LABORCZFALVI-tól – RUTTKAY-ig
Rokken Imre
Rokken már 16 éves korában az OTE felnőtt csapatában rendszeresen játszott. Rendkívüli tehetségként került a hazai labdarúgás élvonalába. Kitűnő technikája nagy körültekintéssel, ötletességgel és határozottsággal párosult. Pompásan helyezkedett és szerelt, nagyszerű érzékkel adogatott, fejjátéka pedig egészen kiváló volt. Mozgását ritka könnyedség jellemezte.
A tehetséges játékos 1923. novemberében átlépett az FTC-be. Az egy éves kivárás alatt elutazott Olaszországba, és tárgyalt az ottani klubok vezetőivel is. Az FTC-nek azonban sikerült hazahivatnia, s Rokken már az Üllői úton edzett. A bajnokság megkezdése előtti válogatott mérkőzéseken – Ausztria és Németország ellen – Rokken, mint az FTC játékosa került be a nemzeti tizenegybe.
A Fradiban azonban már nem léphetett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Novák Dezső
Kétszeres olimpiai, négyszeres magyar bajnok, VVK győztes, világválogatott labdarúgó, három ferencvárosi bajnok-, valamint a Bajnokok Ligájának csoportkörébe jutott csapat edzője. Schlosser Imre óta nem volt a Fradi történetében olyan játékos, edző, aki hét bajnoki aranyérmet nyert volna ferencvárosi pályafutása során.
A játékos:
A világhírnév felé vezető úton az Egyházasrádóc megyei első osztályú csapatából indult, ahol még a csatársort erősítette. 1954-ben a szombathelyi Gépipari Technikum tanulója lett és kollégista a Táncsicsban. A futball volt az élete, az iskolát abba is hagyta miatta. Két hétig Körmenden a Ládagyárban dolgozott, majd Szombathelyen folytatta pályafutását, a Postáshoz került, ahol Balogh „Loja” bácsi figyelt fel tehetségére. Egy idény után leigazolta a megye első számú csapata, a Haladás. 1956. május 9-én mutatkozott be az élvonalban. 1957. márciusában a Salgótarján ellen – sérülések miatt, kényszerből – a balhátvéd posztjára állította őt Kiss Gábor vezető edző. Húzása olyan jól bevált, hogy Novák Dezső pályafutása végéig a védelemben maradt. 1959. október 25-én Svájc ellen mutatkozott be a válogatottban, 8:0-ra győzött csapatunk. Bekerült a római olimpiára készülő keretbe is. Még az olimpia előtt a Fradi szerette volna leigazolni, de a Haladás nem adta ki. Két választása volt: vagy kivár egy évet és akkor lemarad az olimpiáról, vagy az NB II-ben folytatja, mivel a Haladás kiesett az NB I-ből. Ő az utóbbit választotta.
Nagy Béla
Egykori saját nevelésű védőnk az amatőr gárdában éveken át rúgta a labdát, de az első csapatban mindössze egyszer szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Reichmann Dániel
Az ifista korú Reichmann az 1920/21-es bajnokság bronzérmes ferencvárosi csapatában a tartaléksorból lépett előre egy mérkőzés erejéig és Obitzot igyekezett pótolni az FTC fedezetsorában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Maróti Csaba
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott az első csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Ifi bajnoki címet nyert játékosunk jobbfedezetet játszott egyetlen ferencvárosi díjmérkőzésén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyilasi Tibor: 70
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz róla írnom. Biztos voltam benne, csak elő kell bányásznom az emlékeket és úgy fog szaladni a kezem alatt a billentyűzet, mint ahogy Nyíl cikázott át az ellenfél védőin. 1975-től számomra Nyilasi Tibi testesíti meg a Fradizmust, azóta hogy először láttam játszani a Szeged ellen. Akkor már ismert játékos volt, de mint vidéki középiskolás, csak nagy ritkán tudtunk mérkőzésre járni. Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon készültünk, már néhány héttel előtte, az Újpest elleni derbire (4:1 vertük a lilákat és Nyíl lőtte a negyedik gólunkat) szerettünk volna felmenni a Népstadionba, de akkor nem sikerült. Szeptember végén (amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”) már ott szorongtunk Szegeden a lelátón és boldogan csaptunk egymás kezébe, amikor a második félidő közepén Nyíl megszerezte a győztes gólt.
Lissauer Lipót
Az FTC tartalékcsapatából 1903-ban került fel a nagycsapathoz és két bajnoki címet is szerzett ferencvárosi pályafutása során valamint tagja volt két Ezüstlabda győztes zöld-fehér gárdának is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nikolsburger Rezső
Technikás, lendületes, gólveszélyes csatár volt, de hajlott az önző játék felé. Pályára lépése fél gólt jelentett az FTC-nek, de mégsem tudott hosszú távon gyökeret verni a csapatban.
Az FTC csatársor közepén jól kezdte pályafutását (az 1920/21-es szezonban a csapat legeredményesebb góllövője is volt a bajnokságban 22 mérkőzésen szerzett 17 góljával), de azután Patakival nem vehette fel a versenyt, balösszekötőben pedig végleg elkedvetlenedett. A válogatottba Orth helyén került be. Nem vallott szégyent, de ahogy a Patakival folytatott harcban, úgy az Orth-hal folytatott versengésben sem vehette fel a versenyt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mike István
A rendkívül erőteljes, robbanékony, hatalmas lövőerejű játékost nehezen tudták feltartóztatni, ha megindult. A Fradiban középcsatárként, a válogatottban jobbszélen szerepelt.
Hogy a Ferencváros történetének egyik csatárzsenijéről beszélünk, azt a következő bizonyítja: 80 bajnoki mérkőzésen 93 gólt lőtt!
Erre mondják manapság azt, hogy lehetetlen. Pedig nem is volt a vezetők és az edzők, de még egyes játékostársak „szíve csücske” sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Medgyessy Jenő
Több mint egy évtizeden át tagja volt az FTC futball-családjának, de azok közé tartozik, akikről szinte „egy sor” sem jelent meg a sportújságok hasábjain.
Igaz, nem volt ünnepelt sztár, nem rúgott egyetlen gólt sem, és kilengései sem voltak. Fényképével akkor jelent meg róla pár sor az Érdekes Újságban, amikor a harctéren egy repesz megsebesítette… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
