Bálint László

„Amikor 11 éves koromban először kaptam saját szerelést, amit hazavihettem, édesanyám nevetésben tört ki: az ő mindig vasalt kisfia most ütött-kopott, stoplis cipőben és bokáig érő dresszben tetszelgett a tükör előtt. Megsértődtem, mert én csak azt láttam, hogy zöld-fehér a szí­ne…

Az Üllői úton elkezdődött a második életem. Az első edzéseken még egy kicsit elfogódott voltam, hiszen közvetlen közelről találkoztam a Ferencváros addig csak messziről csodált válogatott játékosaival – Alberttal, Páncsiccsal és a többiekkel -, de azért jól kinyitottam a szemem. Igyekeztem minden mozdulatukat ellesni, mert hiszen kitől tanuljon a kezdő, ha nem az érett, már befutott labdarúgóktól. S ez í­gy van az élet minden területén. Egy fiatal orvos nyilván a professzorától akar tanulni, és az én szememben Flóriék voltak a futball tanárai. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →