EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Kispéter Mihály
Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott — főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét.
Győri-Kiss István
1958 nyarán a Pécsi VSK-tól érkezett az Üllői útra.
Egykori védőnk jellemzően 1958 őszén szerepelt a Fradiban. Noha csak kiegészítő embernek mondhatta magát, így is hét bajnokijából ötször győztes csapat tagjaként hagyhatta el a pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gündert Szilveszter
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Gündert középhátvédet játszott egyetlen ferencvárosi díjmérkőzésén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Káldy Gyula
Két vesztes bajnoki mérkőzésen lépett pályára 1947 májusában a védelemben.
A következő években már csak hazai díjmérkőzéseken és nemzetközi barátságos találkozókon került a hátsó alakzatba vagy a fedezetsorba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kapitány Sándor
A Budai Spartacustól érkezett fedezet jellemzően a tartalékokat erősítette, de egy alkalommal az első csapatban is játéklehetőséghez jutott, így az 1968-as bajnokcsapat tagjának mondhatja magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hungler János
Az FTC saját nevelésű játékosa, majd válogatottja és csapatkapitánya. Az alacsony „Csungi” lendületes, határozott, de könnyed, elegáns mozgású, nyugodt hátvéd volt. Jó rúgótechnika, gyors helyzetfelismerés, ügyes helyezkedés és imponáló gyorsaság jellemezte a játékát. Néha azonban kockázatos megoldásokra is vállalkozott, könnyelműsködött. Takács I. Gézával az FTC történetének egyik legkiválóbb védőpárosát alkották. Pályafutását a sikerek sorozata jelezte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Péter: 55
Huszonhárom évesen Újpesten mutatkozott be az NB I-ben. Három kevésbé sikeres lila-fehérben eltöltött idény után Vácra távozott, ahol három szezon alatt 26 gólig jutott Strausz László, majd Csank János csapatában.
1999 nyarán igazolt az akkor még Mucha József vezette Ferencvárosba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kecskés Zoltán: 60
Hat idényt húzott le lila-fehérben, majd a Volánba igazolt. ’92 tavaszán már az MTK-ból lett egyszeres válogatott, ősszel azonban ismét a Megyeri úton szerepelt. Innen került végül az Üllői útra 1994 nyarán.
A csapat bal oldalán szerepelt, középpályásként és védőként egyaránt hasznos teljesítményt nyújtott. Játékát az akarás és a küzdelem jellemezte.
Két bajnokcsapatban is szerepelt. Az első idényben 7, a másodikban 17 meccsen szerepelt, utóbbi szezonban 2 gólt is szerzett. Tagja volt a BL csoportkörbe jutott gárdának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feldmann Gyula
Az NSC-ben kezdte pályafutását, innen volt először válogatott is. 1915-től két éven át az FTC (1915-17: 13 bajnoki) csapatát erősítette, majd az MTK-t (1917-22: 74 bajnoki; négy bajnokcsapat tagja; az MTK örökös tagja) választotta. 1922 és 1924 között a Makkabi Brno játékosa, majd játékosedzője volt.
Kitűnő képességű, intelligens védőjátékos volt. Nagyszerű helyezkedés, kifogástalan ütemérzék, pompás rúgótechnika és rendíthetetlen nyugalom jellemezte a játékát. A magyar hátvédek közül ő alkalmazta először sikeresen a becsúszószerelést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jancsika Károly: 70
„Azon játékosok közé tartozik, akikkel -enyhén szólva- utálatos dolog a pályán könyökharcot vívni, mert szúr, mint a csalán.” – írták róla egy korabeli cikkben.
A vékony testalkatú, sziklakemény védő a 22. sz. Volánból érkezett a Fradiba 1979 nyarán.
A Bruges ellen mutatkozott be zöld-fehérben. Második élvonalbeli szezonjában már bajnoki címet ünnepelhetett, 31 meccsen lépett pályára a bajnokcsapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
