Interjúk
Ötven éve játszott először a Fradiban!
A Benczúr utcai bérház második emeletének egyik lakását kezdte tatarozni a brigád. Illően köszöntötték a lakókat, aztán elkezdtek tenni-venni a szobákban, mígnem az egyikük hosszassan kezdte méregetni a lakás tulajdonosát. A szikár, őszhajú férfi természetesen észrevette a megkülönböztetett figyelmet, de úgy járt-kelt, mint aki nem vett tudomást a dologról. A „brigádos” meg csak állt, fürkészte, aztán egyszer csak felkiáltott: ,, . . . Tényleg ön az? … Ön Lázár Gyula, a hajdani híres futballista? … Az egykori kitűnő sportember elmosolyodott s bólintott, a másik meg még mindig csak nézte, közben ment keresztül a szobán kis híján besétált a vitrinbe. Pedig mint az később kiderült, csupán hírből ismerte az FTC egykori kitűnőségét, így igazán maradandó élménye nem lehetett a „Tanár úr” futballművészetéről.
Lázár Gyula, ma közel a hetvenedik életévéhez visszavonultan él, egykori nagy szerelméhez, a futballhoz nem köti semmilyen szál. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy éve a Fradiban
A pályán közös a cél
Három Fradista hazatért
Hosszú éveken át éltek egymás mellett. Közös volt az örömük, közös a bánatuk, egyformán osztoztak a nagy, fényes sikerekben és a kudarcokban egyaránt. Mindhárman nagy tudorai voltak mesterségüknek, együtt alkottak, mindannyian egyéniségüket, saját művészetüket, mondhatni zsenialitásukat vitték a műbe, adták a produktumhoz.
A hátvéd maga volt a megtestesült nyugalom, egyike azon kevés védőjátékosoknak, aki híven a közmondáshoz, többet tett ésszel, mint erővel a játéktéren. Kivételes helyzetfelismerése és helyezkedése révén nem volt szüksége erőszakra, kíméletlenségre ahhoz, hogy leszerelje ellenfelelt. Fegyvertára nem merült ki átlagon felüli védőmunkából, nem csupán elegáns labdaszerzései arattak osztatlan sikert, hanem előretörései és pompás lövései úgyszintén. Tőle legalább úgy tartottak a kapusok, mint bármelyik gólveszélyes csatártól. A középpályás mindig lángolt, lobogott, benne kimeríthetetlen erő, dinamika, küzdőszellem lakozott. Sohasem fáradt, csüggedt, mindig képes volt megújhodni, lelkesedése, példája magával ragadta társalt. A csatár a klasszisok valamennyi tulajdonságával rendelkezett. Kiismerhetetlenül cselezett, szellemes, látványos, virtuóz játéka szemet gyönyörködtetett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újra a Fradiban
Magyar Zoltán ismét a dobogó tetején
Novák Dezső hazajött
Gőzerővel tűzött a nap, a pályát övező betonlépcsőn néhány félmeztelenre vetkőzött szurkoló főtt béketűrően a hőségben, míg ott bent a játéktéren a csapat játékosai gyakoroltak. Itt ott a mezeken vizes foltok díszelegtek, gyöngyöztek a homlokok is, ám a foglalkozás meglepő élénk tempóban folyt. Szemlátomást igyekezett mindenki, a szélekről belőtt labdákra most nem csak úgy ímmel-ámmal érkeztek a játékosok, nem az oly sokszor megcsodált méla nemtörődömséggel rúgott, fejelt kapura a zöme, hanem igen intenzíven igyekezett befejezni az akciókat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....