EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Jakab László
Már 1934-ben az FTC amatőr csapatában rúgta a labdát és a gólerős csatárra felfigyeltek a ferencvárosi szakemberek. Az 1935/36-os bajnoki pontvadászatban 37 találattal lett gólkirály az amatőrök között.
A profiknál sem vallott szégyent, 102 meccsen 78 gólt szerezni már akkor is dicséretes dolognak számított. Ferencvárosi pályafutása alatt sokszor rúgott meccsenként két gólt (pl. az 1941/42 évi kupadöntőben a Diósgyőri MÁVAG ellen), sőt ötször mesterhármasra is futotta! (1938-ban a Zugló és a Salgótarjáni SE, 1941-ben a Törekvés, a Lampart és a Gamma ellen) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Farkas Gyula
Iuliu Farkas néven, Erdélyben látta meg a napvilágot.
Háromszoros román ifi válogatott volt, majd a NAC és a Nagyváradi Törekvés játékosaként lett ismert futballista.
Kaposvárra került a csatár, majd onnan a Fradi hamarosan leigazolta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fodor Imre
Az aprótermetű, ámde csupaszív jobbszélső ízig-vérig fradista családból származott, jómaga azonban az Újpesttel szimpatizált.
Már egészen kiskorában kitűnt, mennyire ügyesen bánik a labdával. Az édesapja akkor a KSI-be akarta elvinni, végül kilencesztendősen az MTK-VM játékosa lett. (Egyik edzője mondta is, hogy akkor lettek volna igaziak az MTK kölyökmeccsei, ha Fodor kap egy külön labdát.) Választása jö döntésnek bizonyult, mert mindössze 16 évesen már az NB I-ben futballozot. Mezey György csereként szerepeltette a Salgótarján ellen 4-0-ra megnyert bajnokin, ahol majdnem gólt is szerzett, a kapufát találta el. Állandó csapattag Sárosi László edzősködésének idején lett a másodosztályban.
Cselezett és vágtatott a védők nagy bánatára, s olykor valóban feltartóztathatatlannak tűnt. Foci egyre népszerűbb lett, rajongtak érte a szurkolók, s bizony nagy volt az elkeseredés a kék-fehérek háza táján, amikor a korszak sikercsapatához, a Bp. Honvédhoz került.
Kispesten is a közönség kedvencévé vált, bajnoki címeket, magyar kupát nyert. Meghatározó játékosként kezelték. Innen lett válogatott is. Akkor már a pálya közepén irányítóként számítottak rá, de onnan is tovább ment, Siófokra igazolt.
A Balaton-partra került német klubtulajdonos paradicsomi állapotokat teremtett, és alaposan megerősítette a helyi Bányászt. Fodor mellett ott játszott Fischer Pál és Gregor József és még több remek futballista. A nagy áttörés nem sikerült, a siófokiak nem nyertek bajnoki címet, a német üzletember elköszönt, a pénz elfogyott, a sztárok szétszéledtek.
1992 tavaszán Nyilasi Tibor hívására Ferencvároshoz szerződött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Henni Géza
A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága (ha szaltózott, lábával a felső kapufát is elérte), kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált.
Kertész Tamás
Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Lendületesen futott el a szélen, majd jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett.
A Bp. Lokomotívból, a Szőnyi útról 23 évesen került a korabeli Kinizsibe. A válogatók figyelmét is felkeltette és 1955-ben (ez volt a legjobb éve) kétszer is bekerült az aranycsapatba. Mind a két alkalommal győztes csapat tagja volt.
Először Prágában játszott egy fantasztikus csatársorban: Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Itt 3-1-re nyert a magyar gárda.
Két héttel később, a Népstadionban rendezték a 100. magyar-osztrák mérkőzést és Kertész ezúttal is a kezdőcsapat tagja volt. Az Üllői útról egyedül… A sporttörténeti találkozón is magyar siker született (6-1) és jobbszélsőnk ezúttal is remekelt.
Hámori László
Az alacsony termetű fedezet megbízható, fegyelmezett, nagyon hasznos játékával emelkedett az élvonalba. A védelemben és a támadásban egyaránt jól megállta a helyét. Fejjátékával is kitűnt, mert nagyon ruganyos volt.
Hódi Zoltán
Nem volt még húsz esztendős, amikor a SZEAC színeiben bemutatkozott az élvonalban 1957 tavaszán.
Már utánpótlás válogatott játékosként került a Fradihoz ’58 nyarán.
A szezon elején három bajnoki mérkőzésen védte a zöld-fehérek kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Géczi István
A ferencvárosi kapuskirály, aki nem túl sokszor védett a válogatottban (no persze, akadt konkurenciája is bőven…), a Ferencvárosban viszont annál gyakrabban. Összesen 309 bajnokin őrizte a zöld-fehérek hálóját, ami a mai napig klubcsúcs a kapusok között. Vörös, azaz dr. Géczi István sallangmentes őre volt kapujának, emellett, bár első ránézésre mackós benyomást keltett, rendkívüli gyorsaság, hihetetlen ruganyosság és átlagon fölüli bátorság jellemezte. Az már abszolút országos rekord, hogy – Juhásszal egyetemben – pályára lépett a Fradi történetének mindhárom újkori nemzetközi kupafináléjában. Azaz az 1965-ös és az 1968-as VVK-döntőben, meg az 1975-ös KEK-döntőben is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Koffler József
A Szentendrei MADISZ-tól érkezett jobbszélső 1946 őszén, majd 1947 tavaszán egyszer-egyszer kapott helyet a kezdőcsapatban.
’47 őszén játszott hátvédet, fedezetet is. Saját posztján háromszor szerepelt a csapatban és két gólt is szerzett.
Az 1948-as felvidéki túrán góllal búcsúzott a csapattól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Eipel Ferenc
1962-ben egy toborzón került a Ferencvárosba Vépi Péterrel és Bálint Lászlóval együtt. Az ifiben csatárposzton csillogtatta erényeit, többször is házi gólkirálya volt aktuális csapatának.
Öt-hat esztendővel később került az akkor világhírű nagycsapat közelébe. Húsz esztendősen mutatkozott be a Fradiban Mátrai és Fenyvesi búcsúmeccsén.
Eipel így vallott bemutatkozásáról: Egy kattintás ide a folytatáshoz....