Elhunyt Gulyás Géza
84 éves korában elhunyt a Ferencvárosi labdarúgás kiváló kapusa, Gulyás Géza. A Ferencváros színeiben 206 alkalommal lépett a pályára és 1 gólt szerzett, amit az utolsó fellépésén 1971. június 27-én szerzett büntetőből a Dunaújváros ellen.
A mérkőzés 90. percében a kapura törő Branikovitsot a dunaújvárosi védők felvágták a 16-oson belül. A közönség azt követelte, hogy a büntetőt Gulyás Géza rúgja, aki „engedelmeskedett” és magabiztosan értékesítette a 11-est. Ezzel egyedülálló módon úgy búcsúzott kapus létére, hogy gólt szerzett csapatának bajnoki mérkőzésen.
Géza bácsi emlékét a Fradi család örökké megőrzi.
Amikor én szurkoló lettem, vele kezdődött a csapat. És micsoda védéseit láttam! Mint például 1955. március 27-én a Honvéd elleni 0:0-nál. Kivédte a „nagy csatársor” szemét. Puskás majdnem felrobbant a méregtől…
Aztán 1958-ban mennie kellett, Lánggal és Ombódival együtt. Valaki („Valaki”) állítólag azt mondta, hogy Gulyás nem védhet többet az NB I-ben. És mégis védett, igaz, egy évtizeddel később…
*
Szerényen megjegyzem, hogy nem 1952-ben került hozzánk, hanem 1953-ban, az átigazolási időszak utolsó napján. (Évekkel ezelőtt külön végigbogarásztam e miatt az akkori Népsport január-februári számait.). Az első mérkőzését 1953. február 22-én játszotta nálunk. Akkoriban teljes volt nálunk a kapusmizéria, mert januárban még nem volt felnőtt kapusunk. Aztán nagy szenzáció volt, hogy megírták az átigazolását. Eleinte senki sem bízott benne, de hamarosan kedvenc lett.
Géza bátyám, nyugodjál békében.
Lalolib, én is szeretnék Lacimadár utolsó bejegyzéseihez csatlakozni, nehogy úgy tűnjön, hogy a korszellemen búslakodó hozzászólások benneteket illetnétek.
Hozzátenném, a Fradi és egyáltalán, a magyar labdarúgás hatalmas, bőségesen gazdag tárházzal bír, jó, ha van, amit nem hagyunk veszendőbe menni belőle. Bevallom, én is halálhírével ismertem meg Pális Ferencet, akiért ma a győri gyászszünet volt. (Egyébként nyilván Géza bácsiért a mi hazai meccsünk előtt lesz). De a hivatalos, ezzel foglalkozó sajtó esetében mindezt igenis nagyon hiányolom. Ezer éve nem hallottam pl. szeretetre és tiszteletre méltó ősi ellenfelünkről, mint Sándor Csikar – tehát egy Csikarról, nem x-ről vagy y-ról (és azért 86 évesen ez már nem mindegy). És meghatódtam mondjuk Tóth II. budapesti díszpolgárságán, teszem hozzá.
Egyet beszélünk, honfitársam … Csikar -ÉLJEN ÖRÖKKÉ, még mindig itt van, hál’Istennek köztünk … mi tudjuk … de a „média” akkor fog róla legközelebb szólni, ha esetleg eltávozik … Undorító … MOST miért nem kérdezik naponta? MOST van köztünk! MOST tudná még elmesélni 100001 sztorijának bármelyikét … ez a mai tetves „média” miért nem tud valódi értékekkel foglalkozni? Abból a VERHETETLEN magyar csapatból ma is él Jenő bácsi, Várhidi Pali bácsi (hip, hip, hurrá!), Tóth II. József, Sándor „Csikar” … ADDIG kellene ŐKET beszéltetni, amíg itt vannak köztünk … de ezek a tetvek xarnak az értékekre … dundika vagy cuncika mellnagysága a téma … szerintük …. szerintem meg az, igaz-e, hogy Kubala és Nyers ’54-ben jelentkezett Svájcban, hogy szívesen lennének magyar válogatottak, segítenének a csapaton? Na, EZEK NAGY témák, de amelyik országban egy VB-ezüstérmes kapus szinte „nyomtalanul”, („hangtalanul”) múlhat ki … bocsánat … Kit, kiket akarunk megbecsülni, ha nem a legnagyobb hőseinket??? ’54-ben a FRADIBÓL (Kinizsiből) Valaki (EGY VALAKI !) OTT volt minden idők legnagyobb csapatában … 1970/71-et leszámítva soha a nevét nem olvastam … Uram, Istenem, ha Gulyás Géza brazilnak, olasznak, hollandnak, németnek stb. születik … ma utcák, terek vannak elnevezve Róla … elnézést, felindult vagyok … (fel vagyok indulva) …
Istenem, Lacimadár, úgy előttem volt ez a mindössze három és fél hete lefolytatott diskurzus – tessék, ma már Csikarról szólnak a hírek. Az apropója pedig az, amit előrevetítettél… Isten nyugosztalja nagy ellenfelünket, a magyar labdarúgás örök legendáját.
A koromnál fogva nem láthattalak játszani, nekem így a négy éve már leírt kép marad meg rólad, amikor a nyolcvanadik születésnapodon útban a székház felé elhangzott az alábbi párbeszéd:
– Géza bácsi amikor a Kinizsibe játszottál….
– Tudod én a Fradiba játszottam mindig, nem a név számít…
(és megsimogatta a váltón fityegő Fradi zászlót)
Elkövettem és átéltem már egy-két dolgot a Fradi körül, de amikor a Fehérvári út sarkán a fenti párbeszéd után egy piros lámpánál elkezdte halkan dúdolni az „Öreg focista” kezdetű örökzöldet, bizony könny szökött a szemembe.
Géza Bácsi, zöld-fehér szívünk örökké megőrzi emlékedet, nyugodj békében!
Köszönjük kedves Barátom! Ebben a történetben benne van minden. A nagyszerű ember, a legendás játékos, és ami talán a legfontosabb: az örökké bennünk élő Fradizmus.
Ez tényleg gyönyörű … Ő is (és az akkori többiek is! MINDIG a FRADIBAN játszottak … akármi volt a neve … Édesapám mondta, mikor ’54-ben meglátták a szegedi rendőrök a Kinizsi-jelvényt a hajtókája alól kivillanva: „Ez mi? Kinizsi-jelvény?” – „Nem, Fradi!”
Elnézést, lehagytam a végét: „Ja, akkor jó! mer’ a Kinizsit aztat nem szeressük ám!” …
🙂
Micsoda szörnyű év ez az idei, hány legendánkat kell még elsiratnunk… És igen, Lacimadár: őt senki nem kérdezte, senki nem kereste, mintha soha semmit le nem tett volna az asztalra, hagyta mindenki elfeledni.
Én pedig évek óta Agárdon nyaralok családostul: hányszor megfordult a fejemben, hogy utánanézek, ott hol keressem, s hátha megengedi, hogy zavarjam, de végül soha nem vettem ezt a bátorságot. Most már végleg lekéstem róla. Most már végleg lekéstünk róla.
Isten nyugosztalja Géza bácsit, nagyon megrendültem magam is.
Sajnos nem Géza bácsi az egyetlen akit elfelejtettek. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy 80. születésnapján a Fradi székház Toldi termében felköszöntöttük Géza bácsit. Az FTC nevében dr. Springer Miklós, a Tempó Fradi Alapítvány részéről Nyilas Elek köszöntötte Géza bácsit. A jeles eseményen megjelentek az FTC korábbi klasszis labdarúgói korábbi elnöke is: Rudas Ferenc, dr. Fenyvesi Máté, Albert Flórián, Rákosi Gyula és Szűcs Lajos, Hargitai Károly is, és az FTC Baráti Kör elnöksége, illetve annak több tagja.
Kedves Lalolib, nem Rátok gondoltam, hogy elfelejtették … van itt közmédia, ker.média rogyásig ebben az országban … csak az elmúlt 20-25 évben melyik mutatta be, hogy itt van egy EMBER, aki 1952-ben(!!!) igazol a Fradihoz -gúnynevén: Kinizsihez-, a (nemcsak magyar!) futballtörténelem tán legnagyobb csapatában tartalék … 58-ban v. 59-ben VALAMI (valaki) MIATT el kellett mennie … 40 évesen visszatér, 11-est véd, majd utolsó 2 percébe még egy gól is belefér … akkora hollywoodi sztori … ha amerikai baseball-játékosként él át egy ilyen pályafutást, 65 Oszit kap a film … itt meg … kérdezzetek meg egy 30-40 alatti -akár- vérfradistát: Ki volt Gulyás Géza? Lalolib, nem NEKTEK szól, ti fantasztikus munkát végeztek, minden szempontból … MÁSOKNAK sülhetne ki a szeme …
Kedves lacimadar! Nem is arra gondoltam, hogy ránk céloztál.
A többiben van igazságod, engem egy kicsit (inkább nagyon) felháborított, hogy a mai győri meccs előtt Géza bácsira nem emlékeztek a csapatok.
Egy gyászszalagot megérdemelt volna az emléke. Remélem vasárnap a Szentélyben már nem fog elmaradni a megemlékezés.
Hát … igen… ha egy győri legenda előtt fejet hajtunk, talán egy Fradi-legenda előtt is lehetett volna … engem is megdöbbentett … Istenem, ma már a „marketingesek” és „pí-árosok” sem olvasnak újságot … Radnóti az írta: „Nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály” … én azt mondom: ma már a Fradiban sem tudják, ki volt Gulyás Géza … Kubatov et. helyében a „másik” oldalon álló Esterházy Pétertől kérnék nekrológot … mert a FRADI nem baloldali vagy jobboldali, hanem a FRADI az … FRADI …
Igen, mindenről elkésünk … még 10-15 éve az Aranycsapat keretének fele élt … a kutya sem kereste őket … nem ŐK magyarázták a „tolódást” „szak”kommentátorként a TV-ben .. emlékszem, a 75. éves évfordulón és utána addig tervezgettem, hogy dr. Borbás Gazsi bácsit megkeresem egy autogram erejéig, hogy közben 93 évesen meghalt … Mindenkit addig kellene becsülni és szeretni, amíg él … ez nem megy … a holtakat már könnyű …
Uramisten! Már megint egy legenda … ilyen gazdagok vagyunk? Olyan szörnyű ez az év …Géza bácsi! Muszáj volt megint Henni Géza és Grosics Gyula nyomában járni? Elnézést, meg vagyok rendülve … olyan szomorú … tegnapig itt élt köztünk … Megkérdezte valaki, hogy mi van vele, hogy van, mit szeretne? Az egyetlen (!) Fradista volt, aki tagja volt az ’54-es VB-csapatnak … Ő miért nem „szakkomentátorkodott” jó pénzért? Miért nem kérdezte szinte soha senki a véleményét? Aki a futballtörténelem legnagyobb csapatában 3. számú kapus volt, talán csak értett valamit hozzá … Miért nem tudtunk Róla szinte semmit az utóbbi évtizedekben? A magyar futball ilyen gazdag, hogy csak a -szinte sajnos, heti rendszerességgel érkező- halálhíreknél döbbenünk rá, micsoda fantasztikus gazdagságban éltünk, amit meg sem becsültünk?
RIP és őszinte részvétem a családnak …
Gulyás Géza, Isten nyugosztaljon, egyre jobb lesz az a „túlparti” Fradi … sírni tudnék … Kit akar Géza bácsi kiszorítani a világ legjobb csapatából? Csikóst, Hennit vagy Zsiborás Gabit????