Emlékezetes Fradimeccseim 19., avagy az első eset, hogy utólag osztottak ki sárga lapot…

CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK

Rádión hallgatott meccsekről már beszámoltam a sorozatban, most sorra kerül a TV is.

1974/75-ben nem sokszor voltam/voltunk meccsen, aminek az oka az, hogy a társasház épí­tése a hajrához közeledett, és „házilagos kivitelezésű” lévén sokmindent nekünk kellett beszerezni. Volt, hogy a hivatalból jöttem el délelőtt, mert a közeli TÜZÉP-telepen éppen volt megfelelő minőségű és mennyiségű csempe. (Nem volt nehéz megoldanom, mert kis létszámú hivatal lévén a főnök betegsége idején éppen én voltam a megbí­zott vezető…)

A Dalnoki-csikók idehaza még igencsak bukdácsoltak – és időnként már az érezhető ellenszél is jelentkezett – de a KEK-ben egyre inkább mutogatták oroszlánkörmeiket. Ősszel kettős győzelemmel elintéztük a Cardiff Cityt, és idegenben lőtt góllal átléptünk a Liverpoolon is. Aztán jött a tavasz és a Malmö.

Ekkor már a svédek komolyan vették a Fradit. Nemcsak a Liverpool-mérkőzés felvételeit tanulmányozták, hanem a BBC-től megszerezték egy Újpest-Fradi mérkőzés felvételét is!

Az időpont azonban egyik csapatnak sem volt igazán kedvező. Mi mindössze egyetlen tétmeccset játszottunk addig az idényben (egy bajnokit, 1:1 a Videoton ellen, tehát a visszavágás nem sikerült), mí­g a svédek egyetlen egyet sem. Ennek ellenére mindenesetre köpték a markukat, hogy többgólos előnyt kell szerezniük.

És végül a mérkőzés délelőttjén még edzést tartottak a stadionban. Hogy miért, azt azóta sem fejtette meg senki sem.

1975. március 5. FTC-FF Malmö 3:1 (1:0) Malmö, 7 000 néző.
133. nemzetközi kupameccs a KK-val együtt, összesí­tésben „jelenlegi ismereteink szerint” 3548., (az FF Malmö ellen 1. nemzetközi kupa, összesí­tésben a 2.) mérkőzés.
[Jelenlegi ismereteink szerint, mert elfeledett mérkőzések adatai napjainkban is kerülnek elő…]
FTC: (WM-rendszerben) Géczi – Martos, Bálint, Megyesi – Juhász, Mucha – Pusztai, Nyilasi T., Máté J. I, Branikovits, Magyar I.
Gól: Nyilasi, Máté + öngól.

Valójában hol 4-4-2, hol 4-3-3 felállásban játszottunk. Mucha – mint rendszerint – beállós volt, Pusztai és Máté (hol középen, hol a balszélen) volt a két ék, mí­g Nyilasi és Magyar (inkább Nyí­l) hol csatárt, hol középpályást játszott. De az egész csapat állandóan mozgásban volt, a tudósí­tó szerint is „néha nem lehetett megállapí­tani, hogy ki milyen poszton játszik”.

A svédek nagyon belekezdtek, de a védelmünk jól zárt, Géczinek kevés dolga akadt. Aztán a 12. percben Mucha indí­totta Mátét, aki egy csellel lerázta védőjét, majd remek ütemben ugratta ki Nyilasí­t. Nyí­l (akit a tudósí­tó „nyurga csatár”-ként aposztrofált) középen kitört, s átlépve a tizenhatos vonalát a kapus hasa alatt a hálóba lőtt.

Ezek után a svédek elkeseredetten támadni kezdtek, ám a védelmünk remekül helytállt. Géczi ugyan egyszer mellényúlt a labdának, de a védők időben kivágták. (Ha jól emlékszem, Bálint, volt.)

Ekkorra már a svédek elkezdték faragni Nyilasit, s a bí­ró kénytelen volt a sárga kártyát is elővenni. Aztán a félidő közepén nagyvonalúan továbbot intett egy tizenhatoson belüli svéd kezezésnél. A félidő végén Nyilasi sérülése adott okot aggodalomra, de folytatni tudta végülis a játékot.

A második félidő elején a svédek megint nekidurálták magukat, ám az 50. és 60. perc között eldőlt minden. Előbb Magyar Pista csinált bolondot a védőjéből, majd kapura lőtt, egy másik hátvéd menteni akart, a labda felperdült a lábáról, ám közben a kapus már kiindult, í­gy a labda akadály nélkül jutotta hálóba. Szép, szabályos, »valódi« öngól volt.

Három perc múlva aztán megkapták a kegyelemdöfést. Lantos Gábor í­gy örökí­tette meg a történteket:

„Az 57. percben Máté középen kitört, hosszan szöktette magát, a kifutó Möller ki akarta előle vágni a labdát, de a 16-oson kí­vül belerúgta Mátéba. A labda a kapu felé gurult, Kristensson előnyösebb helyzetben becsúszva megpróbálta kirúgni Máté elől, de a csatár estében 7 méterről a hálóba lőtt.”

Két perc múlva a kitörő Nyilasit rántották le, még „biztonságos távolságban”.

Sokáig a svédek nem tudtak mit csinálni, ám a 90. percben – a szokásos meccsvégi dekoncentráció? – szépí­tettek. Mindenesetre bizakodva várhattuk a visszavágót.

Véleményem szerint ebben a kupasorozatban ekkor játszott a csapat a legjobban. Ami nem jelenti azt, hogy Liverpoolban vagy Belgrádban nem küzdött kiválóan.

*

Maga a visszavágó izgalmasabb volt, mert az első félidőben svédek szerezték meg a vezetést, aztán Máté Jani a második elején „helyreállí­totta a világ rendjét”. Az egykori tudósí­tó szerint ezt a meccset is meg lehetett volna nyerni, de a játékosok „elszórakozták” a lehetőségeket.

Viszont volt egy sokkal komolyabb következménye is a malmöinek. Ugyanis az UEFA fegyelmi bizottsága a TV-felvétel alapján Nyilasinak utólag »kiosztott« egy sárga lapot, s mivel a hazai meccsen begyűjtött jogosan egy másikat is, í­gy a CZ ellen semmiképen sem játszhatott.

Tudtommal ez volt az első eset, hogy felvétel alapján utólag kapott valaki lapot. De senki sem értette, hogy miért. Nem emlékeztem már akkor sem semmi olyan eseményre, amit lapot éremelt volna, és akkoriban más sem emlékezett, klubszimpátiától függetlenül.

Az FF Malmö nem tartozik a legkedvesebb emlékeink közé. Négyszer játszottunk ellenük mostanáig, és mindössze egyszer győztünk. De az a legfontosabb meccs volt.

*

A lakásunk pedig elkészült májusra, és Flóriék búcsúmeccsére már onnan mentünk az Üllői útra. (Aki akkor már felnőtt volt, tudja mit jelentett egy kisgyerekes családnak, hogy végre saját lakása lett. Azóta is ott lakom, bő tí­z év óta azonban sajnos már egyedül.)

– YSE –