Alberttól – Zsiborásig

Móra Kunó

„A zöld-fehér csapat – kivéve a Pataki helyén ügyetlenkedő Koródyt és a kaput gyámoltalanul védelmező Móra ifjúsági játékost – egyéni játékban és összmunkában jól megállta helyét a WAC-cal szemben.” – í­rta róla debütáló mérkőzésén a sportsajtó.

Hogy a gyámolatlanul védő, igaz gólt nem kapó játékos szerepváltásához volt-e oka ennek a fanyar megjegyzésnek az nem tudjuk, mindenesetre egy esztendő múltán már a fedezetsorban találkozhatunk a nevével. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Jancsika Károly: 70

Jancsika Károly

„Azon játékosok közé tartozik, akikkel -enyhén szólva- utálatos dolog a pályán könyökharcot ví­vni, mert szúr, mint a csalán.” – í­rták róla egy korabeli cikkben.

A vékony testalkatú, sziklakemény védő a 22. sz. Volánból érkezett a Fradiba 1979 nyarán.

A Bruges ellen mutatkozott be zöld-fehérben. Második élvonalbeli szezonjában már bajnoki cí­met ünnepelhetett, 31 meccsen lépett pályára a bajnokcsapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Eisenhoffer József

Erősen ballábas, áttörő stí­lusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.

„Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tí­z esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, í­gy kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat í­gérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bí­rja.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szeiler József: 60

A Bp. Vegyiművektől került a Fradiba 1982-ben. Az ifi-, és a junior-csapat után hamar a felnőtt csapat tréningjein találta magát.

’84-ben az ifi-EB győztes csapat tartalékkapusa volt, a kontinens viadal után öltötte magára először a zöld-fehér mezt, legközelebb azonban négy év múlva állt a gólvonal elé az FTC szí­neiben.

A szép reményű pályafutás kezdetét balszerencsék sorozata követte: a junior-csapat kapusaként eltörött a csuklója, majd felépülése után autóbalesetet szenvedett, í­gy kimaradt az U20-as VB csapat keretéből.

Az idény végére épült csak fel, majd az NB II-es Volánhoz igazolt. Három meccsen védett a közlekedésieknél, aztán az NB III-as Pénzügyőr következett.

A következő idény tavaszán Veszprémbe szerződött, akikkel megnyerték a másodosztályú bajnokságot. Kölcsönszerződése lejárta után végleg visszatért az Üllői útra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sándor József

Eisenhofferhez hasonlóan Kispestről került az FTC-be. Huszonöt éves korára még azt is elérte, hogy válogatott legyen.

A fedezetsorban rendre megbí­zhatóan szerepelt. Szorgalma, munkabí­rása, és megbí­zhatósága emelte a legjobbak közé. Rendkí­vül sokat vállalt magára. Hiányossága között emlí­tették a gyorsaságát illetve a passzjátékát.

Az 1925/26-os szezonban már a csatársorban tudott a csapat legeredményesebb támadója lenni olyan társak előtt, mint Pataki és Kohut. A leghí­resebb „beugrása” a ferencvárosi csatársorba egy Vasas elleni meccsen történt (1926. március 7. FTC-Vasas 4:1).

„Az FTC kitűnő válogatott halfja segí­tségére sietett a sérülések miatt meggyengült csatársornak. Kiváló képességeinek nemcsak ötletes mezőnyjátékkal adta tanújelét, hanem szemfüles és eredményes góllövőnek is bizonyult. Sorozatban lőtt négy pompás gólja büszke és ritka rekord.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Branikovits László

Branikovits László

Amikor Albert az FTC csapatában sorra aratta sikereit, az ifjúsági csapatban megjelent egy „hasonmás” labdarúgó. A Postástól érkezett játékos – a megtévesztően hasonló külső mellett- még egy-két mozdulat, cselsorozat is a nagy elődre emlékeztetett. Az ifjú játékost Branikovits Lászlónak hí­vták. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK