Ma feltárul Pethő Zoltán fényképalbumának utolsó kötete. A képeket nézve a múlt iránti tisztelet és lelkesedés mellett az aggódás is úrrá lett rajtam. Ahogy egymás után tárultak elém a múlt emlékei, úgy kezdett el motoszkálni bennem a kérdés: vajon lesznek a jövőnek ilyen hí­rnökei, mint Pethő Zoli bácsi? Lesznek olyanok akik a Ferencváros történetének minden apró rezdülését megőrzik? Vajon lesznek olyanok akik tovább viszik a lángot? És vajon lesznek olyanok akikért érdemes lelkesedni, érdemes egy életen át szolgálni? Nézegetve a képeket, a válaszom igen. Még akkor is, ha most bizonytalan vagyok és látom, hogy jelenünk zaklatott világában nem lesz könnyű olyan eredményeket elérni, mint régen. Tudom azt is, hogy a változások nem csak a sportot befolyásolták, de a klubhűséget is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

„A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki.” – Antoine de Saint-Exupéry gondolatával nyissuk ki Pethő Zoli bácsi zöld-fehér albumát és folytassuk egy örök Fradista képekben kifejezett vallomását a barátságról a hűségről és a Fradi család összetartó erejéről. Aki végiglapozza az albumot annak feltárul a múlt, egy olyan varázslatos időszak amikor a sport az egyéni sikeren túl az összetartozást hozta el. Amikor még együtt örültek és együtt emlékeztek. Amikor nem felejtették el egymást, amikor minden arról szólt, hogy ha együtt vagyunk, ha összefogunk és nem felejtünk, akkor a közösen elért sikerek által mindenki több és jobb lesz. Mert együtt voltak, mert barátok voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →