Egy focitörténész fejfájásai III.

Hazai „hivatalos” mérkőzések vagy mennyi az annyi? – 2. rész

Szóval ott tartottam vagy másfél évvel ezelőtt, hogy vannak bajnoki meccsek, vannak Magyar Kupa meccsek (jellemzői azonosak a bajnokiakkal, de itt egyelőre nem volt problémám), és vannak az „egyéb hazai dí­jmérkőzések” (vagy „… tétmérkőzések”).

Na, itt jön a gond aztán csőstül. Merthogy mit tekintsünk annak?

A dolgot ráadásul az is megnehezí­ti, hogy mí­g a bajnokságot és „A Kupát” (jelen esetben a Magyar Kupát) csak a szövetség í­rhatja ki, addig ennél a csoportnál ez nem alapfeltétel. Hiszen vannak olyan sorozatok, melyeket NEM a szövetség í­rt ki, de lebonyolí­tásukat jóvá hagyta. (2. csoport.)

Az ide tartozó mérkőzéseknek mindössze két feltételnek kell megfelelnie:

1/ Az ellenfél „hazai” legyen;
2/ A mérkőzésnek legyen valami »tétje«.

Na jó, de „valami tétje” minden mérkőzésnek van, ha más nem becsületbeli, hogy ne égjen le a csapat (régebben ezt komolyabban vették…) Írhattam volna azt is, hogy „dí­jazása” van, de akkor egy csomó mérkőzés nem tartozna sehova.

Én ezeket a mérkőzéseket a következő kategóriákba sorolom: (Csak példákat emlí­tek, nem törekszem teljes felsorolásra.)

1. csoport: A szövetség által kií­rt, valamennyi első osztályú (esetenként nem csak első osztályú) csapat kötelező részvételével lebonyolí­tott, mondhatni Liga Kupa jellegű sorozatok. Ilyen a mai Liga Kupa, de ilyen volt a hetvenes években a „Felszabadulás Kupa”, és a régiek közül (függetlenül attól, hogy mennyire volt kötelező az indulás) a Magyar Kupa elődjének tekintett Ezüstlabda.

2. csoport: „Bajnokságpótló” sorozatok (nálunk csak 1920 előtt voltak ilyenek). A legismertebbek az 1914 ősze és 1916 tavasza köztiek. Ide ugyan az MLSZ adta a játékvezetőt, de a kupákat mások í­rták ki. De az 1906 tavaszi Brüll-serleg is ide tartozik. Ezt a szövetség í­rta ki, az őszi/tavaszi bajnokságra való áttéréskor. (1950-ben, 1957-ben, 1963-ban és 1970-ben e helyett egyidényes bajnokságot í­rtak ki.)

3. csoport. A szövetség által kií­rt, nem kötelező kupák, melyeket több fordulóban bonyolí­tottak le. Ilyen volt régen a Challenge Cup, a Corinthian Dí­j, a Szent István Kupa, a különböző Esti Kupák (amikor még ritka volt a villanyvilágí­tásos mérkőzés). Utoljára 1957-ben rendeztek ilyet.

4. csoport. „Egymérkőzéses tétmeccsek”. Amikor egy trófea sorsa egy mérkőzésen dőlt el. Általában neves magánszemély (rendszerint politikus) ajánlotta fel. (1949. január: Földes Kupa)

5. csoport. A különböző érem-, stadionavató és emlékmérkőzések. Ezeket nemegyszer alkalmi csapatok ellen ví­vták. Ezek egy részének sportértéke ugyan vitatható, de vagy mindet ki kellene hagyni, vagy nem lehet egyiket sem. (Én mindet beszámolom.)

A következő két csoport, amikor nemzetközi rendezvény keretében találkozik egymással két magyar csapat.

6. csoport: Amikor valamiféle nemzetközi torna keretében kerül egymással szembe két magyar csapat. (Ilyen a cikk í­rása idején „éppen legutolsónak” számí­tó Vasas elleni mérkőzés.) Ez egyértelműen hazai dí­jmérkőzésnek számí­t.

7. csoport: amikor nemzetközi kupa keretében kerül egymással szeme két magyar csapat. Ez eddig mindössze egyszer fordult elő, amikor az 1939-es KK-döntőben az Újpesttel kerültünk szembe. És itt (K@rcsival szemben) >kettős mércét< alkalmazok. Egyrészt beszámoztam az „egyéb H” sorozatba, másrészt megkapta a K (azaz nemzetközi kupa) számot is, (azaz K 50 = H 146, és K 51 = H 147).

és végül a

8. csoport. Ide sorolom az újrajátszott mérkőzések közül azokat, amelyek nem számí­tanak be a „hivatalos” sorozatba. Akár félbeszakadtak (1968.XI.17, DVTK), akár megóvták (1991.XI.09. Veszprém.)

*

A nemzetközi meccsek esetében komolyabb problémát csak az jelent, hogy a régi Intertotó Kupa és az „új” Középeurópai Kupa sorozatok mérkőzéseit nemzetközi kupa vagy nemzetközi dí­jmérkőzésnek számí­tjuk-e (én K, azaz kupa mérkőzésként tartom számon, csupán az Excel-táblázatom szí­nei jelzik a különbséget.)
A félbeszakadt nemzetközi találkozókat az általános gyakorlatnak megfelelően „egész” mérkőzésnek fogadom el.

*

És melyik csapat eredményeit vegyük figyelembe???

Itt első sorban az úgynevezett „vegyes” csapatok mérkőzéseiről van szó. Főleg az első világháború előtt volt szokásban, hogy mondjuk „FTC-BAK vegyes” lépett pályára nemzetközi (gyakorlatilag mindig barátságos) mérkőzésen. Az ilyen csapatokat általában az első csapat keretében lévő játékosokból állí­tották össze, pl. akkor, ha a játékosok egy része a válogatottban szerepelt. Aztán ez kiment a divatból, de emlékszem, hogy 1967. június 4-én a Népstadionban telt ház előtt az FTC/Vasas vegyes verte 4:1-re a Flamengót. [Gyengébbek kedvéért az összeállí­tás: Géczi (Kenderesi) – Mátrai (Páncsics), Mészöly, Ihász – Mathesz, Szűcs L., – Molnár D., Varga Z., Albert, Farkas J (Puskás L.), Fister (Katona)]

Van, aki külön tartja nyilván, én azonban – HA A CSAPAT NEVÉBEN SZEREPELT AZ FTC (FERENCVÁROS, KINIZSI, STB.) elnevezés – egybe számolom. (Egyébként nyilván a másik csapat is í­gy csinálja, teljes joggal.) Ide sorolom azt a néhány mérkőzést is, amikor 1950 körül ÉDOSZ-válogatott (Élelmezési válogatott, stb.) néven valójában a mi első csapatunk játszott hazai dí­jmérkőzést.

*

És mi a helyzet a második csapattal. Mert volt, amikor egyszerre két csapatot állí­tottunk ki! Legutoljára 2009. november 4-én egyszerre játszottunk Ligakupa meccset a Diósgyőrrel és bajnoki meccset a Győri ETO-val. Hát itt bizony mind a kettő számí­t.

Viszont ha csak a második csapat játszott, mint legutóbb idén január 30-án a Platinense ellen, akkor bizony azt a „tarcsi” mérkőzései közé tartozik.

Az azonban az eddigiekben leí­rtakból is kederül, hogy MINDEN ilyen összeállí­tás hordoz magában szubjektí­v elemeket, í­gy az adatok szükségszerűen nem egyeznek mindenben egymással. És egyes mérkőzések minősí­tése később megváltozhat. Mert pl. valamikor a nem távoli múltban A-válogatott mérkőzéssé minősí­tett számos olyat, amelyet korábban nem tekintett annak. Így minden addigi statisztika is borult …

No, ha ezekután az olvasó még nem kapott fejfájást, akkor idővel folytatom.

YSE