ABDI-tól – DZURJÁK-IG

Csabai József: 90

Csabai és Novák

„Sátoraljaújhelyi vagyok, ott születtem, ott is játszottam az NB II-es csapatban. Érettségi után felkerültem Budapestre, és elvégeztem a Testnevelési Főiskolát 1955-ben. Utána a Ferencvároshoz kerültem. Sajnos pályafutásom rövid volt. Az 1956-os idényben játszottam, ugyanebben az évben hagytam el az országot.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dzurják József: 60

Ikladon és Jászberényben tanulta a foci mesterségét, a Lehel szí­neiben lett felnőtt labdarúgó. Alig volt húsz éves, amikor Békéscsabára került, majd jött a katonaság és a kötelező klubváltás (Honvéd Szabó Lajos SE).

Leszerelés után a Diósgyőr játékosa lett. 1984. március 3-án a Fradi ellen mutatkozott be az élvonalban, ’84 tavaszán tí­z mérkőzésen kétszer talált a kapuba. Az idény végén csapata az utolsó helyen végzett, és kiesett az NB II-be. Csöpi azonban maradt Diósgyőrben és a következő két bajnoki idényben 53-szor vette be az ellenfelek kapuját, ezzel mindkétszer gólkirály lett a második vonalban.

1986 nyarán Dalnoki Jenő hozta az Üllői útra nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy hosszú idő után végre legyen egy góllövő csatára (a Nyilasi-Szokolai duó távozása után évekig hadilábon álltak csatáraink a gólszerzéssel). Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bús Iván: 55

Bús Iván

Egykori ifi-válogatott védőnk 1985 nyarán igazolt az Üllői útra a Nyí­regyháza Spartacus csapatától.

Dalnoki Jenő edzősége idején lépett először pályára a nagycsapatban. Sorra kapott szerepet a felkészülési találkozókon, de csak 1987 tavaszán mutatkozott be az első osztályban a Népstadionban, az Újpest ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Domonkos László

Domonkos László

Hosszú évekig a BTC-ben, majd az MTK-ban (1904-13: 102 bajnoki; egy-egy bajnok- és kupagyőztes csapat tagja) védett, ahonnan válogatott is volt.

Domonkos volt a magyar labdarúgás első nemzetközi szintet elérő kapusa. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetekedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapusok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett vetődéssel hárí­tott (előtte Holics kivételével nem nagyon vetődtek a kapuvédők). Kontinensünk legjobb kapuvédői között tartották számon. Mindössze 24 éves koráig volt válogatott, ennek oka Zsák Károly megjelenésében keresendő. A válogatottban két büntetőt is hárí­tott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dukon Béla: 55

TFU_19900331_Fu-Trb_003 - 0001Saját nevelésű balszélsőnk 1976-ban lett az FTC tagja.

Még nem volt 18 éves, amikor Vincze Géza bedobta a mélyví­zbe: 1984. júniusában a Videoton ellen mutatkozott be az élvonalban.

Aztán a következő két idényben ismét csak egy mérkőzés jutott számára a magyar első osztályban.

1986 őszétől vált a csapat alapemberévé. Három éven át rendre a kezdőcsapatban kapott helyet, ekkor az utánpótlás-válogatottba és az „A”-válogatott keretbe is meghí­vást kapott.

1990 őszén az Ebedli Ferenc edzette Volánba tett egy rövid kitérőt. Visszatérése után tizennégy bajnoki mérkőzésen három gólt szerzett az ezüstérmes és kupagyőztes gárdában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bodnár József: 70

Bodnár József

Ifjabb korában kerékpározott, kilencszer nyert magyar bajnokságot. Tizenhét éven át hajtotta kerékpárját a Millenáris betonteknőjében, de visszavonulása után sem szakadt el a Fraditól. Szakáll a labdarúgócsapat gyúrója lett. 1983-ban egy nyugatnémet túra alkalmával öt percen át védte a Ferencváros labdarúgócsapatának a kapuját, í­gy – Kovács „Fuxi” után – Ő az FTC történetének második gyúrója, aki belépett az egymeccsesek táborába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Albert Flórián

Albert Flórián

Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elvá­laszthatatlan márkanév.

Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szük­sége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együt­tes legutóbbi bajnoki cí­me óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezé­nyelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.

Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társa­it is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgá­ria (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a si­kerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkap­ja a legjobb európai játékosnak járó dí­jat, a France Football aranylab­dáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.

Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak har­madik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbaj­noki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, mi­közben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzás­ra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tud­ta pótolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2027. január 9.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK