Emlékezetes Fradimeccseim 17., avagy mi békí­t meg egy sógort

„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”

1974. augusztus 31. Fiunk még anyámékkal nyaralt, s feleségemmel úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a Fradi meccsére.

Akkoriban ez még ilyen egyszerű volt… Megérkezni már kevésbé, mert a metró akkoriban csak a Nagyvárad térig járt, tehát át kellett szállni. De nem volt semmi probléma.

Szép számmal várakoztak a pénztár előtt. Én azt számolgattam, hogy mikor kerülünk sorra, mí­g feleségem nézelődött. Aztán egyszerre felkiáltott.

– Né, a Boti!

Legfiatalabb öccse jóval előttünk állt a sorban.

(És most megint egy kis „családügyi” kitérőt kell tennem, mert í­gy válik érthetővé a dolog. Feleségem népes rokonságából és ismeretségéből voltak, aki örültek házasságunknak, voltak, akik nem. Ha egy szinglinek elkönyvelt valaki váratlanul házasságot köt, az mindig felkavarja az állóvizet. Botond sógorom – hogy úgy mondjam – tartózkodó volt ez esetben. Szegény éppen eleget szenvedett az életben. Kötött egy rossz házasságot, egyetlen fia tizenéves korában – ahogyan azt eufemisztikus körülí­rással mondják: tragikus körülmények között – meghalt. Feleségétől elvált, de szétköltözni nem volt módjuk. Élete egyetlen értelmét a FRADI jelentette, annak szereplése meghatározta egész hangulatát. Ha valaki Fradista volt, az szemében csak jó ember lehetett. Ezen különcnek is nevezhető magatartásáról még lesz szó a további részekben is.)

Szóval nejem odarohant az öccséhez, hogy vegye meg a mi jegyünket is. Botond rám nézett, és felderülten szólt:

– Szóval te is Fradista vagy?

És minden el volt intézve.

1974. augusztus 31., FTC-Csepel SC 3:1 (1:1) Üllői út, 20 000 néző.

1705. bajnoki, összesí­tésben „jelenlegi ismereteink szerint” 3524., (a Csepel ellen 68. bajnoki, összesí­tésben a 77.) mérkőzés.
[Jelenlegi ismereteink szerint, mert elfeledett mérkőzések adatai napjainkban is kerülnek elő…]

FTC (WM rendszerben í­rva): Géczi – Martos, Bálint, Vépi – Juhász, Mucha – Pusztai, Nyilasi T. (Takács L.), Branikovits (Szabó F. II), Kelemen G., Máté J. I.
G: Nyilasi T., Kelemen G., Pusztai.

Természetesen Mucha inkább beállós volt, és váratlanul Kelemen volt hátravonva a középpályára. A Népsport ugyan 4-2-2-2-ben í­rta az összeállí­tást, de szegény Pusztai Laci és Branikovits valójában csatárt játszottak.

És még egy érdekesség: A Csepel edzője Thomann Antal volt…

Nyitányként a pártolótagság nevében ajándékokat adtak át a három korábban visszavonult játékosnak: Albertnek, Rákosinak és Nováknak. Én magam bizakodva vártam a mérkőzés kezdetét, hiszen számomra jó kabala volt a Csepel elleni kezdés.

Neki is rontott a csapat a Csepelnek, ám kellemetlen közjáték zavarta meg a játékot: Branikovitsot le kellett cserélni sérülés miatt, amikor a merészen kivetődő Lévayval ütközött.

Aztán jött a hidegzuhany. a 31. percben Szurgent lőtt védhetetlenül Géczi hálójába. (Emlékezetem szerint védőink „elaludtak”.)

A mieink rohamoztak, ám hátul kinyí­ltak. Hamarosan Bálint kockáztatott, a nyakánál fogva látványosan lerántott Szurgentet, de csak sima szabadrúgás lett belőle… Három perc múlva aztán Szabó átadását Nyilasi értékesí­tette, í­gy nagyjából helyreállt a világ rendje a szünetre.

A második félidőt mi kezdtük jobban. Az 53. percben Pusztai Kelemen elé fejelte a labdát, aki a hálóba lőtt, ezzel megfordí­tva a meccset. A csepeliek lest reklamáltak, de hiába.

A 60. percben tizenegyeshez jutottunk, mert a kifutó Lévay elsöpörte Mátét. Ma piros lap is járna hozzá. Ám Bálint lövését, majd Nyilasi ismétlését is védte Lévay… Hogy mi hangzott el a környékünkön, szó szerint szerencsére már nem emlékszem, de Bálint minden volt, csak „méltóságos úr” nem. [A II. Világháború előtt a bárókat a „méltóságos úr” megszólí­tás illette meg.]

A 65. percben a Csepel is megúszott egy kiállí­tást, amikor Máté után rúgott Popovics. Aztán a 83. percben bebiztosí­tottuk a győzelmünket: Máté lövése Lévayról kipattant, s a berobbanó Pusztai két méterről a hálóba lőtt.

Így végülis elégedetten távozhattunk, mondván „Nyitánynak nem is volt rossz.”

A Népsport szerint „a hazaiak végeredményben biztosan, megérdemelten szerezték meg a győzelmet.” Az osztályzatok szerint Nyilasi, Juhász és Szabó kaptak hetest, Vépi ötöst, a többiek hatost.

Ezzel elkezdődött második meccsrejárási időszakom.

– YSE –