Magunkról

BÚÉK 2024!

„Egyetlen nap sem olyan, mint a másik, mert mindegyik tartogat egy csodát, egy mágikus pillanatot, amikor az univerzum is kitárul, és új csillag születik. Nem önállósí­tja magát, nem keres magának egy másik univerzumot, nem akar belépni George Lucas fantáziabirodalmába, GPS jelet sem kell keresnie – tudja a helyét. Az Üllői út 129. felett már számtalan csillag ragyog az égen, három E-t formálva védi és óvja amit  megalkotott. Vannak csillagok, melyek örökké ragyognak, de vannak olyanok is, melyek elvesznek az univerzum körforgásában. A mi zöld-fehér csillagképünk soha nem veszhet el, mert azt vigyázza az emlékezés és a vágy, hogy örökké együvé tartozzunk. Mert azok nélkül, akik lehetővé tették számunkra a jelent, mi sem létezhetnénk, mi sem láthatnánk zöld-fehérben a világot, mi sem könnyezhettük volna meg a  csillagok érkezését.”

Boldog új évet Ferencváros!

Tempó, Fradi! Szerkesztősége

Áldott, békés karácsonyt!

A vasárnap meggyújtott negyedik adventi gyertya fénye is kialszik és átadja helyét az ötödik, legszentebb gyertyának, melynek felvillanó lángja bevilágí­tja az egész világot. Karácsony, szenteste, a szeretet ünnepe – sorolhatnánk azokat a szavakat, kifejezések, melyekkel évszázadok óta próbálják megfejteni a titkot. Álljunk meg egy pillanatra. Vegyük észre, hogy a Karácsony nem csak egy ünnep, sokkal inkább egy érzés. A szeretet, az emlékezés, az együttlét élménye. Meggyújtjuk a gyertyákat, emlékezünk azokra, akik már nincsenek velünk, gondolunk azokra, akiket szeretünk, de a Karácsonyt nem velük töltjük. Egymásra mosolygunk, mert együtt lehetünk.

A szí­v ilyenkor furcsa játékba kezd. Megpróbál külön válni és elkezd válogatni az emlékek között. Ami rossz volt, ami fájdalmat és keserűséget okozott, annak semmi esélye arra, hogy a karácsony meghitt pillanataiba békétlenséget hozzon. Mert a karácsony tudja egyedül azt, hogy mi kell a szí­vnek, és mi kell a léleknek. Családunk közt, a karácsonyfa meghitt árnyéban jövünk rá, hogy ezek a pillanatok, amikor igazán szeretünk, életünk legszebb pillanatai.

Bármilyen utat is választunk, a gondolkodást igen, a szí­vet sohasem téveszti meg az önáltatás hazugsága. A szó szeret megtéveszteni, a szí­v erre képtelen. Soha ne feledjük el, minden szí­vből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet. Szeretet nélkül nem lehetünk emberek, szeretet nélkül nincsenek ünnepek. Ne féljünk kimutatni, ne féljünk elmondani és ne féljünk azt átadni. Gyújtsuk meg együtt a szeretet gyertyáját.

Áldott és békés karácsonyi ünnepeket kí­ván a Tempó Fradi! Szerkesztősége.

Tempó, Fradi! – 10 évesek lettünk

10 évvel ezelőtt csupán hobbinak indult. Amikor 2009 tavaszán felvetődött az FTC történelmének elektronikus feldolgozása, még alig ismertük egymást. Szurkolói oldalakon találkoztunk, ott még csak az akkoriban divattá váló „nick-nevekkel” beszélgettünk a Fradiról, a labdarúgásunk dicsőséges történetéről, Nagy Béla könyveiről, az í­rott sajtó, a régi ereklyék szeretetéről. Egy idő után megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne rendszerezni, a kor igényeihez igazí­tani az addig felgyülemlett információt, adatot, képet és videót. Addig, amí­g a média, az internet és kommunikáció nem telepedett rá mindennapjainkra, a könyvek jelentették a szórakozás, a tudás alapját. Meghitt és bensőséges viszonyban voltunk a regényekkel, a lexikonokkal, a nyomtatott sajtóval. Amit tudtunk, amit szerettünk volna tudni és ahová szerettünk volna eljutni, azokat az élményeket a könyvek (benne Nagy Béla több mint száz kötetével), a bekötött újságok hozták el. Az olvasás élménye éppen abból fakad, hogy szinte a lélegzetünket visszafojtva követjük, nyomon valakinek a sorsát melyről tudjuk, hogy a sajátunk is lehet. Ezt az érzést szerettük volna „lefordí­tani” az internet nyelvére. Eleinte a lelkesedés vitt minket, egy nagyon kezdetleges honlapon nyitogattuk a szárnyainkat. Az első bejegyzésünk dátuma: 2009. május 10. 10 év nem hosszú idő, még gyermekek vagyunk, még az iskolapadokat koptatjuk, és bár már többször mondtuk egymásnak, hogy látjuk az út végét, de mindig jön valami új, valami magával ragadó újság vagy kép, jönnek a dicsőséges múltunkat alakí­tó játékosok, vezetők, a Fradit évtizedek óta szerető szurkolók, akik megosztják velünk emlékeiket, naplóikat, gyűjteményeiket, örökbecsű ereklyéiket, és egyből az út elején találjuk magunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Immáron ötödik alkalommal nyitottuk ki az emlékezés albumát

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!

Összetett dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre, egy szóra és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, mí­g csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszerí­teni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Szabadulni meg nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szí­vünknek, hogy legszí­vesebben örökre ott maradnánk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

KATEGÓRIÁK