ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Bánki József: 60
A KSI, a Ferencváros, a Ganz MÁVAG, a svájci SC Kriens és a Veszprém FC középpályása. Nyolcszoros ifjúsági-, négyszeres utánpótlás- és ötszörös olimpiai-válogatott. A Fradi népszerű Dodi-ja az „A” válogatottban a kispadig jutott.
Közel tíz éven át szerepelt a Fradi „egyben”. A ’80-as évek meghatározó ferencvárosi játékosa, az évtized Üllői úti futballkirálya. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balogh Tamás: 55
1979-ben a serdülő IV-ben kezdte a kenulapátot labdára cserélő, a későbbiekben a válogatottságig jutó egykori ferencvárosi hálóőr.
1988 februárjában mutatkozott be az első csapat kapujában, de a következő három évben Józsa mögött csak néhány barátságos találkozón kapott lehetőséget.
Aztán 1991 tavaszán a Baja elleni kupamérkőzésen már az Ő nevével kezdődött a csapat összeállítása. Az Újpest ellen végre az élvonalban is őrizhette a kaput. Az 1-0-s zöld-fehér sikerrel végződött találkozón, az újonc még csak gólt sem kapott, sőt a következő öt tétmeccsén is „lehúzta a rolót”, így övé lett az „1”-es mez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Beke Imre
A csatár összesen 10 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 8 gólt lőtt! Ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy ha Gyetvai egészséges volt, akkor kiszorítsa őt a kezdőcsapatból…
Az amatőr FTC-ben azonban sokszor játszott és sok gólt szerzett. 1943 nyarán a Kolozsvári AC csapatába igazolt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csabai József: 90
Csabai és Novák
„Sátoraljaújhelyi vagyok, ott születtem, ott is játszottam az NB II-es csapatban. Érettségi után felkerültem Budapestre, és elvégeztem a Testnevelési Főiskolát 1955-ben. Utána a Ferencvároshoz kerültem. Sajnos pályafutásom rövid volt. Az 1956-os idényben játszottam, ugyanebben az évben hagytam el az országot.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dzurják József: 60
Ikladon és Jászberényben tanulta a foci mesterségét, a Lehel színeiben lett felnőtt labdarúgó. Alig volt húsz éves, amikor Békéscsabára került, majd jött a katonaság és a kötelező klubváltás (Honvéd Szabó Lajos SE).
Leszerelés után a Diósgyőr játékosa lett. 1984. március 3-án a Fradi ellen mutatkozott be az élvonalban, ’84 tavaszán tíz mérkőzésen kétszer talált a kapuba. Az idény végén csapata az utolsó helyen végzett, és kiesett az NB II-be. Csöpi azonban maradt Diósgyőrben és a következő két bajnoki idényben 53-szor vette be az ellenfelek kapuját, ezzel mindkétszer gólkirály lett a második vonalban.
1986 nyarán Dalnoki Jenő hozta az Üllői útra nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy hosszú idő után végre legyen egy góllövő csatára (a Nyilasi-Szokolai duó távozása után évekig hadilábon álltak csatáraink a gólszerzéssel). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bús Iván: 55
Egykori ifi-válogatott védőnk 1985 nyarán igazolt az Üllői útra a Nyíregyháza Spartacus csapatától.
Dalnoki Jenő edzősége idején lépett először pályára a nagycsapatban. Sorra kapott szerepet a felkészülési találkozókon, de csak 1987 tavaszán mutatkozott be az első osztályban a Népstadionban, az Újpest ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Borbély László: 55
Junior csapatunk középpályása 1979-ben a III. ker TVE csapatától került a Ferencvároshoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bodnár József: 70
Ifjabb korában kerékpározott, kilencszer nyert magyar bajnokságot. Tizenhét éven át hajtotta kerékpárját a Millenáris betonteknőjében, de visszavonulása után sem szakadt el a Fraditól. Szakáll a labdarúgócsapat gyúrója lett. 1983-ban egy nyugatnémet túra alkalmával öt percen át védte a Ferencváros labdarúgócsapatának a kapuját, így – Kovács „Fuxi” után – Ő az FTC történetének második gyúrója, aki belépett az egymeccsesek táborába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Albert Flórián
Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elválaszthatatlan márkanév.
Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szüksége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együttes legutóbbi bajnoki címe óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezényelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.
Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társait is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgária (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a sikerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkapja a legjobb európai játékosnak járó díjat, a France Football aranylabdáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.
Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak harmadik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbajnoki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, miközben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzásra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tudta pótolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Cseló Vencel
1907 őszén igazolt az FTC-be.
A zöld-fehérek II. csapatának kapusa 1907 decemberében két Corinthian díjért vívott találkozón őrizte az FTC első csapatának kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
