Alberttól – Zsiborásig

Vladan Cukic: 35

Vladan Cukic

A szerb védekező középpályás az FK Smederovo csapatától került Kecskemétre 2008-ban.

2009 őszén a másodosztályú Mezőkövesdhez adták kölcsön, majd 2010 tavaszától újra alapembere lett a lila-fehéreknek.

A 2010/11-es idényben tagja volt a Magyar Kupa-győztes gárdának, majd a következő idényben a Ligakupa-döntőjéig menetelt a KTE-vel.

2008 és 2012 között kilencvenegy élvonalbeli találkozón ötször volt eredményes az NB I-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A „kis Fradi” játékosai voltak: Palotay Ferenc

palotay-ferencPalotay Ferenc korosztályos bajnokcsapatok tagja, Fradi-nevelés. Az FTC serdülő és ifjúsági csapataiban, Vincze Géze kezei alatt együtt játszott később hí­res NB I-es és válogatott játékosokkal: Zsiborás Gáborral, Giron Zsolttal, Tepszics Ignáccal, Kékesi Rezsővel, Rubold Péterrel majd a ’80-as években -többek közt- csapattársa volt Páncsics Miklósnak is az NB II-es Bp. Épí­tőkben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Philipp Bönig: 35

A Bayern München csapatában nevelkedett német balhátvéd a bajorok második csapatáig jutott és szerepelt az U16-os, valamint az U19-es német utánpótlás válogatottakban is.

Felnőtt pályafutását az MSV Duisburg-ban kezdte, majd 2003-tól a VFL Bochum csapatát erősí­tette, ahol 140 Bundesliga-mérkőzésen játszott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Jova Levente: 23

jova-leventeAz orosházi születésű kapus Békéscsabán, majd az MTK utánpótlásában nevelkedett.

2010 nyarán szerződött az Üllői útra, 19 és fél évesen már az Ő nevével kezdődött a csapat összeállí­tása.

90 tétmérkőzésen őrizte az FTC kapuját, 67 bajnoki mérkőzéséből 18-szor kapott gól nélkül zárta a találkozókat, kétszer büntetőt is védett.

A Ligakupa-győztes csapatban négyszer szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Busai Attila: 26

busai-attilaA Góliátban, majd a Sándor Károly Akadémián pallérozódott középpályás 2007 tavaszán az MTK szí­neiben mutatkozott be az élvonalban, majd a kék-fehérek NB III-as illetve NB II-es csapatában kapott játéklehetőséget.

2008-ban tagja volt az U19-es EB-n bronzérmet szerzett korosztályos válogatottnak is.

2010-ben a svájci másodosztályú FC Will csapatához igazolt, ahol 44 (42 bajnoki + 2 kupa) tétmérkőzésen lépett pályára.

Két éves svájci kitérő  után tért vissza Magyarországra, amikor 2012 januárjában az Üllői útra igazolt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Zöld-fehér forgácsok: A zöld-fehér kőszikla

Kispéter Mihály

Az első bajnoki meccsen, amelyet láttam, feltűnt a Fradi védelmének közepén egy hatalmas termetű hátvéd. Óriási felszabadí­tó rúgásai az ellenfél térfelének legalább a közepéig szálltak, fejjel korlátlan úr volt saját kapuja előtt, rögtön látni lehetett, hogy szí­vét adja a csapatért.

Ő volt Kispéter Mihály, kinek vezetéknevében humorosan hangzott a „kis” előtag. Valahányszor arra gondolok, mit is jelképezett számunkra a Fradi, eszembe jut ez a csupaszí­v ember – mert ember volt a javából –, aki Szolnokról került a zöld-fehérekhez, de nála önfeláldozóbb fradistát nem ismertem. A hűség mintaképe volt, szerény, mégis kikezdhetetlen tekintély. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 30.

Mindhalálig Ferencváros…

Ülünk a Gábor Áron ut­cai villa teraszán, él­vezzük az áprilisban ránk tört nyarat, s a manapság divatos szó­használattal élve próbáljuk „elkötni a szálakat”.

A vállalkozás eleve kudarcra í­tél­tetett, hiszen egyetlen újságoldal­nyi terjedelmen belül még Esterházy Péter sem tudna olyan csodát tenni, hogy néhány tucat mondatban összefoglal közel negyven esztendőt, pedig ő már Ottlik Géza „Iskola a határon” cí­mű remekét is rámásolta egyetlen papí­rlapra.

Feri életének társa, Mari (Soós Mária) angyali türelemmel hallgatja órák óta azokat a történeteket, ame­lyeket szerintem most hall legalább századszor, no de Feri mellett ehhez már réges-régen hozzászokott.

Azóta vannak együtt, amióta a Ru­das Ferenc – Antal Márta „álompár” életre szólónak látszó szövetsége (1976-ban), mondhatni egyik pilla­natról a másikra felbomlott.

Márta máshol, mással látta, kép­zelte el további életét, s a szí­vnek ugye, nem lehet parancsolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 29.

A Fény utcai piac királya már Albertékről mesél…

Rudas Feri olyan ma­gától értetődő termé­szetességgel illeszke­dett bele új munkahelyének, a Fény utcai piacnak semmi mással össze nem hasonlí­tható miliőjébe, hogy arról még a helyi őskofák is regéket me­séltek.

Egy piac évtizedek alatt kialakult kemény magjába előkelő helyet kap­ni legalább olyan nehéz feladat volt, mint a Fradi védelmébe bekerülni 1942 táján, amikor ez neki fényesen sikerült, ám Feri részint a budai pia­cok „fejedelemasszonyát” is azonnal meghódí­totta, mindenekelőtt azért, mert attól a perctől kezdve, ahogy a két deci bort kimérte és „felszolgál­ta” első vendégének, semmiben sem akart különbözni a piac többi árusá­tól.

Itt már nem a sokszoros váloga­tott, világot látott, a Fradinak kö­szönhetően országos népszerűség­nek örvendő, az újságok cí­mlapja­in azokban az időkben is szinte napi rendszerséggel megjelenő, egyko­ri menő futballista volt, hanem egy kocsmáros, aki a kor üzleti viszo­nyait remekül kihasználva, az iga­zán nagy lehetőséget megszimatol­va, azonnal ráérzett: ha most né­hány évig le tud mondani az elegáns vendéglátóipari környezetről (a pasaréti Sport presszó minden í­zében úgy különbözött Feri Fény utcai „Büfé”-jétől, mint a Fások tréningpályá­ja a Maracanától), akkor amúgy sem csekély vagyonát néhány esztendő alatt minimum megháromszoroz­hatja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK