések Gabrovitz Kornélt dicsérik.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mike István
A rendkívül erőteljes, robbanékony, hatalmas lövőerejű játékost nehezen tudták feltartóztatni, ha megindult. A Fradiban középcsatárként, a válogatottban jobbszélen szerepelt.
Hogy a Ferencváros történetének egyik csatárzsenijéről beszélünk, azt a következő bizonyítja: 80 bajnoki mérkőzésen 93 gólt lőtt!
Erre mondják manapság azt, hogy lehetetlen. Pedig nem is volt a vezetők és az edzők, de még egyes játékostársak „szíve csücske” sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Takács Géza
Takács I. Géza, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották.
Hasonlóan öccséhez Ő is a Vasasban (1915-1919) rúgta a labdát, tagja volt a piros-kékek első élvonalba jutott csapatának. A Fradiban 1919-ben mutatkozott be.
„Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegítéshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segítették a válogatott csapatba. Gyorsasága és technikai képzettsége azonban elmaradt a legjobbak színvonalától. A csatárok lesre állításának – Hungler II., később Papp társaságában – hazai úttörője, szinte „nagymestere”.
Medgyessy Jenő
Több mint egy évtizeden át tagja volt az FTC futball-családjának, de azok közé tartozik, akikről szinte „egy sor” sem jelent meg a sportújságok hasábjain.
Igaz, nem volt ünnepelt sztár, nem rúgott egyetlen gólt sem, és kilengései sem voltak. Fényképével akkor jelent meg róla pár sor az Érdekes Újságban, amikor a harctéren egy repesz megsebesítette… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szepessy László
Hórihorgas csatárunk tizenhárom évesen a BEAC-ban kezdte, majd 16 évesen a Bp. Honvédban folytatta pályafutását.
Kispesten a tartalékcsapatig jutott, katonaidejét a Kossuth KFSE csapatában töltötte.
1970 nyarán Belgiumba látogatott és az RWD Molenbeek-nél „ragadt”. Előbb amatőr, később profi státuszban, egészen 1971 őszéig volt a belga csapat keretének tagja.
Hazatérése után a VM Egyetértésbe igazolt, itt is mutatkozott be az NB I-ben. Miután megszűnt a csapata, az NB II-ben szereplő Dunaújvároshoz igazolt. A Kohásszal megnyerték az 1975/76 évi másodosztályú bajnokságot.
1979 őszéig játszott a Duna partján Novák Dezső kezei alatt, majd visszatért a fővárosba és a Volánhoz igazolt egy idény erejéig.
1980 nyarán Nyíregyházára került, ahol mindössze pár hetet töltött el, végül közvetlenül az 1980/81-es bajnoki rajt előtt került a Fradihoz, ahol ekkor már Novák volt a vezetőedző. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mátyus János: 50
Egykori válogatott védőnk 1993 őszén, tizenkilenc esztendősen mutatkozott be a magyar élvonalban Kispesten. Két év múlva szerezte első NB I-es gólját. Későbbi csapata, a Ferencváros ellen talált a kapuba…
Közel 100 élvonalbeli és 4 válogatott meccsel a háta mögött igazolt az Üllői útra 1998 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
